Lola - a sétálóutcán

Lola egy pici cukrászda.
A Dumtsa Jenő utcában, nagyjából szemközt a Barcsay Múzeummal, Szentendrén.
A lokáció alapján turistacsapda is lehetne, de nem az.


Mit csinálsz, bazmeg?

Dőlnek a melegrekordok, pengenek az idegek. Az utakon és máshol is.
Az egyik barátom lányát tanítgatom vezetni. Martonvásáron jártunk, hazafelé megállok az érdi Pataki Cukrászda előtt. Bemegyek, aztán meggondolom magam: mégse veszek olyan sütit, amit terveztem. Majd sütizek a Sütizzben...
Mögöttem kanyar, keveset látni hátra, ezért óvatosan tolom ki a Corsa orrát a parkolósávból a főútra. Meglátom, hogy a kanyarban éppen feltűnik egy fehér (gyöngyházmetál?) Nissan X-Trail.


Szeremley Pinot Noir 2017

Szeremley Huba neve sajnos nem a boraival kapcsolatban jelent meg elsősorban a nyilvánosságban az utóbbi években. Egyszer írtam Szeremley-borról (a 2005-ös kéknyelű élvezhetetlen volt), és tán két alkalommal vásároltam különféle borhibáktól sújtott (illós és szétesett) vörösborát. A legismertebb Szeremley-tétel, a rizling általában jó vétel információim szerint, a vörösök megvásárlásához ellenben kalandvágy kell...


Madárkák az erkélyünkön II. - rozsdafarkú

Hatalmas erkélyünk van, ami a növények mellett madarak megtelepítésére is lehetőséget ad. Kamilla 2008-ban vásárolt cinkeodút a Magyar Madártani Egyesülettől és a következő tavaszon már benne csiviteltek a kicsi széncinkék. Egy évvel később kétszer is költöttek, viszont utána a környező fákon továbbra is nagy számban látható cinkék érdeklődése az odú iránt megcsappant. Időközben Kamilla beszerzett egy rozsdafarkúaknak szánt széles szájú (C-típusú) odút, szintén az egyesülettől, amit az erkély ellenkező végében szereltünk fel a falra. Vártuk, hogy a reszelős hangjukat a háztetőn rendszeresen hallató házi rozsdafarkúak (Phoenicurus ochruros) felfigyeljenek rá.


Il Giardino: Il Basilicóba készültem, Da Rosába érkeztem

A kiváló és hiperaktív pék, Szabadfi Szabolcs az utóbbi pár évben gőzerővel terjeszkedett. A Panificio il Basilico első péküzlete a Városmajor utcában nyílt meg 2014-ben, ezt követte a Hold utcai (piaci) egység, majd egy pékség-pizzéria a Király utcai Central Passage-ban, még később egy olasz étterem Szentendrén. A városmajori bolt közben pizzakemencével és ebédmenüvel bővült. Olvastam a hűvösvölgyi kertes étterem (Il Giardino by Panificio il Basilico) decemberi megnyitásáról, valamint egy újabb tervezett budai egységről.
Aztán valami zavar támadt az erőben. A szentendrei étterem márciusban bezárt, a kedves vendégek a faszbukoldalon semmilyen tájékoztatást nem kaptak. A Király utcai étterem is bezárt felújításra, de már nem Panificio il Basilico néven nyitott ki újra.
Vajon mi történt a Panificio il Basilico hálózatban, miközben az ország talán legismertebb péke szorgalmasan zsűrizett (Ide süss!) és ismételten küzdött a pármai pizza világbajnokságon?


Esőben Pécsen - Jókai Cukrászda

A pécsi Jókai Cukrászdában korábban egyszer jártam, bő 2 éve. Akkor elégedett voltam, nagyon. Tegnap Kamillát vittem egy pécsi borkóstolóra, adódott pár szabad órám és a cukrászdalátogatás tűnt a legkellemesebb időtöltésnek a rettenetes időben.
A Jókai régi helyén most kávézó van, a cukrászda átköltözött az Elefántos Pizzériának is helyet adó épületbe, a bezárt Jókai Bisztró helyiségébe. A pultban francia cukrászati hatást tükröző tarte-ok, monodesszertek és krémdomináns többelemű tortaszeletek.


Zabáljunk finomat - Rétisas újratöltve

Stabil kedvencünk, a Rétisas hosszas betegségem alatt eltűnt a Rimaszombati úti, szinte komikusan lepukkant épületből. Egy darabig azt hittem, Péntek Imréék végleg bezártak, aztán a Fészbukon ráakadtam az új címre: a kelenvölgyi teniszpálya üresen álló éttermébe költöztek át.
A beltér itt tágasabb, kert sajnos nincs. A konyhán és az étlapon semmi se változott: az emblematikus mátrai borzaska (5 cm krumpliköntösben 3 milliméteresre klopfolt karaj) továbbra is kérdéseket vet fel az abszurd arányok miatt, de minden étel igen finom-házias, ha képesek vagyunk megbarátkozni a kissé eltúlzott adagokkal.


Weninger Steiner 2013

Franz Weninger kétezres évek elején készült vörösborai a legjobb magyar vörösök közé tartoztak. Az idő próbáját is kiállták - amikor 2009-ben pechemre néhány hónapig a Maligán étterem üzemeltetésével próbálkoztam, szenzációs állapotban voltak a 2002-2003-as évjáratú Steinerek (akkor még Spern Steiner), Frettnerek és merlot-k.
Később Weninger érdeklődése a biodinamika és a minél természetesebb borkészítés felé fordult, időnként kóstolt vörösei pedig egyre gyakrabban okoztak csalódást.
Ezt a palackot ajándékba kaptam Dorinától és Mátétól, mivel magam már nem szoktam Weninger-bort vásárolni.


Mogyorókrém Veronából: Crema Novi

Nutellát és utánzatait, valamint (még) gyengébb hasonló termékeket szinte bárhol lehet vásárolni.
Gourmet csokis mogyorókrémet is viszonylag könnyen lehet találni, ha nem sajnáljuk rá a pénzt.
Megfizethető gourmet csokis mogyorókrémet nehéz találni.
Azért találtam.
Nem itthon, hanem Veronában.


Igen? Nem? Talán?

A címben feltett kérdések arra vonatkoznak, hogy az Igen nevű pizzériába vágyódom-e újra egy áprilisi látogatás után.
A Vidó Nóra építész-gasztroblogger által a Madách téren nyitott Igent a fősodratú médiában igen gyorsan kikiáltották a legjobb budapesti - és egyben egyetlen igazi nápolyi - pizzériának. Az ilyen kikiáltásokkal kapcsolatosan mindig erős fenntartásaim vannak, így gyakorló pizzabuziként meglátogattam az egységet. Akkor nem írtam az "élményről" és nem vágytam ismétlésre se: a pizza kétségtelenül nagyon jó volt, de az utcán vagy bent a parányi helyen állva történő étkezéshez nekem nincs kedvem, ezt meghagyom másoknak. Az Igen tavaly év végén átköltözött Budára és a Margit körúti helyen végre le lehet ülni.