Mirabell Salzburger Mozarttafel

Amióta a Mondeléz (leánykori nevén: Kraft Jacobs Suchard, majd Kraft Foods) rátette cukorban és pálmazsírban úszó multinacionális mancsát az egykori Mirabell manufaktúrára, nem vásárolok Mirabell-terméket. Ha viszont megajándékoznak ilyennel, megkóstolom...


Balaton: délkeleten a helyzet (nagyjából) változatlan

Miközben a gasztrosajtó lelkendezéseiből látom, hogy a Balaton északi partján érdekesnek tűnő (vagy jól marketingelt) új helyek nyílnak, mifelénk (Balatonszárszó és tágabb környéke) a helyzet legutóbbi beszámolóm óta nagyjából változatlan: rosszat bárhol lehet enni, ehetőt is aránylag sokfelé, élvezeteset viszont leginkább csak a Kistücsökben. A Tücsökbe sajnos a frekventált napokon nehéz beférni foglalás nélkül, nekem pedig nincs kedvem a kiszámíthatatlanul alakuló teniszmeccseket a vacsora időpontjához igazítani. Így aztán eszünk, ahol éppen sikerül...


Nagybörzsönyi kézműves csalódás

A Lek-Vár-Lak (Schváb Mónika és Szarvas Attila) termékeivel többnyire vásárokon találkoztam, az árfekvés (kis tégely lekvár 1000 forint körüli áron) alapján az elit kézműves kategóriába soroltam őket. Az is növeli a bizalmamat, ha egy lekváron erősen barkács kinézetű a címke - láttam már egy márkát, aminek addig voltak aránylag jók egyes termékei, amíg át nem tértek szép, nyomdai címkékre.
A málnaszörpöt Kamilla kapta ajándékba, valamelyik nagy vegyszergyártó cég promóciós csomagjának részeként.


Apicius - egy úticéllal kevesebb

A Herendi Porcelánmanufaktúra Apicius étterme és kávéháza egy időben jó hírnévnek örvendett különféle gasztrofelületeken. Nem ettem ott meleg ételt soha, viszont a sütiválaszték minősége és prezentálása pár éve lenyűgözött. Erre emlékezve tavaly betértem hozzájuk a 8-as útról, de nem találtam a korábbiakhoz hasonló süteményeket a pultban, így kávézás (és wc-zés) után távoztam. Pár hete megint Szombathelyen kiállítottam, gondoltam, odafelé megnézem az Apiciust.


Országtorta 2016: Őrség zöld aranya

Idén is Szó Gellért salgótarjáni cukrász (G&D Kézműves Cukrászat) tortáját választották meg a hagyományos kategóriában, míg cukormentesben joghurtos-áfonyás variáció győzött. Idén is a Böszörményi úti Szamosban, borús ég alatt kóstoltam meg az országtortát.


In memoriam Porcukor

Időnként addig halogatom, hogy írjak egy kedves helyről, amíg bezár. Ilyenkor lelkifurdalásom van - pár vendéget talán én is "küldtem" volna oda, és picit tovább húzzák. Az érem másik oldala az, hogy irtózom a promóciótól, így budapesti helyről csak számos látogatás után írok. Egyértelműen pozitívat pedig csak akkor, ha meg vagyok győződve róla, hogy az olvasó is jól érzi majd magát ott.
Sajnos az újbudai Porcukor sütiválasztéka - különösen a tavaszi, utolsó hónapokban - annyira szűkös volt, hogy cukrászdának csak erős megszorítással lehetett nevezni. Egy étteremben nem zavar, ha csak öt főétel van, ha azok alapanyagban/műfajban változatosak. Ha viszont egy cukrászdában összesen négy-öt tételből áll a választék, ráadásul zömmel a "csokitorta" néven összefoglalható műfajból, az valószínűleg csak a hozzám hasonló fanatikusoknak vonzó.


Kakaós szezámpaszta a diszkontból

A bolti kakaós mogyorókrémek alig tartalmaznak mogyorót, viszont borzalmasan egészségtelenek: rengeteg bennük a cukor. A legismertebb ilyen termékben, a Ferrero cég Nutellájában 13% mogyoró van, az utánzatokban még ennyi se. Természetesen kapható csúcsminőség is, elképesztő áron, vagy készíthetünk magunknak sokkal jobbat, sok munkával és kísérletezéssel (saját gyártmányú kakaós mogyorókrémet szerettünk volna ajándékozni néhány barátunknak karácsonykor, de picit hibádzott a recept és nem lett vonzóan krémes állagú a cucc).
Az arab konyhában kiterjedten használt szezámpaszta (tahini) a mogyoróhoz képest olcsó és ebből is van kakaós változat.


Algyői halászlé

Általában évente egyszer járok Szeged környékén, de idén adódott egy második alkalom is. Korábban ettem már a Frank-féle csárdákban és egy felejthető halászlé erejéig teszteltem a Vendéglő a Régi Hídhoz nevű intézményt. Márciusban új helyet szerettem volna kipróbálni, egy kedves olvasóm javaslatára hallgatva az Algyői Halászcsárdát választottam.
És milyen jól tettem, írnám az élményt összegezve, ha már be is akarnám fejezni ezt a posztot. Ennyire azért nem vagyok lusta...


A Borháló-koncepció buktatói (Simon Blanc)

Szépen szaporodnak a Borháló-lánc üzletei. Nincs semmi bajom a jelenséggel - korrekt termelőtől származó, ésszerű árazású PET-palackos vagy magnum palackos jó borra nyilván van piaci igény, illetve jobb lenne, ha inkább ilyet innának sokat a kisebb büdzséből gazdálkodó polgárok, mint a hiperek alsópolcos kínálatában található nagyüzemi és/vagy bizonytalan eredetű borzalmakat.
Az a fránya ördög mindig a részletekben búvik meg, jelen esetben egy Simon Blanc feliratú másfél literes plasztikban. Kamilla hozta az egyik Borhálóból, "próbáljuk ki, ennyiért biztos megéri!" felkiáltással, hiszen az egri Simon (korábban: Don Simon) márkanév nem cseng számunkra rosszul.

Asztalka a Tabánban

A tabáni templomba járt házassági oktatásra pár éve Andrea és Balázs (barátom dzsesszel kapcsolatos élménybeszámolóinak elmaradása tette kissé okafogyottá a blogom címválasztását...). Akkor még a templommal szomszédos házsor aljában nem volt ott az egyik legizgalmasabb újhullámos cukrászda, az Asztalka.