Új-Budavár - jó ebédek a Rosenstein apropóján

A Donáti utcában Laczi Tamás kellemes Apropója talán 2 évet ért meg. Tavaly az Index éttermes topikjában jelezte valaki, hogy új próbálkozó rendezkedett be a kicsi, félszuterén helyiségben: megnyílt az Új-Budavár. Októberben ettünk ott először, s a hely egyből a kedvenc ebédelőhelyeink közé került jó ízeivel és elképesztően kedvező ár-érték arányával (990 Ft, majd januártól 1050 Ft/3 fogás).

A naponta változó menüt és a fogyókúrás (szénhidrátszegény) alternatívát hétvégi, kissé magasabbra árazott menü és heti akciós ajánlatok egészítik ki, alapvetően a magyaros-erdélyi vonalon mozogva. Már az első ételeinkből kiderült, hogy a konyhafőnök-tulajdonos az árfekvést messze meghaladó képességekkel rendelkezik, ami nem csoda, ugyanis a Rosenstein konyhafőnökségét cserélte a saját kuckóra. Pop György láthatóan nagy hangsúlyt fektet az ebédeltetésre, a 3 fogást hideg falatkák vezetik be valamilyen kencével, falatnyi jóféle felvágottal, zöldséggel és házi kenyérrel, ami unikum ebben az árkategóriában.

A csészényi leves (húsleves cérnametélttel, libaleves, zöldborsókrémleves, babgulyás, burgonyakrémleves) sose okoz csalódást, míg étlapról nagyszerű lime krémlevest, illetve a fővárosi kínálat élvonalába tartozó pontyhalászlevet kóstoltam.

A főételek mennyiségben és minőségben jócskán meghaladják az ennyi pénzért elvárhatót (nagyevők extra adagot is rendelhetnek, mi még nem tettünk ilyet). A könnyed, mégis koncentrált, krémes szaftú csirkepaprikás, a borjúpaprikás, a tengeri sügér citromos garnélával és a vadas szarvas egészen csodálatos volt. Kissé alacsonyabban szárnyalt a sajttal-sonkával töltött csirkemell és a csirkemell bakonyi módra, de a korrekt szintet ezek is bőven elérték. Egyedül a Sztroganoff bélszínben csalódtam, persze mulatságos, ha egy ebédmenüben felszolgált bélszínételt csalódásnak nevezek. Annyi volt csak a baj vele, hogy Kamilla sokkal izgalmasabb ízvilágú Sztroganoffot készített wokban pár nappal korábban, a mirelit krokettet pedig nem kifejezetten kedvelem.

A desszertek méretben a közeli Csalogány 26-ot idézik, vagyis gesztusnyiak, de negyedik fogásként nem is kell több. Igen jó volt a szilvalekváros derelye, az almás pite és a túrós rétes. A túrógombóccal akadt pici gond, az ugyanis az ebéd logisztikája miatt nyilván nem á la minute készült, így vesztett hamvasságából.
A kiszolgálás kedves és szakszerű, az ebédhez kancsónyi citromos vizet adnak, törzsvendégként pedig egyszer frissen sült kenyeret kaptunk ajándékba. Talán annyi hiányérzetem van, hogy a menühöz illeszkedően jutányos kimért bor nincs, illetve pár hétig volt, aztán eltűnt.

Egy szó mint száz: az Új-Budavár az egyik legjobb ebédajánlat jelenleg Budán, nemcsak a saját árkategóriájában, hanem úgy 1500-2000 forint/3 fogás árszintig. Megjelenésével azon ritka helyek is szaporodtak eggyel, ahol igazán jó pörkölteket-paprikásokat ehetünk. Ez szerintem igen fontos, hiszen ma már (még?) több étterem van Budapesten, ahol lazacot vagy tonhalat normálisan tudnak sütni... a rozé kacsamellről nem is beszélve...

Ebédmenü minősége (1-10): 7 (konyha: 3.5, adag: 2, választék: 1, bónusz: 0.5)
Árszint: 2.5 (alsó középkategória)
Ár-érték arány: 2.8 (kihagyhatatlan)
www.ujbudavar.hu
(látogatás időpontja: 2012. X. 2, X. 27, XI. 10, XI. 21, XII. 15, 2013. I. 4, III. 15, 29, IV. 2)