Forrás: www.diningguide.hu
Az étterembe a kedvezményes ebédidőszak végén, 14.50 körül érkeztünk. Mindössze két asztalnál ültek - az ebéd végén járó - vendégek, vagyis várakozásommal ellentétben a séf távozásának híre nem okozott olyan teltházat, mint Litauszki Zsolt márciusi "végnapjai" a Maligánban. A Costesben minden az utolsó csavarig ízléses és igényes, a tulajdonosok nem öncélúan szórták el pénzüket a beltér kialakítására. Különösen tetszett az étterem hátsó frontján található grandiózus borhűtő fal.
Az ebédmenü felépítése hasonlít a műfaj hazai úttörőjének, a Csalogány26-nak ajánlatához. Vagyis minden fogást legalább három opcióból választhatunk ki és vannak feláras (t)ételek is. A menü - feltehetőleg - a hazai legdrágább, egy-egy pohár ásványvízzel és kávéval 4900 magyar forintot kóstál. Ehhez jön még 12% szervizdíj (aminek egyébként a pincéreink minden fillérjét megszolgálták). Este ugyanez kb. 3-4-szer ennyibe kerülne, vagyis az ár relatíve nem túlzó. Az étterem konyhájának képességeivel kapcsolatos, igen felfokozott reményeink viszont túlzottnak bizonyultak...
Az elvárható színvonalú köszöntőfalatok (remek házikenyér + kissé olvadt vaj) után ketten a finom vajretek krémlevest választottuk. Két meleg előétel is az asztalra került, a pirított libamáj millefeuille sült mangóval (Ehran) és a spárgás rizottó parmezánforgácsokkal (én). A változatos minőségű és sütésű májdarabokat tartalmazó millefeuille kivételével általános volt az elégedettség, de katartikus hatást a kezdő fogások nem váltottak ki belőlünk.
Következtek a főételek: házi tagliatelle kacsával, aranydurbincs roppanós zöldségekkel (Kamilla és Káistván), kacsamell grillezett fügével. A tagliatelle tészta és a fogás kiegészítő elemei kifogástalanok voltak, a húsételekkel viszont adódtak gondok. Már a tálaláskor lehetett gyanítani, hogy picit (hal) vagy erősebben (kacsamell) túlsütötték/kiszárították őket, a melléjük adott mártás/jus pedig elégtelennek bizonyult. Emellett a szürkésrózsaszín kacsamell, amit szerénytelenségem fogyasztott, mikroszkopikus méretű volt. Hasonlóan bonsai adagot kacsából eddig csak Segal Viktor időközben bedőlt Ó utcai éttermében kaptam (céklával és körtével), de az hibátlanul rozéra és szaftosra volt készítve. Szóval, a főételek némileg megrendítették a Costes tökéletességébe vetett előzetes bizodalmunkat.
A desszertek (csokoládés brownie fehércsokoládé fagylalttal és bretagne-i citromos keksz többféle gyümölcsparféval) szerencsére ütöttek, így a feláras fogásokkal és némi borral kerek 30000 Ft-ra duzzadt számla kifizetése után nagyjából elégedetten távoztunk. Azért a meghatározó benyomásom az volt, messzi még az áhított mislencsillag, hiszen kacsát legalább 10 helyen sütnek ma ennél jobban Budapesten. A Costesénél jobban teljesítő kacsaszakácsok között van párom, Kamilla, meg természetesen Káistván is...
www.costes.hu
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése