Budapest tortája idén a Natalis lett, a belvárosi Auguszt egyik cukrászának kreációja. A Natalis Budapest létrejöttének 150. évfordulójára készült és jobban sikerült az átlagos országtorta-szintnél. A belvárosi Augusztba nem járok, így a Pavilonban kóstoltam meg.
Ez az egyetlen balatoni juhfark, amit versenyképesnek éreztem a legjobb somlói darabokkal, be is tároltam belőle pár üveggel. Mély aranysárga a színe már, ez volt az utolsó palack belőle.
Újra kinyitott a régi síház étterme, ezúttal egészen nagyszabású kivitelben, új épületrészekkel, terasszal, modern magyar konyhával és pizzával. B-vel próbáltuk ki.
A nagy technocégeknek menni szokott a rozékészítés. Vargáék olaszrizlingje elviselhető, de az nem volt rendelhető ebédem helyszínén, egy budaörsi kisvendéglőben, így a rozéjukból kértem egy decit.
Az Édes Sári cukrászdára még a Kanizsai utcában figyeltem fel. A parányi üzlet egy szuterénben bújt meg, egyetlen asztalkával, a pultban a süteményeket készítő, mosolygós Sárival. Sári utóbb nagyot álmodott és felköltözött a fényre: a Bártfai utca sarkának közelében tevékenykedik, egy jóval nagyobb helyiségben, ahol már számos asztal vár minket és vizes blokk is akad. A sütemények ennek megfelelően megdrágultak, de még mindig itt kaphatunk talán legolcsóbban tisztességes szándékkal, jó anyagokból elkészített tortákat Budán.
A teroldego dél-tiroli lokális kékszőlőfajta, egy palackot hoztunk belőle, több hasonló fajtával együtt. A termelő pinceszövetkezet (Cantina Rotaliana) a fajta termőterületének központjában (Mezzolombardo) van.
Budafokon közvetlenül a Duna partján található a Vasmacska Terasz. Névadója a jókora terasz, de az étterem belül is tágas és a halászlé télen is vonz minket.
A Pécsi Tudományegyetemhez csatolt Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet bora. Az egyetem borai egyre nagyobb ambíciókat sejtetnek, 2021 óta a Vylyan volt főborásza, Ipacs-Szabó László felel értük.
Kenyér és más élelmiszerek esetében számtalanszor megtapasztaltuk a folyamatot, hogy egy jó termék ismert lett, egyre nagyobb lett rá az igény, a gyártó ezt igyekezett - khmmm - valamiképpen kielégíteni, aztán a jóból lett egy kevésbé jó, vagy egyenesen vacak termék. Lejátszódott a dolog a Lipótinál, aztán a Jókenyérnél, bár az utóbbinál kevésbé markáns a minőség romlása.
A dürnsteini családi cég valamiféle dűlőválogatása, picivel a legpresztízsesebb dűlőjük (Loibenberg) borai alá árazva.
Csite Norbi korábbi furmintjaival ellentétben ez már nem ólomnehéz palackban van és a beltartalom is karcsúsodott. A palack váltása egyértelműen jó, a másik témában a helyzet nem egyértelmű.
Fülepi Kálmán (Kami) főztjét az egykori U26-ban és a székesfehérvári bEAT-ben kóstoltuk korábban. Pár éve saját helyet nyitott Újpest északi végén. Egy dunakeszi strandolás alkalmasnak tűnt a meglátogatására, most pedig jólesik visszaemlékezni rá.
Grúz (és kvevriben készült) borhoz, valamint a Saperavi szőlőfajtához most volt először szerencsénk, ilyen ólomnehéz palackot pedig még soha nem láttam.
Többször jártam mostanában a Haller utcában. A Soroksári úthoz közelebbi részén van egy kávézó-sütiző-reggeliző-ebédelő egység, a Reggel Délben. A meleg ételek helyben készülnek, míg a süteményválaszték jobbára beszállítóktól származhat.
Szombaton Veszprémben jártunk, megnéztük az Egry József-kiállítást (már csak pár napig van nyitva, melegen ajánlom mindenkinek). Utána sétáltunk egyet a belvárosban és a várban, eljutottunk az érsekség épületéhez is, ahol az egyházi birtok borait árulják. Két rajnait hoztunk haza.
Ez a rövid írás csak annyiban kapcsolódik a gasztronómiához, hogy felfordult a gyomrom.
Vecsés határában akadt karitatív feladatom, utána megéheztem. Pestszentlőrincen idén már voltam egyszer a K5 Kult Bistro nevű helyen, oda ültem be megint, a lehűvösödő estében.
Pannonhalmi rajnai rizling, egy budai delikátban vettem, hogy viszonozzak egy szívességet a boltosnak valamivel. Korábban már ittam tetszetős rajnait Hangyál Balázstól, de az valószínűleg másik széria/évjárat volt.
Az egyik felvidéki évfolyamtársnőmmel (Zs) időnként összejövünk beszélgetni a határ innenső vagy túlsó oldalán. Ezúttal a Párkányhoz közeli Kék Hal étterem és panzió volt a találkozó helyszíne és Kamilla is elkísért. A Bécsi úton, majd Pilisvörösváron át villámgyorsan a helyszínre értünk.
Az Index boros fórumán Jóskabácsiként szereplő termelő zengővárkonyi kékfrankosa.
Nadapi kadarka Szekszárdon begyűjtött, nem-mainstream klónokból, általában a szokásos "kadarkaságot" jócskán meghaladó színnel és vastagsággal.
A tordasi teniszversenyen jártam, majd megálltam enni Diósdon. A Szerencsesarok nevű delikát- és borbolt egyik sarkában csúcskategóriás fatüzelésű kemence működik, a bejárat előtt pedig pár egyszerű asztalka. Ez a Daniele Urban - a pizzéria patrónusa (résztulajdonosa?) egy nápolyi pizzaséf. A fókusz láthatóan az elvitelen van, de ha valakit nem zavarnak az ilyen körülmények, ehet helyben kézzel, papírtálcáról. Engem zavar, így elővettem az autóból a régi horgászkésemet és egy rendes acélvillát.
A Lajvér-borok elsősorban szupermarketekben láthatók, 2018 pedig igen meleg év volt, ezek alapján nem vártam sokat ettől a palacktól, és ezt hozta is.
Ez a pinot blanc a caldarói szövetkezet háromszintű portfóliójának alsó szegmensét képviseli - más dél-tiroli pincékhez hasonlóan már ez a szint is elég komoly. Kétféle kiszerelésben kapható: szupermarketekben a rövidebb rajnais fazonban, míg a szövetkezet központjában burgundi palackban kínálják. Dél-Tirolban alig van csavarzár a minőségi kategóriában, ezt is diammal zárták.
A Folyondár utcai Vasas-pálya közelében érdekes tésztás hely működik pár éve, a Lashka. Az éttermi fogyasztás mellett elvitelre is kínálják az étlapon szereplő friss tészták többségét.
Az utóbbi években mindig megkóstoljuk a füredi borfesztivál kínálatát. Idén augusztus 20. előtt pár nappal és szép időben került rá sor, közben másfél napot Csopakon töltöttem. Már az idegenforgalom alakulása is politikai indíttatású viták tárgya lett, ezért megemlítem, hogy tavalyhoz képest kevesebb vendéggel találkoztunk. Ezt két dologból lehetett leszűrni: egyrészt nem volt tömegnyomor a csopaki strandon, másrészt voltak szabad asztalok ebédidőben a felkapott VígMolnár csárdában.
Pár fehér kadarkát próbáltam már Szekszárdról, ezek igen halvány beltartalmú (feltételezhetően korán szedett szőlőből származó), inkább fröccspozitív cuccok voltak, nem késztettek újabb vásárlásra.
A nagykörúti Vaj valamiféle kávézó-sütiző-pékbolt, Kamilla korábban hozott onnan párszor egy egészen jópofa süteményt, reggelire. Aztán olvastam, hogy Márk Szonja, az Édesem desszertező tulajdonosa is a Vajba igazolt a saját üzlete bezárása után.
A Wachaunál kissé kevésbé felkapott, közeli osztrák borvidékek boraival általában jó vételt csinálhatunk - ezt a kremstali palackot egy Billában leltük Lienz környékén. Josef Dockner meglehetősen nagy termelő, széles termékskálával - a Frauengrund a portfólió középkategóriája: a legolcsóbb dűlős veltelini.
Nagyrédei furmint. Az én értelmezésem szerint a vastagabb fehérbor inkább téli darab, különösen, ha jelentős maradékcukor van benne. Ebben pedig van, úgy 20 g, de nem dominál, mert a virgonc savak és a H2 pince boraiban gyakran érezhető zöldfűszeres-frissítő komponens ellentartanak neki.
Bejegyzések
