Páty az iskolai legendárium része: itt terveztünk két barátom társaságában megütközni Baluval és Csaba nevű pátyi barátjával. Ez a három kettő ellen típusú focimeccs egy fogadást lett volna hivatott eldönteni, miszerint a kiválóan focizó A két béna segédjével (én és a másik Gábor) képes-e megverni a két focivirtuózt. A meccs nem történt meg, már nem is fog: A jelentős pocakot növesztett, Gábor és én összevesztünk, Csaba sincs már a sportolói formában.
Tinnyén metszettem egy ismerősnél és megéheztem visszafelé. Még otthon kigugliztam egy pizzériának tűnő helyet Pátyon, ez a Cukorborsó Kertvendéglő.A Cukorborsó fűtött terme teli volt, a fóliával fedett fűtetlen teraszon viszont csak egy szimpatikus macska pihent. Volt rajtam kabát a hűvös estében, letelepedtem a cicával szomszédos asztalhoz, kértem zöldborsókrémlevest (1890 Ft) és rustica pizzát (bivalymozzarella, nápolyi szalámi, kapribogyó, aszalt paradicsom, 4490 Ft). A leves még nem készülhetett friss alapanyagból, de ennél nagyobb baj volt, hogy a betét (bacon) sem frissen sült, hanem szottyadtra ázva került a tányéromba. A pizza tésztája remek, de a feltétek változatos savanykás ízekkel szolgáltak, amitől nem voltam boldog. A paradicsomszószon és az aszalt paradicsom beszerzési helyén is lehetne gondolkodni, a kapribogyót pedig érdemes lenne gondosabban megszabadítani az ecettől.
A cicát távozáskor óvatlanul simogattam meg, felzavartam békés álmából. Ő valószínűleg nem fázott, én kicsit igen - a nyári tinnyei metszés után talán még visszatérek a Cukorborsó teraszára.
(látogatás ideje: 2024. III. 15)
Bejegyzések
Bátraké a szerencse!
VálaszTörlésMeg a pocak. :)
Törlés