Országtorta 2016: Őrség zöld aranya

Idén is Szó Gellért salgótarjáni cukrász (G&D Kézműves Cukrászat) tortáját választották meg a hagyományos kategóriában, míg cukormentesben joghurtos-áfonyás variáció győzött. Idén is a Böszörményi úti Szamosban, borús ég alatt kóstoltam meg az országtortát.


In memoriam Porcukor

Időnként addig halogatom, hogy írjak egy kedves helyről, amíg bezár. Ilyenkor lelkifurdalásom van - pár vendéget talán én is "küldtem" volna oda, és picit tovább húzzák. Az érem másik oldala az, hogy irtózom a promóciótól, így budapesti helyről csak számos látogatás után írok. Egyértelműen pozitívat pedig csak akkor, ha meg vagyok győződve róla, hogy az olvasó is jól érzi majd magát ott.
Sajnos az újbudai Porcukor sütiválasztéka - különösen a tavaszi, utolsó hónapokban - annyira szűkös volt, hogy cukrászdának csak erős megszorítással lehetett nevezni. Egy étteremben nem zavar, ha csak öt főétel van, ha azok alapanyagban/műfajban változatosak. Ha viszont egy cukrászdában összesen négy-öt tételből áll a választék, ráadásul zömmel a "csokitorta" néven összefoglalható műfajból, az valószínűleg csak a hozzám hasonló fanatikusoknak vonzó.


Kakaós szezámpaszta a diszkontból

A bolti kakaós mogyorókrémek alig tartalmaznak mogyorót, viszont borzalmasan egészségtelenek: rengeteg bennük a cukor. A legismertebb ilyen termékben, a Ferrero cég Nutellájában 13% mogyoró van, az utánzatokban még ennyi se. Természetesen kapható csúcsminőség is, elképesztő áron, vagy készíthetünk magunknak sokkal jobbat, sok munkával és kísérletezéssel (saját gyártmányú kakaós mogyorókrémet szerettünk volna ajándékozni néhány barátunknak karácsonykor, de picit hibádzott a recept és nem lett vonzóan krémes állagú a cucc).
Az arab konyhában kiterjedten használt szezámpaszta (tahini) a mogyoróhoz képest olcsó és ebből is van kakaós változat.


Algyői halászlé

Általában évente egyszer járok Szeged környékén, de idén adódott egy második alkalom is. Korábban ettem már a Frank-féle csárdákban és egy felejthető halászlé erejéig teszteltem a Vendéglő a Régi Hídhoz nevű intézményt. Márciusban új helyet szerettem volna kipróbálni, egy kedves olvasóm javaslatára hallgatva az Algyői Halászcsárdát választottam.
És milyen jól tettem, írnám az élményt összegezve, ha már be is akarnám fejezni ezt a posztot. Ennyire azért nem vagyok lusta...


A Borháló-koncepció buktatói (Simon Blanc)

Szépen szaporodnak a Borháló-lánc üzletei. Nincs semmi bajom a jelenséggel - korrekt termelőtől származó, ésszerű árazású PET-palackos vagy magnum palackos jó borra nyilván van piaci igény, illetve jobb lenne, ha inkább ilyet innának sokat a kisebb büdzséből gazdálkodó polgárok, mint a hiperek alsópolcos kínálatában található nagyüzemi és/vagy bizonytalan eredetű borzalmakat.
Az a fránya ördög mindig a részletekben búvik meg, jelen esetben egy Simon Blanc feliratú másfél literes plasztikban. Kamilla hozta az egyik Borhálóból, "próbáljuk ki, ennyiért biztos megéri!" felkiáltással, hiszen az egri Simon (korábban: Don Simon) márkanév nem cseng számunkra rosszul.

Asztalka a Tabánban

A tabáni templomba járt házassági oktatásra pár éve Andrea és Balázs (barátom dzsesszel kapcsolatos élménybeszámolóinak elmaradása tette kissé okafogyottá a blogom címválasztását...). Akkor még a templommal szomszédos házsor aljában nem volt ott az egyik legizgalmasabb újhullámos cukrászda, az Asztalka.


(V)együnk szart: keserédes savanyúság Galgahévízről

Elég nehezen lepődöm már meg a bolti és nem bolti savanyúságok "minőségén" - a Vecsési márkanév hazájában lassanként nehezebb tisztességes savanyúságot venni, mint megyényi területen találni egy jó cukrászdát. Igazából ezt a márkát (Darnyik) nem is akartam kipécézni, csak ez volt a legutóbbi ilyen élményem. A CBA-boltokban terjesztett Brunner & Brunner pont ilyen, a kedvenc zöldségesemnél kapható Marci-féle (nyilván sokkal kézművesebb, haha) se jobb hajszálnyival se, és bőséggel belefuthatunk hasonlóba a rendkívül autentikus piaci savanyás néniknél.


Lamb & Leo - a fájin dájning és én

Miután Molnár Tamás és Zavadzky Éva újranyitási kísérlete az Etyekről átcsábított Vidák Zoltán konyhafőnökségével elbukott, az egykori Arcade Bistro hosszasan zárva volt. Tavaly nyáron akadt új, bátor vállalkozó Hampuk Zsolt személyében és szeptemberben megnyitott a francia stílusúnak beharangozott Lamb & Leo Bistro.
Örülök, ha a "híres pesti séfek mennek vidékre terjeszteni az igét" folyamat inverze is megjelenik, csak az a probléma, hogy a viszonylag szűk célközönség (fővárosi gasztrobuzik) számára a Hertelendy Kastélyszálló egykori séfjének neve aligha túl ismerős. Én se voltam Kozmapusztán, mindössze Hampuk Zsolt egy nyilatkozatára emlékszem, amiből az ragadt meg a fejemben, hogy ő a vendégeknek főz, nem a kritikusoknak. Ezzel az evidens meglátással nem biztos, hogy belopta magát a honi (fővárosi) étteremítész-szakma tagjainak szívébe...


Hisztéria és álmok

Pár hete Tápiószelén akadt dolgom. A rettenetesen lassú 31-es úton odafelé jókora kerttel és kerti tóval övezett, Toszkánát idéző épületet pillantottam meg Tápiószecső magdolnatelepi végén. Megálltam, visszatolattam és kiderült, hogy ez egy cukrászda, a neve Hisztéria. Szeretem támogatni a nagyot álmodó vállalkozókat és kedvem támadt egy süti-cappuccino kombóra, betértem.

Forrás: www.geocaching.hu

Bellozzo - gyorsposzt

A Bellozzo nyitását az Oktogonon nagy halleluja kísérte a promotáló hajlamú bloggerek és bloggerinák részéről. Olvastam eredeti receptekről, 8 órán át főzött bolognai raguról, fantasztikusan menő enteriőrről és még ki emlékszik, miről. Kamillával tegnap enni vágytunk az esti "borklub" előtt és pont sikerült egy miniatűr szabad parkolóhelyet találni az Andrássy út túloldalán.