Vakvarjú - a Kondorosi uszoda mögött

Bár a gasztroblogok az utóbbi hónapokban a Pest-Buda csodás kenyérlángosát emlegették gyakran, a kenyérlángos műfaját nem Litauszki Zsolt vitte be a budapesti éttermekbe, hanem a már 3 tagból álló Vakvarjú hálózat. Egy szép, szeptemberi napon a Gold Bisztró bezárt az orrunk előtt, így az uszoda melletti, budai Vakvarjúban ebédeltünk.

A kert kellemes, csendes, ide biztos visszajövünk még nyáron, ha elfogadhatóan főznek - ez az első gondolatom. Kérünk gyorsan 2 pohár sört és egy "old school" fantázianevű limonádét. Az étlapon erős a házias-modern magyaros vonal; a poénos ételleírások nekem nem hiányoznának, ha nem lennének.

A levesek jók, bár nem hibátlanok. A tyúkhúsleves házi májgombóccal, kis piros fazékban (790 Ft) kiváló, az adag kétemberes, vagyis a piros fazék nem is olyan kicsi. Az erdei gombaleves házi galuskával (690 Ft) és a tésztakalappal takart vargányás szarvasraguleves burgonyagombóccal (890 Ft) méretes csuporban érkezik. Mindkettő finom és sűrű, gazdag tartalmú. A belevalókat sajnos nem sikerült ideális állagúra készíteni, vagyis a ragulevesben található húst kivéve minden túlfőtt.

A tyúkhúsleves után atyám egy előétellel (pirított bélszíncsíkok tökmagos zöldsaláta ágyon, dijoni vinaigrette-tel, 1550 Ft) is beéri, nem egy bonyolult étel, de nincs is vele semmi probléma. Édesanyám kacsája (rosé kacsamell gratin burgonyával, párolt káposztával, májas szósszal, 1950 Ft) már ránézésre sem az igazi, az egyébként szép színűre sütött hús felülete kiszáradt. Tán hosszasan punnyasztották kitálalva a szalamander alatt, egyben pihentetés helyett? A kesernyés szósz teljes félreértés, a köretek viszont méltányolhatók.
Én a hely címerételét kóstolom, az állítólag vakvarjúnak is nevezett kenyérlángost/pompost/langallót. Ebből a vásárokon egyedül a Szittya Pita-félét szoktam fogyasztani, azt is csak akkor, ha nem túl nagy a sor a lányok standja előtt, vagyis nem kell kapkodniuk a sütéssel. A Vakvarjúban többféle alappal (tejföl, paradicsom, joghurt, tejszínes krémsajt, mustár) rendelhetjük a lángost. Az enyém (Rúzsa Sándor: bacon, paprika, parasztsonka, erdei gomba, sajt, 1350 Ft) az első csoportba tartozik és öntöttvas serpenyőben szervírozzák. A feltétek elfogadható minőségűek, az ár barátságos, az adag bőséges. Tésztából jobban tetszene a vékonyabb, mert helyenként nem sült át eléggé.

Úgy érzem, könnyű desszert még fér belém. Tavaly ettem itt műtejszínnel koronázott somlóit, azt nem szeretném újra látni, jöjjön inkább a madártej (590 Ft)! Mintha Takács Lajos találmányát követnék, a hab mikrózottnak tűnik. Sajna, a "tej" nem hasonlít az Olimpiában kaphatóra; aki itt eszik először, aligha érti meg, mit is szeretnek az emberek a - rendesen elkészített - madártejen.
A Vakvarjú jó úticél lehet a tradicionális ízekre vágyakozó vendégeknek, mi is visszatérünk majd. Picit több igényesség a konyhai megvalósításban nem ártana, és hát, hogy is mondjam: a nagy adagokkal párosított mérsékelt árképzés (jattal együtt 10000-be került hármunk ebédje) szemlátomást erős korlátot jelent a felhasznált alapanyagok terén.

Utóirat: időközben az árak kissé emelkedtek és dicséretes belátásra vall, hogy a májszószos kacsa eltűnt az étlapról.

Konyha: 5 (átlagnál jobb)
Árszint: 2.5 (alsó középkategória)
Ár/érték: 2 (minőséggel arányos árak)
www.vakvarjuvendeglo.hu
(látogatás időpontja: 2011. IX. 12)