Mák - a nyári szünet előtt

A Mák Bistro Faszbuk oldalán a következő szöveg jelent meg június 4-én Huszár Krisztián séf tollából:
"Az utóbbi időben minden eddiginél jobban összekaptuk magunkat...váltottunk, megváltoztunk, és bízunk benne, hogy ezt nem csak az ételekben, hanem a szervizben és a hangulatban is észre fogjátok venni."
Ez mintha ellentmondana annak a képnek, amit a hely intenzív "közösségi" marketingje sugall(t), vagyis hogy iszonyú a dübörgés, a stábban mindenki baromi heppi és lájkolja egymást forever.
Július 21-én a Mákban ebédeltem Balu barátom - szemlélődő - társaságában. Az előzetes olvasmányaim alapján kreativitásra, extravagáns ételekre, sok habra, miniatűr adagokra, gyenguci kiszolgálásra, számomra kevéssé megnyerő beltérre és drágaságra számítottam. Az első és az utolsó két feltételezés nagyjából igazolódott...

A komoly esőben picit megelőzöm Balázst, így szemügyre vehetem a belteret. Erről sokan sokat írtak már, engem tulajdonképpen/általában nem érdekel egy étterem dizájnja. Ha az étel jó, a lehető legegyszerűbbtől (mondjuk Csalogány 26) a barokkosan túlzóig (mondjuk Onyx) lehet bármilyen. A Mák elég különös, talán high tech rombisztrónak lehetne nevezni. Nincs vele semmi baj, bár az ablaknál ülök, az utca felé nézek, így pont egy ótvaros falrészlet van előttem. Valószínűleg hozzátartozik a furfangosssághoz, hogy a székeket az Ecserin szedték össze, a mellékhelyiség jelzése pedig annyira cirkalmas és részben elmosódott, hogy csak hosszas töprengés után, második kísérletre találok be a hímnemű egységbe.
Az evőeszközöket Laguiole kés színesíti, ez gasztromán késbuziknak biztos nagyon pöpec. Nekem leginkább az jut róla eszembe, hogy az obligát pöcök körüli részt szinte lehetetlen tökéletesen megtisztítani. Szemlátomást itt se sikerül.
Ennyi ételektől független baromság - rám nem jellemző - összehordása után a lényegre térnék: a Mákban nagyon tudnak! Nem a dizájnban, hanem a konyhán. Kell is, persze, mivel a 3 fogásos menü ára 3500 Ft, ez nagyjából a csillagos szintet jelenti Budapesten, csak a Costes és az Onyx mer többet kérni. Főételből van választási lehetőség, leves és desszert 1-1 van naponta. Ma éppen az egyik főétel (sügér) rántott, ez kilőve (nem szeretem a rántott halakat). Marad a nem túl izgalmasan hangzó kacsacomb krumplipürével és párolt káposztával. Bánatos vagyok előre, ettem már elég kopogós kacsacombot agyonpárolt káposztával...
Fantasztikus házikenyér és kiváló sós vaj érkezik, majd a rókagombaleves.
A levesről már érezni, itt nem csinálnak alibiételeket. A kristálytiszta lében gyönyörű gombácskák és édeskésen zsenge répaszeletek, kevés tészta, valamint egy nagyon speciális, vékony zöldbab, amit most látok először. Lenyűgözően jó leves és nem spóroltak a szilárd belevalók mennyiségével. Az már az elegáns fordított kalaptányér bosszúja, hogy illő mennyiségű lé nem fért mellé, így az utolsó kanalaknál fokozódó hiányérzetem támad.

A kacsacomb nem a szokott látvány, a csontot kiszedték belőle. A hús gyönyörű és omlós, a bőrre rá van glaszírozva az ízes pecsenyelé. Mellette kevéske, mártás halmazállapotú selymes krumplipüré, valami pestoféleség és tisztes adag hersenős, de nem nyers káposzta. Az adag nem miniatűr (és persze, nem is nagy, legalább a püréből el tudnék képzelni még egy kanállal), így nyáron optimális. A fogásról nem tudok többet mondani, csillagos ötös: egy klasszikus hibátlan anyagokból hibátlanul elkészítve, könnyített-turbózott, de nem avantgard formában.

A desszert számomra szinte a legfontosabb eleme egy étkezésnek. A szerényen csokitorta névre keresztelt példány talán még a főételnél is hajszállal jobb. Más helyeken a ház emblematikus édessége lehetne, itt a napi menüben rittyentették az asztalra. Követi még búcsúfalatka/utódesszert is, ez kedves gesztus, de nem különösebben kavar fel.

Sajnos, a jót meg is kell fizetni. De még mennyire! A limonádém 700 Ft, Balu espressója 500, felszámolnak 10% szervizdíjat is (utálom és pont ennyit adnék, a pincérek rendesen dolgoznak).
Kissé irigylem azokat, akik megengedhetik maguknak, hogy rendszeresen 5000 forintért ebédeljenek. A minőség nem kérdéses, viszont igen jó ebédmenük vannak a városban jóval olcsóbban, vagyis a Mák konyhája elég sok pénzért adja azt a nem mindenkinek szembeötlő többletet, ami például nálam a maximális 5 pontot elválasztja a 4 és féltől.

Ebédmenü minősége (1-10): 7.5 (konyha: 5, adag: 1.5, választék: 0.5, bónusz: 0.5)
Árszint: 5 (drága)
Ár/érték: 1.5 (néha ki lehet próbálni)
www.makbistro.hu