Bábeli ebéd

Feltehetőleg sokan érdeklődnek a csúcséttermek világa iránt. Mit tudhat egy étterem, ahol a megfelelő borokkal kísért vacsorára simán otthagyhatunk 30-35000 forintot fejenként? Én is kíváncsi vagyok, persze, de nem szívesen költök ennyit egy éttermi étkezésre, hiszen nem gondolom, hogy akkora aranyszájú gurmák lennék, a 6-8 fogásos étkezéseket se feltétlen tartom szórakoztatónak. A legtöbb helyen van "jóárasított" ebédajánlat, ez lehetőséget ad a kipróbálásra. Épeszű ember tudja, hogy féláron, a legdrágább alapanyagok mellőzésével nem kaphatja meg a teljes élményt, de a konyhai stáb azonos. Vajon hogy viszonyulnak a csúcséttermek ebédei egymáshoz és a jó éttermek/bisztrók hasonló árú normál választékához? Korábban már kipróbáltuk a Costes és az Onyx ebédjét, most - születésnapomon - a Babel Delicate volt soron.
Látogatásunk érdeklődéssel kezdődik. Atyám nem a csúcsgasztronómia híve, így megnyugvással hallom a telefonban, hogy éppen van gulyásleves és marhapörkölt is a déli étlapon. Biztos, hogy nem teljesen hagyományos felfogásban elkészített darabok, de nagy baj így se lehet. Elindulunk, szokás szerint az ebédidőszak végét célozzuk meg.


Az első fontosabb benyomásom az étteremről, hogy picike. Szinte minden sötét színekben játszik, az asztalokra pontszerűen világítanak a dizájnos lámpák. A helyekben válogathatunk, egy vendég van rajtunk kívül. A látványkonyha igen közel van a szélső asztalokhoz, szememmel keresem a konyhafőnököt, nincs bent. Pesti István tehetségét még a Malomtóban ismertük meg, ahol Schilling Gáborral vitték a konyhát. Az első éttermek közé tartozott, ahol korábbi kötöttségeimet félretéve a szokványostól jócskán eltérő ízeket-párosításokat kóstoltam meg. Több étel egészen újszerű élményt adott nekem akkor, így Kamillával évente többször megfordultunk a Malomtóban, egészen a szomorú bezárásig. Valahogy az volt az érzésem, a Malomtó konyhája nem kapta meg a kellő figyelmet a gasztromédiában, míg a Babel gyorsan "sztárétterem" lett. Persze, ez semmit se mond egy vállalkozás gazdasági mutatóiról...
További merengés helyett a rövid déli étlapot tanulmányozzuk. Ilyen helyeken mindig felvetődik bennem a kétely, három fogással jól lehet-e lakni, de aztán inkább nem teszem fel a kérdést a kedves pincérlánynak. Mindenki talál valami kedvére valót, az is kiderül, mekkora szakértő vagyok, a robiolát például összekeverem az acerolával. Olcsó bor ilyen helyeken nem szokott lenni, 600 Ft/deci körül indulnak az árak. Ennek a duplájáért már igen szimpatikus tételek vannak, rendelünk fél litert Konyári János jánoshegyi kékfrankosából, majd jönnek az első fogások.


A padlizsánkrém brulée paradicsomlekvárral és friss túróval Kamilla elé, míg hármunknak csicsókakrémleves sütőtökkel és kecskesajttal. Kissé megdöbbenek az előétel látványától, igazából nem számítottam ilyen látványos tálalásra ennyi pénzért (1250 Ft). A créme brulée már a Malomtóban is nagyon ment a séf úrnak, talán ott és az Osteriában ettem a legsikerültebb példányokat. Ez is igen jó, a teteje ideálisan roppan, a padlizsán füstös ízét ellenpontozza az édeskés lekvár. A kiegészítő elemek finomak, a kenyér marad csak el kissé magas várakozásaimtól. Természetesen házi, de akadnak ennél sikerültebb darabok Budapesten. A leves kevéskének tűnik a hatalmas tányérban, más panasz nem lehet rá. Itt is viszonylag sok elem jelenik meg, a gyönyörűen selymes lében kis szigetet alkotó tökkockácskák és a határozott ízű kecskesajt tetején ül még egy kanálnyi zelleres kakaóhab.


A főételek közül nem a sajátomat várom legnagyobb izgalommal, hanem a szüleim pörköltjét. A marhapörkölt tarhonya "rizottóval" olyasmi, amire számítottam, a nagy kockákból álló, feltehetőleg szuvidolt puha hús mellett könnyű paprikás mártás és finom házi tarhonya. Megtudjuk, ez a rizottóknál alkalmazotthoz hasonló technikával készült. Atyám elégedett, bár a "szaftot" kevesli. A fotóról mindenki eldöntheti, ez mennyire reális felvetés...
Kamilla választása gesztenyés gnocchi konfitált hagymával és robiolával; a tányéron még más is található, vagyis paradicsomgerezdek, borsócsírák és ehető virágok (törpeárvácska). Az étel ránézésre is gyönyörű, valami impresszionista báj árad belőle - ha kivételesen írhatok ilyen méretes lilaságot. Figyelemre méltó, hogy a sokféle alkotóelemet sikerült egyaránt ideális állagúra elkészíteni, ami messze a városban kapható jobb-rosszabb házitészták fölé emeli a kompozíciót (sajnos, a fotót elcsesztem).


Én oldalast eszem csuszarétessel, erről is csak jókat lehet mondani. A hús gyönyörű, a réteslapba csomagolt, óvatosan átpirított túróscsusza remek. Jelzésként a hagyományos kiegészítők, tehát apró, húsos szalonnapörcök és tejfölhab is megjelennek a tányéron. Ez egy egészen kiváló, innovatív bisztrófogás, normális adagban, méltányos áron (2400 Ft).
Otthon vár minket Édesanyám klasszis gesztenyetortája, de kíváncsi vagyok a desszertekre is. A körtés opcióval szemben a tonkababos négercsók rumos banánfagylalttal c. édességet választom, de ebben nincs sok izgalom. Mindig várom a mások által sokszor megénekelt csodát a tonkababos dolgok fogyasztásakor, meglehet, kár tovább próbálkozni. Ebben a desszertben egyébként nem is érzem hangsúlyosnak a tonkát, a négercsók kevéske és egyoldalúan édeskés ízű, a banán pedig valószínűleg nem a rummal működik együtt leghatásosabban, szóval a fagylalt se nyűgöz le. Mindegy, egy próbát megért, ez volt az egyetlen étel, ahol a külcsínhez nem ért fel a belbecs.
Milyen is volt ez az ebéd (egy Cappy őszilével és egy cappuccinóval, valamint az automatikusan felszámított 12%-os szervizdíjjal kiegészítve 26500 forintot fizettünk) - és milyen volt a versenytársak ebédeihez viszonyítva? Nagyon jó volt, ez kétségtelen. Édesanyám is jól érezte magát, minden kísérletező kedvtől mentes atyám viszont nem vágyik vissza a Babelbe. A Costes tavaly decemberi ebédjéhez képest az adagokra nem lehet panasz, az Onyxban pedig tavasszal nagyjából hasonló méretű leveseket és némileg kisebb főételeket kaptunk az ebéd fénypontját jelentő desszertek előtt. Úgy érzem, a Babel ebédje a desszertet leszámítva összességében több élményt adott, a főételek egyértelműen több rafinériát tartalmaztak mindkettőnél. Az árakra a minőséghez képest nem lehet panasz, a szerviz pedig abszolút kifogástalan volt, sikerült szerencsésen ötvözni az eleganciát a fesztelenséggel. Ebédidőben - és ebbe a szombat délután is beletartozik - a Babel áraiban is reális alternatívát jelent a legjobb bisztróknak.
Ha akkora gurmé lennék, amekkora nem vagyok, valószínűleg kedvet kaptam volna az esti 7 fogásos kortárs magyaros menü megkóstolásához...

www.babeldelicate.hu