Paris-Brest Perbálon

Perbálra is munka céljából vetődtem, egy tinnyei ismerős nagy kertjének gyümölcsfáit terveztem megmetszeni. Jól esett volna egy kávé süteménnyel, de Budakeszin és Telkiben nem láttam ilyesmit az út mellett, míg Perbálon tábla jelezte a Piactéri Fagylaltozó nevű egységet. Szerencsésen meg is találtam, ott van a piac terén.

Két gőzgombóc: Édesmindegy és Ürömi Hütte

Terjed nálunk is a gőzgombóc, az osztrák síelőhelyek kedvenc desszertje. Én síelés közben nem találkozom vele, mivel nem síelek, de két jónak híresztelt példányt kipróbáltam mostanában a fővárosunkban és környékén.

Már Vártalak, fehérben, bézsben és barnában

Szerencsére a jelentős fővárosi kínálat kialakulása után már vidéken is megjelentek a nem konvencionális pékségek-kávézók. Olyan egységekre gondolok, ahol minőségi kenyeret és egyedi péksüteményeket sütnek helyben, valamint reggelire és könnyű ebédre alkalmas kínálat is van igényes szendvicsekből, focacciákból és egyszerű meleg ételekből.
A székesfehérvári Már Vártalakról leginkább a különös csopaki pékbisztró-biciklibolt, a Buborék jutott eszembe. Ez is nagyon ki van találva és a város szépnek, fiatalnak és sikeresnek tűnő lakói képezik a fő célcsoportot.

Málna, a desszertező

A Málna The Pastry Shop névre keresztelt egységet a Gerbeaud-ház egykori főcukrásza, Kolonics Zoltán hozta létre exbalerina párjával Óbudán, az egykori Zazzie helyén. Kezdetben ketten működtették a desszertezőt, a cukrász a műhelyben dolgozott, kedves felesége pedig a pultban kiszolgált. Mára bővült a csapat, de továbbra is általában az egyik tulajdonos fogad minket a pultban. Ha az árszínvonalat megengedhetjük magunknak, ennél jobb helyre nem mehetünk süteményért Budapesten.

Sárika édes

Az Édes Sári cukrászdára még a Kanizsai utcában figyeltem fel. A parányi üzlet egy szuterénben bújt meg, egyetlen asztalkával, a pultban a süteményeket készítő, mosolygós Sárival. Sári utóbb nagyot álmodott és felköltözött a fényre: a Bártfai utca sarkának közelében tevékenykedik, egy jóval nagyobb helyiségben, ahol már számos asztal vár minket és vizes blokk is akad. A sütemények ennek megfelelően megdrágultak, de még mindig itt kaphatunk talán legolcsóbban tisztességes szándékkal, jó anyagokból elkészített tortákat Budán.

Reggel Délben, kellő türelemmel

Többször jártam mostanában a Haller utcában. A Soroksári úthoz közelebbi részén van egy kávézó-sütiző-reggeliző-ebédelő egység, a Reggel Délben. A meleg ételek helyben készülnek, míg a süteményválaszték jobbára beszállítóktól származhat.

Vaj és jólét

A nagykörúti Vaj valamiféle kávézó-sütiző-pékbolt, Kamilla korábban hozott onnan párszor egy egészen jópofa süteményt, reggelire. Aztán olvastam, hogy Márk Szonja, az Édesem desszertező tulajdonosa is a Vajba igazolt a saját üzlete bezárása után.

Escake és számtan

Volt lakóhelyemen (Hollósy Simon utca) sütiző nyílt a KisBécs helyén. A dizájnra bőven költöttek, minden berendezés világos és bézs lett, de a sütemények nem tűnnek elég ütősnek.

A Bergmann inflálódása

Két napot Csopakon töltöttem Balázséknál. A környék legjobb cukrászdája a füredi Bergmann, ahol az árak korábban a minőséghez képest elfogadhatóak voltak, de tavaly már intenzíven megindultak felfelé.

Nour - Art of Desserts

Budaörs főváros felőli végén, egy szépségszalon alatt található az ország egyik legdrágább cukrászdája. A Nour süteményeinek beltartalma nem mindig üt nagyot, a küllemen viszont sokat gondolkodhatnak. Negyedévente egyszer szoktam benézni hozzájuk.

Lola - a sétálóutcán

Lola egy pici cukrászda.
A Dumtsa Jenő utcában, nagyjából szemközt a Barcsay Múzeummal, Szentendrén.
A lokáció alapján turistacsapda is lehetne, de nem az.

Esőben Pécsen - Jókai Cukrászda

A pécsi Jókai Cukrászdában korábban egyszer jártam, bő 2 éve. Akkor elégedett voltam, nagyon. Tegnap Kamillát vittem egy pécsi borkóstolóra, adódott pár szabad órám és a cukrászdalátogatás tűnt a legkellemesebb időtöltésnek a rettenetes időben.
A Jókai régi helyén most kávézó van, a cukrászda átköltözött az Elefántos Pizzériának is helyet adó épületbe, a bezárt Jókai Bisztró helyiségébe. A pultban francia cukrászati hatást tükröző tarte-ok, monodesszertek és krémdomináns többelemű tortaszeletek.

Apicius - egy úticéllal kevesebb

A Herendi Porcelánmanufaktúra Apicius étterme és kávéháza egy időben jó hírnévnek örvendett különféle gasztrofelületeken. Nem ettem ott meleg ételt soha, viszont a sütiválaszték minősége és prezentálása pár éve lenyűgözött. Erre emlékezve tavaly betértem hozzájuk a 8-as útról, de nem találtam a korábbiakhoz hasonló süteményeket a pultban, így kávézás (és wc-zés) után távoztam. Pár hete megint Szombathelyen kiállítottam, gondoltam, odafelé megnézem az Apiciust.

In memoriam Porcukor

Időnként addig halogatom, hogy írjak egy kedves helyről, amíg bezár. Ilyenkor lelkifurdalásom van - pár vendéget talán én is "küldtem" volna oda, és picit tovább húzzák. Az érem másik oldala az, hogy irtózom a promóciótól, így budapesti helyről csak számos látogatás után írok. Egyértelműen pozitívat pedig csak akkor, ha meg vagyok győződve róla, hogy az olvasó is jól érzi majd magát ott.
Sajnos az újbudai Porcukor sütiválasztéka - különösen a tavaszi, utolsó hónapokban - annyira szűkös volt, hogy cukrászdának csak erős megszorítással lehetett nevezni. Egy étteremben nem zavar, ha csak öt főétel van, ha azok alapanyagban/műfajban változatosak. Ha viszont egy cukrászdában összesen négy-öt tételből áll a választék, ráadásul zömmel a "csokitorta" néven összefoglalható műfajból, az valószínűleg csak a hozzám hasonló fanatikusoknak vonzó.

Asztalka a Tabánban

A tabáni templomba járt házassági oktatásra pár éve Andrea és Balázs (barátom dzsesszel kapcsolatos élménybeszámolóinak elmaradása tette kissé okafogyottá a blogom címválasztását...). Akkor még a templommal szomszédos házsor aljában nem volt ott az egyik legizgalmasabb újhullámos cukrászda, az Asztalka.

Hisztéria és álmok

Pár hete Tápiószelén akadt dolgom. A rettenetesen lassú 31-es úton odafelé jókora kerttel és kerti tóval övezett, Toszkánát idéző épületet pillantottam meg Tápiószecső magdolnatelepi végén. Megálltam, visszatolattam és kiderült, hogy ez egy cukrászda, a neve Hisztéria. Szeretem támogatni a nagyot álmodó vállalkozókat és kedvem támadt egy süti-cappuccino kombóra, betértem.

Forrás: www.geocaching.hu

Auguszt Pavilon - a krémesek etalonja

Különlegesen elővigyázatosnak kell lennem, ha krémest viszek haza. Kamilla eleve elég finnyás, de a válogatóssága krémes ügyében minden képzeletet felülmúl: nemcsak az undorító remegős 250 forintos zselatinkockáktól irtózik, hanem gyakran számomra vállalhatónak tűnő darabok se tetszenek neki (pl. a Szamos erősen tejszínes verziója, vagy Erdősék krémese).
Az Auguszt krémesével nem fogtam mellé, szerencsére.

New York Café - megettem a haszonkulcsom

Történt, hogy a New York Café séfje rendelt tőlem egy japán fenőkövet. Az árut házhoz vittem, s ha már ott voltam és leültem, fura lett volna, ha kóstolás nélkül távozom.

Erdős (és fiai) - cukrászda az Etele téren

Egy rendszeres és szomorú teendő (édesanyám szemének kezelése) miatt gyakran járok a Szent Imre kórház környékén. Szombatonként a Bikás park piacán szoktam nézelődni, hétköznapokon általában beülök a viszonylag közeli Erdős cukrászdába.

Torta.hu - Ráchel tortái

A közelmúltban kétszer is dolgom adódott Raj Ráchel cukrászdáinak közelében. Miután tavaly megdicsértem a közismert és kiváló flódnit, úgy gondoltam, érdemes az ifjú tortatervező más süteményeivel is megismerkedni. Hiszen egy Torta.hu nevű vállalkozásnak nagyon ott kell lennie tortában. Legalábbis így véli az egyszeri desszertbuzi.