Asztalka a Tabánban

A tabáni templomba járt házassági oktatásra pár éve Andrea és Balázs (barátom dzsesszel kapcsolatos élménybeszámolóinak elmaradása tette kissé okafogyottá a blogom címválasztását...). Akkor még a templommal szomszédos házsor aljában nem volt ott az egyik legizgalmasabb újhullámos cukrászda, az Asztalka.

Úgy képzelem el az ideális cukrászdát, hogy nincs a pultjában rengeteg sütemény, de mind finom és friss (esetleg fagyasztásból frissen és szakszerűen kiengedett). Úgy is képzelem, hogy a kínálat egy része ismert klasszikus, de a nagyobb része eredeti; az ízek intenzívek, a krémek nincsenek túlédesítve és a kínálat rendszeresen változik. Azt is képzelem, hogy az ideális cukrászdában a személyzet minden tagja belülről jövően kedves még hajszás időszakban is, és a stáb tagjai nem cserélődnek sűrűn. Apróság, de örülök, ha hajlandóak rátenni a következő sütit a használt (de nem összemaszatolt) tányéromra, amikor úri (környezetbarát) kedvem így diktálja, és nem erőltetnek rám újabb, teljesen felesleges tányért-villát-szalvétát. Végezetül nem baj, ha a megvalósult csodálatos szolgáltatás azért megfizethető, tehát a sütemények nem miniatűrök és az átlagos áruk számottevően elmarad a lélektani határt jelentő 1000 forinttól.

Az új budapesti cukrászdák közül talán az Asztalka felel meg leginkább a számomra eszményi cukrászda paramétereinek. A kedvenceim a tarte-ok: a triplacsokis, a fehércsokis-málnás, a ribizlis-vaníliás, a bodzás, mind telitalálat. Még jobban tetszett a tejcsokis-málnás, amit rendeltem egyszer, de bánatomra nem vették fel a kínálatba. Ilyen élvezetes, iszonyúan tömény és egyben szaftos trüffeltortát nem ettem máshol, ellenpontnak pedig ott a könnyed-tejszínes Himmelreich. Minden sütemény hoz egy méltányolható szintet, de persze, lehet itt is hiányosságokat lelni: a csúcscukrászati produktumokhoz vonzódók nem biztos, hogy megtalálják a számításukat. Az Asztalka süteményei jellemzően - jó értelemben - háziasak, viszonylag egyszerűek. Néhány sütemény (pl. fehércsokis-ribizlis sajttorta) nekem túl édes, és mousse-ból/krémből is lehet intenzívebb ízűeket találni Budapesten, igaz, azok a helyek az Asztalka árszintje felett vannak. Itt ugyanis jellemzően 700 Ft körül van egy tisztes méretű torta, ami eléggé rendben van.

Az Asztalka egyik tulajdonosának, Berke Mártának karácsony táján gyermeke született, így a cukrászda újabban hétköznaponként csak délután van nyitva pár órát, ez gyakran besűríti a 15-20 fős "tömeget" a pici térben. Rendelni és fizetni a pultnál lehet, de van felszolgálás is. Időnként egészen börleszkbe illő, amint a felszolgáló valamilyen tortával vagy itallal a kezében tanácstalanul kóvályog a vendégek között és végigkérdez szinte mindenkit, hogy kié az adott cucc. Nem tudom, mi lenne a jó megoldás, de ennél talán az is jobb lenne, ha a dunai halsütők módjára elkurjantanák, hogy "Gábor", aztán mehetnék a pulthoz a tortámért...

[A fenti fotók nem pont ilyenek lennének, ha Berke Márta nem találja meg és adja vissza a fagylaltos pulton felejtett Panasonic fényképezőgépemet.]

www.asztalka.com
(látogatás időpontja: 2014. III. 23, IV. 6, IV. 22, VI. 12, VI. 13, VIII. 1, VIII. 7, IX. 7, X. 22, XII. 14, 2015. I. 11, II. 21, IV. 12, IV. 13, IV. 25, V. 7, IX. 5, IX. 12, IX. 19, X. 7, X. 8, XI. 19, XI. 25, XI. 27, XII. 9, 2016. I. 23, II. 17, IV. 14, IV. 17, V. 8)