SütniCake - tortafesztivál 4 fogásban

Újra beleférek egy olyan gatyába, amit Kamillával kirobbant szerelmünk hajnalán (haha) vettem és tán 6 éve hordtam utoljára. Ennek örömére egy rövid, üres gyomorral végrehajtott és eredménytelen süllőzés után tegnap este megnéztem a SütniCake névvel először megrendezett süteményfesztivált és tortadizájnversenyt az Iparművészeti Múzeumban.

18.30 körül értem a helyszínre, leszurkoltam a 2200 forintos beugrót, majd gyorsan körbejártam. A süteményfelhozatal némileg alulmúlta várakozásomat, és néhány kiállító már becsukott, míg mások 19 óra körül kezdtek heveny pakolászásba. Ez némileg meglepett, a rendezvény tegnap elvileg 21 óráig volt nyitva.
No mindegy, azért megvacsoráltam. :)

Köszöntő falatnak egy kávés Suhajda bonbont választottam a budaörsi cukrászdától. Ebből az igen kellemes termékből nagy és kicsi egyaránt kapható, de a kicsi is van akkora, hogy ne kapjuk be egyszerre. A fogyasztással észnél kell lenni, mivel a roppanós csokiburokból lelkesen kitódul a selymes krém, és máris maszatosak leszünk. Gondosan lenyalogattam az ujjaim, így újra fényképezőképes állapotba kerültem...

Az előétel egy miniatűr pohárkrémszerűség lett, a Sugar! chocolate ball nevű nagyon csokis kompozíciója (kétféle Valrhona csokimousse, csokiöntet, ropogós csokis keksz, tejszínes fehércsokikrém, csokirudacskák). Ez igen remek cucc, sajnos az ára (890 Ft) a mennyiséghez képest szinte csúcséttermeket idéz.
Mit ér egy étkezés leves nélkül? Folyékony csokit nem hozott senki, így "műsoron kívül" ettem egy sültburgonya-krémlevest a bejárat melletti ételes standnál, majd folytattam a sütivacsorát.

Főételből kettőt választottam. Az egyik, a Horváth Cukrászda aranytömb nevű édessége nem volt túl szerencsés választás. Az aranyos marcipánburokban, vékony piskótán elhelyezett mogyorókrém-karamell-fehércsoki trió mérhetetlenül édes-tömős - hájas amerikai milliomosnak valószínűleg jobban esne, mint enyhén (?) hájas magyar bloggernek.
Nagyobb örömet okozott újfent a Sugar! dizájncukrászda, amiről meg kell vallani, elég előítéletesen azt gondoltam, hogy csinos, de gyengébb beltartalmú és baromi édes süteményeket árul. A narancsos-csokis pite viszont éppen hogy visszafogottan édes és kontrasztként üdítően savanykás, mivel a két csokiréteg mellett gesztusnyinál jóval több kandírozott narancshéjdarabkát és jól sikerült, karakteres ízű narancszselét tartalmaz.

Ez utóbbi sütemény is méretes és intenzív darab, desszertnek így szilvás rétes következett. Az angyalföldi Domus melletti réteses valószínűleg még mindig az egyik legjobb Budapesten. A kedves tulajdonos megmutatta a felújítás utáni, kulturált-leülős beltérről készült fotóalbumot, és megtudtam, hogy immár az Uránia mozi mellett is van egységük. A kedvesség persze nem a gasztrobloggernek szólt, hanem annak, hogy a pár bámészkodóra csappant látogatóseregből még akad 8 után olyan, aki fogyaszt valamit és kérdez is mellé.

A kóstolgatás mellett megtekinthetők Raj Ráchel marcipánképei, a nagyterem közepén pedig az "Alíz Csodaországban" tematikával kiírt dizájnverseny munkái. Aki nálam korábban megy ki, előadásokat is hallgathat a hazai süteményszakma jeleseitől.

Árnyoldala a rendezvénynek a belépő ára, ami az aktuális kézművessütemény-árfekvésben kb. 3 darabnak felel meg, ennél többet pedig kevesen bírunk begyűrni, ugye. Nem nagyon vagyok boldog, ha egy alapvetően evős-kóstolgatós profilú rendezvényen viszonylag jelentős összegbe kerül maga a belépés is, amit ráadásul le se lehet fogyasztani.
Többen a nagyobb cégek közül se hoztak hűtőt (pl. Cake Shop), így elég korlátozott választékot kínálnak. Sok, számomra kedves újhullámos és jelentős tradicionális cukrászda hiányzik a kiállítók közül, de ez nyilván változni fog, ha a rendezvény sikeresnek bizonyul.

A SütniCake ma este 8-ig lesz nyitva. Én emésztést tervezek újabb kóstolgatás helyett, miután egy csésze nagyon zöldkorianderes lencselevessel a Wok&Tandoori Express nevű Baross utcai kifőzdében lefojtottam a gyomromban tomboló szénhidrátcunamit.