Serpenyős - best buy a Rózsadomb aljában

A Daubner cukrászda felett található Serpenyős a legkülönösebb budapesti éttermek egyike. A családi házban kialakított vendéglőnek kellemes a kertje, sokféle bio alapanyagot használnak, az ételek mellett jelzik a tápértéket és egyéb - átlag vendég számára kevés relevanciával bíró - adatokat, van a normál étlap, az ebédmenü és az ajánlat mellett "ínyenc" étlap is, és az se megszokott, hogy többször olvasható az étlapon és a honlapon: csak a számlán szereplő tételeket kell kifizetni. Kissé különc elmének vélem a tulajdonos Rezi Györgyöt, aki legújabb húzásként februárban "a vendégek ismételt kérésére" harmadával csökkentette az ebédmenü árát, a rendelhetőségét viszont kiterjesztette egészen este 8-ig. Prózaibb okokat sejtek a háttérben - a Szépvölgyi út-Bécsi út lokációban gombamódra szaporodnak a ki tudja, miből élő vendéglátóipari vállalkozások-, mint hogy a vendégek tömegesen követelték az árcsökkentést, de ez nem von le semmit a menü érdemeiből.

Macok és Zsálya - új szelek Egerben

Minden januárban huszadika körül van egy közös programunk Egerben Kamillával, ő szőlészeti-borászati tanácskozáson vesz részt, én boltokat látogatok. A program végeztével eszünk valamit valahol, mivel a rendezvénynek helyt adó Park Hotelben nem főznek túlzottan - khmmm - vonzóan.
A gasztromédiában nagy tisztelettel emlegetett Imola Udvarház - Segal Viktor kezdetben tanácsadóként segítette Czetner Attila séf munkáját - nem tűnt üzleti sikernek a messziről jött ember számára: tavaly és tavalyelőtt is kongó ürességet láttam ott ebédidőben. El is ment a kedvem a kipróbálásától, amiben szerepet játszott, hogy az Imola arisztokratikusan elzárkózott a menüztetéstől, tehát csak a 3000 Ft környékén elhelyezkedő főételek közül lehetett választani ebédre. Annál csábítóbb volt a közeli Aqua Hotel aljában található Zsálya Bisztró, ahol Meskó Norbert konyhafőnök csapata igen rendes ebédmenüt kínált mindössze 1300 forintért (3 fogás) a rántott hús/mirelit hasábburi szintnél kissé többre vágyó vendégeknek. A Zsálya ennek megfelelően látogatott volt délidőben.

Új-Budavár - jó ebédek a Rosenstein apropóján

A Donáti utcában Laczi Tamás kellemes Apropója talán 2 évet ért meg. Tavaly az Index éttermes topikjában jelezte valaki, hogy új próbálkozó rendezkedett be a kicsi, félszuterén helyiségben: megnyílt az Új-Budavár. Októberben ettünk ott először, s a hely egyből a kedvenc ebédelőhelyeink közé került jó ízeivel és elképesztően kedvező ár-érték arányával (990 Ft, majd januártól 1050 Ft/3 fogás).

Spazio Caffé - keringő a Nagykörúton

A Spazio (korábban: Manuel Delikátbisztró) tulajdonosát régóta ismerem. Még a Maligán üzemeltetése idején tőle vettem a kávét, gasztrofórumokon sokszor vitába, a való világban pedig bonyolult barterügyletekbe (pl. kedves feleségével leebédelték a kávégépünk új vízszűrőjének árát) keveredtünk. Aztán hál' isten nekem nem volt többé éttermem, neki viszont igen, kávézó-bisztróvá alakította a körúti Csirkefogót, így fordult a kocka: 2010-től mi jártunk ebédelni hozzá. A helyzetből fakadóan számos bennfentes információval rendelkezem, ezekkel természetesen visszaélek a lapozás után...

Az Atakám első éve

Tavaly az egyik legörömtelibb gasztronómiai történés Budán az Atakám Bisztró megnyitása volt a Batthyány tér mögötti Iskola utcában. Szokatlan módon a csapat a fényéből sokat vesztett Hoventa kiállításon promotálta magát először. Nem tudom, ez összességében mit hozott a konyhára, én ott figyeltem fel rájuk.

Ebéd a Bodrogiban - móka s kacagás (?)

A márciusban a BAH-csomópont szomszédságában megnyílt, ebédelési lehetőségeinket (is) bővítő Bodrogi éttermet örömmel fogadtuk, Bodrogi Gyula szüleim osztatlan szimpátiáját élvezi. A vendéglős fiúról, Ádámról nem tudtam semmit, aztán felvilágosítottak, hogy a szexuális segédeszköz-bizniszben utazott korábban. Fogalmam sincs, ez mikor volt, de remélhetőleg a vendéglátásból is meg tud élni, Inárcson működtet egy wellness szállodát (Bodrogi Kúria).

Origóban, délben

Buday Péter és Pataki László egykori Matteójáról - az árakat leszámítva - alapvetően kellemes emlékeim vannak. Aztán a Matteo bezárt, Buday Péter máshol tevékenykedik, a Pasaréti téren pedig némi szünet után a megnyílt az Origo Bisztró. A honlapról úgy tűnt, a számunkra kedves "gourmet ebédmenü" műfajban is próbálkoznak, ideje volt egy látogatásnak.

Csillagos ebéd II. - Onyx

Az Onyx idén követte a csillagok útján a Costest. Itt is most jártam másodszor, ezúttal az Ehran és Muskotály küvé urakkal művelt ínyencebéd-sorozatunk részeként, kivételesen Csíki Sándor kellemes társaságában.

Csillagos ebéd I. - Costes

A Costesben korábban egyszer jártam, a Michelin-csillag elnyerése előtt, a M. R. Vieira távozása körüli, feltehetőleg zavaros időkben. Az idei nyár második felében Muskotály küvé és Ehran urakkal több jó fővárosi ebédmenüt kipróbáltunk, ezek egyik megkoronázásának szántuk a Costes-béli látogatást.

Mák - a nyári szünet előtt

A Mák Bistro Faszbuk oldalán a következő szöveg jelent meg június 4-én Huszár Krisztián séf tollából:
"Az utóbbi időben minden eddiginél jobban összekaptuk magunkat...váltottunk, megváltoztunk, és bízunk benne, hogy ezt nem csak az ételekben, hanem a szervizben és a hangulatban is észre fogjátok venni."
Ez mintha ellentmondana annak a képnek, amit a hely intenzív "közösségi" marketingje sugall(t), vagyis hogy iszonyú a dübörgés, a stábban mindenki baromi heppi és lájkolja egymást forever.
Július 21-én a Mákban ebédeltem Balu barátom - szemlélődő - társaságában. Az előzetes olvasmányaim alapján kreativitásra, extravagáns ételekre, sok habra, miniatűr adagokra, gyenguci kiszolgálásra, számomra kevéssé megnyerő beltérre és drágaságra számítottam. Az első és az utolsó két feltételezés nagyjából igazolódott...

Egy új kedvenc - U 26

Nem szoktam egyoldalú dicshimnuszokat írni vendéglátóhelyekről [bár biztos van az a pénz... :)], most a változatosság kedvéért egy ilyen következik.
Az U 26 ebédmenüjét januárban kóstoltuk először, Laczó Csaba (Manuel) javallatára. A fura utónévvel (Bisztronómia Fakultáció) feldíszített étterem konyhája már akkor is kitűnően produkált, de az ultramodern beltér és a benne dúló ultramodern zene némileg csökkentette visszatérési késztetésünket. Mostanában viszont kint lehet üldögélni, a gyönyörűen kialakított Eiffel tér sarkában...

Almárium - az első beszámoló

Kerekes Sándor nem unatkozik mostanában. Őszig a Gold Bisztró konyháját vezette, aztán a novemberben nyílt városmajori Hold Bisztróban tevékenykedett. A tulajdonos január végén megvált tőle, majd nem sokkal később be is zárt a jobb sorsra érdemes hely. Következett egy rövid konyhafőnökség a Bonfini Kertben, most pedig az Almárium Bisztró. Ennyire azért biztos nem szereti a változatosságot...
Az Almárium 10 napja nyílt a zuglói Gizella utcában egy új épület szuterénjében, közel Wang étterméhez és a Siemens irodaházához. Érkezésünk után azon töprengek, a névválasztásra mi rímel a modern technicista felfogásban berendezett helyiség külcsínében, de nem jut eszembe semmi. Ez persze nem nagy baj, talán kedves olvasóim is észrevették, a dizájnt hatodrangúnak gondolom a konyhához képest. A székek egyszerűek, de kényelmesek, a teríték különféle elemei pedig ismerősnek tűnnek a Holdból. A választék is hasonló, de itt egyelőre a nyitva tartás végéig (ez jelenleg 17 óra) ehetünk 1650 forintért 3 fogásos ebédet.

Ebéd a La Terrában

A Böszörményi úti Caffe La Terra nem túl sebesen állt be az ebédmenüt kínáló éttermek sorába. Már régóta járkáltunk ebédelni a Gold Bisztróba és a Csalogány 26-ba, amikor felfedeztem, hogy itt is van ebédmenü. Mivel az említetteknél közelebb esik a lakásunkhoz, tavaly párszor kipróbáltuk a menüt és ideszoktunk. Ez a hely nem a gurmé menüző vonulathoz tartozik, inkább egyszerű, házias, rendesen elkészített ételeket ehetünk 12 és 17 óra között. Az ajánlat naponta változik, két fogás 1200, három pedig 1500 Ft. Napi egy feláras (+ 700 Ft) főételt is kínálnak, ebben drágább hús (pl. kacsamell, szűzérme) szerepel és az alapáras választéknál jobban emlékeztet az étterem étlapján szereplő mediterrán-nemzetközi fogásokra.
Legutóbb július első napján ebédeltünk a La Terrában.

Ebéd a Csalogány 26-ban

A Csalogány 26 vezette be Budapesten a gourmet, de megfizethető, fogásonként több tételből összeállítható ebédmenüt. Ha jól emlékszem, az első szezonban (2007) 1300 vagy 1400 Ft volt 3 fogás. Az ár azóta jócskán feljebb kúszott és az "alap" választékot feláras főételekkel is kiegészítik. Hideg januári napon ebédeltünk legutóbb a tavaly Michelin Bib Gourmand minősítést kapott étteremben.

Ebéd a Gold Bisztróban

Sokat gondolkodtam, melyik étteremmel kezdjem az ebédmenü sorozatot, végül a Gold Bisztró mellett döntöttem. A helyről írtam már, nem is régen, viszont ide jártunk legtöbbet ebédelni az elmúlt 3 évben és ősz végén változás történt a konyhai és felszolgáló stábban. A bisztró elhelyezkedését (egy biliárd/fallabda/wellness komplexum része) és sajátosan modern belterét megszoktuk már, sajnos a közlekedés egyre drámaibb a Budafoki úton, parkolóhelyet találni is egyre nehezebb. December 13-án próbáltuk ki először, mi változott a konyha képességeiben.
Ha nagyon röviden le szeretném zárni a témát, a válasz: semmi, az ételek minőségén-mennyiségén nem érzékelhető változás.

Ebédmenük és pontok

Elég gyakran járok étterembe ebédelni, ezért töprengek rajta darab ideje, hogy kicsiny blogom étteremértékelő részét érdemes lenne kiegészíteni az ebédmenük elkülönített értékelésével. A kedvezményes ebédmenü külön műfaj: van olyan hely, ahol fontosnak gondolják, máshol vélhetően kényszerből csinálják, egyes jó éttermek pedig nem vesződnek vele. Ennek megfelelően nem feltétlen ad azonos képet a helyről, mint az á la carte fogyasztás.

Bárányragu gnocchival (Olimpia)

Az alábbiakban kísérletet teszek egy kisebb skálán mozgó, de végeredményében a szokásossal azonos pontozási módszer kialakítására az ebédmenük számára. Holnap következik a puding próbája, egy rövid írás és egy új rovat formájában.

Minőség (1-10):
● Konyha (1-5):
1-1.5 : rossz (gyenge menza szint: ócska alapanyagok, trehány kivitel)
2-2.5 : átlag (kifőzde szint: tucatételek közepes minőségben)
3-3.5 : jó (némi fantázia, rendes alapanyagok és kivitel)
4-4.5 : kiváló (kreativitás, drága alapanyagok is előfordulnak)
5 : hibátlan (az ebédmenü korlátait értve nincs mibe belekötni)

● Adag (1-3):
1-1.5: kicsi
2-2.5: közepes
3: nagy

● Választék (0-1):
0: semmi
0.5: minimális
1: minden kategóriában van választási lehetőség

● Bónusz (házikenyér, szódavíz/ásványvíz, olcsó és iható bor) (0-1):
0: semmi
0.5: egy a háromból
1: legalább kettő a háromból

Árszint (1-6):
1-1.5 : olcsó
2-2.5 : alsó középkategória
3-3.5 : középkategória
4-4.5 : felső középkategória
5-5.5: drága
6: nagyon drága

Ár/érték (=minőség/árszint):
-1.2 : felejtsük el örökre
1.3-1.7: néha ki lehet próbálni
1.8-2.2 : minőséggel arányos árak
2.3-2.7 : simán lehetne drágább is
2.8- : kihagyhatatlan

Bábeli ebéd

Feltehetőleg sokan érdeklődnek a csúcséttermek világa iránt. Mit tudhat egy étterem, ahol a megfelelő borokkal kísért vacsorára simán otthagyhatunk 30-35000 forintot fejenként? Én is kíváncsi vagyok, persze, de nem szívesen költök ennyit egy éttermi étkezésre, hiszen nem gondolom, hogy akkora aranyszájú gurmák lennék, a 6-8 fogásos étkezéseket se feltétlen tartom szórakoztatónak. A legtöbb helyen van "jóárasított" ebédajánlat, ez lehetőséget ad a kipróbálásra. Épeszű ember tudja, hogy féláron, a legdrágább alapanyagok mellőzésével nem kaphatja meg a teljes élményt, de a konyhai stáb azonos. Vajon hogy viszonyulnak a csúcséttermek ebédei egymáshoz és a jó éttermek/bisztrók hasonló árú normál választékához? Korábban már kipróbáltuk a Costes és az Onyx ebédjét, most - születésnapomon - a Babel Delicate volt soron.
Látogatásunk érdeklődéssel kezdődik. Atyám nem a csúcsgasztronómia híve, így megnyugvással hallom a telefonban, hogy éppen van gulyásleves és marhapörkölt is a déli étlapon. Biztos, hogy nem teljesen hagyományos felfogásban elkészített darabok, de nagy baj így se lehet. Elindulunk, szokás szerint az ebédidőszak végét célozzuk meg.

Gold Bisztró (Budapest)

Régóta tervezem, hogy írok a Gold Bisztróról, mivel ide jártunk ebédelni legtöbbet az elmúlt 3 évben. 2007 őszén egy horgászásból hazatérve, este 10 felé álltam meg éhesen a Budafoki úton, a Gold biliárd- és fitneszcentrum előtt. A már ismert és nem túlzottan kedvelt Don Pepe helyett az épület másik oldalán világító újdonat sörreklám felé indultam, majd az ajtók és a beengedőkapu után eljutottam a furcsa környezetben nemrég nyílt, modern belterű és vendégmentes bisztróba. A leghátsó asztalnál szakácsnak látszó úr ült, a pincér kérdésére ("Lajos, főzöl még egy vendégnek?") készségesen feltápászkodott és bevonult a konyhába. A konyhából kisvártatva érkező krémleves, mangalicakaraj és somlói maradandó és újszerű élményt jelentett, így ismerkedtem meg Takács Lajossal.
Egy háromfogásos ebéd 1200 Ft volt, ez akkor a legjobb ajánlatot jelentette Budapesten. Hetente legalább egyszer itt ebédeltünk a szüleimmel 2007/2008 telén és tavaszán, a kissé bumfordi benyomást keltő pincért (Károly) is nagyon megkedveltük. A séf kísérletező kedvének köszönhetően új alapanyagokkal és modern felfogásban elkészített ételekkel ismerkedtünk meg az ár/érték szemszögéből verhetetlen, a szomszédos squash pályáktól kissé zajos bisztróban. Bánatomra Takács Lajos nyár elején távozott, pár hónapig a korábbi helyettese vitte a konyhát, majd új konyhafőnök (Kerekes Sándor, ex-Symbol) érkezett.


Kerekes Sándor a Budavári Borfesztiválon (2010)

Onyx (Budapest)

A H&E verseny előtti szombaton elérkezettnek láttam az időt, hogy megismerkedjünk az Onyx konyhájával. Természetesen az ismerkedés - nem viharosan induló kapcsolatban - enyhébb anyagi áldozatokkal kezdődik...


Forrás: www.port.hu

Costes (Budapest)

Decemberben sokfelé megjelent a hír, hogy a Costes séfje hazaköltözik Portugáliába. Ez végre rábírt, hogy Kamilla, Ehran és Káistván kellemes társaságában, egy ebéd elfogyasztásával kihasználjam az utolsó napok egyikét Miguel Rocha Vieira képességeinek megismerésére.


Forrás: www.diningguide.hu