Az utolsó pörkölt a Barackosban

Nem feltétlen hajszolom a változatosságot, de szeretek új éttermeket felfedezni - ha valahol végigettem a nem sűrűn változó választékot, új célpontokat keresek. Édesapám ellenben a megszokottat kedveli, így a kétféle hozzáállás eredőjeként néhány étterem rövidebb-hosszabb időre a törzshelyünkké vált a családi ebédelések során. Sokat jártunk Takács Lajos időszakában a Gold Bisztróba, aztán a La Terrába, az Atakámba, a budaörsi Magdiba, az Új-Budavárba, az Újbudai Sportcentrum éttermébe, a Rétisasba. A felsoroltak többsége megváltozott, bezárt, az ebédmenüzés időszakát korlátozták (La Terra), netán politikai küzdelem/térfoglalás áldozatául esett (Újbudai Sportcentrum). Egyre nehezebben mozgó szüleim idősödésével egy stabil kedvenc maradt: a közeli Barackos Kisvendéglő.

A Barackos sajnos ma nyit ki utoljára. Kívülállóként úgy láttam, hogy a vendéglő a "kocsmázó" törzsvendégekből és az enni járó közönségből képes eltartani magát, persze lehet, hogy tévedek. A tulajdonos, nyugdíjas házaspár viszont belefáradt a vendéglős létbe, megfelelő üzemeltetőt pedig nem találtak a bolt továbbviteléhez.

Tegnapelőtt estebédeltünk utoljára a Barackosban, marhapörköltet, sima és juhtúrós galuskával. Kiváló volt, mint mindig, sűrű, ízes szafttal, visszafogott csípősséggel. Remélem, a konyhafőnök és váltótársa talál normális helyet, ahol hasonló jót főzhet.

Ma talán még felmegyek egy Gundel-palacsintáért...