Tommy (di Napoli), mi lesz veled?

Kásás Tamás éttermének májusi megnyitása megmozgatta a honi gasztromédiát. Promócióktól-sajtóeseményektől való tartózkodásom okán nem értesültem róla közvetlen forrásból, viszont az Árpád híd környékén autókázva elkaptam valamelyik adón pár mondatfoszlányt, amiben a másnapi nyitást reklámozták. Otthon utánaolvastam a hallottaknak: a hely résztulajdonosa és arca szimpatikus nyilatkozatokban beszélt minőségi-egyedi olasz alapanyagokról, nápolyi szakácsok révén importált délolasz ízekről, Budapesten eddig fel nem lelhető pizzatésztáról.
Néhány nappal később, de még azon a héten pizzára éheztünk meg. Felvetettem a Tommy di Napoli kipróbálásának gondolatát és Kamilla nem tiltakozott.

Az "élményeinkről" úgy éreztem, nem lenne sportszerű itt rögtön beszámolni. Minden helynek időre van szüksége a berázódáshoz, a Tommyban pedig az ilyenkor szokásosnál is nagyobbnak tűnt a káosz. Majdnem telt ház volt a belső térben, a pincérek koordinálatlanul szaladgáltak és hosszabb időszakokra el-elfeledkeztek rólunk, a vízipólós legenda az egyik távoli sarokban figyelt és beszélgetett, az olasz konyhai stáb hangosan zsizsegett, mögöttünk egy üzletvezetőnek tűnő hölgy emelt hangon tárgyalt, a borlapon szereplő borokból alig akadt olyan, ami tényleg volt. Az extenzív étlapon ugyan feltűntek egyedi tételek és abszolút egyedi, hogy az ételneveket ellátták névelővel is, de a konyhai produkció nem nyűgözött le. A puttanesca módra elkészített linguinénél (2190 Ft) meggyőzőbbet ettem Alessandro Manfredini "titkos olaszában", a különlegesen roppanós-puha-rugalmas tésztájú és ideális szósz-sajt aránnyal elkészített fantasia formaggi pizza (1890 Ft) talpát sajnos kátrányos-keserűre égette az autentikus nápolyi pizzamágus (pizzaiolo), a pincérünk pedig valószínűleg azt hitte, hogy a tiramisu (1100 Ft) közvetlenül az elkészülés után a legfinomabb, így azt ajánlotta. Ez nem sokkal azután történt, hogy Bussay rajnai rizling helyett 2 Ha olaszrizlinget szervírozott - rizling az is, oly mindegy.

Úgy gondoltam, (legalább) a pizza megér még egy próbát, rendezettebb körülmények között, mondjuk egy hónappal később. Június közepén viszont az étterem újra az érdeklődés középpontjába került, az Origo Life nevű bulvármelléklete és egyéb szennymédiák folytatásokban számoltak be az olasz séf és a pizzaiolók "meneküléséről", majd a bírósági fenyegetésekben végződő kölcsönös becsületsértés/inszinuáció-szappanoperáról a séf és a tulajdonosok között.
Ekkor éheztem meg Tommy-féle pizzára megint.

Ezúttal jóval kevesebben voltak, 4-5 asztallal és 2 pincérrel ketyegett a hely. A szép, míves étlapon kézzel átírták az árakat kb. 10%-kal magasabbra, a pizzákat kivéve. Remélem, ezt az áremelési ütemet (havi 10%) nem tartják a jövőben...
A pizza megváltozott. A liszt talán az, mint korábban, de a recept és a dagasztás-kelesztés más lehet, a tészta különleges karaktere eltűnt. Jó most is, de nem emelkedik ki a jobb honi pizzériák közül: a széle enyhén roppanós, a közepe sajnos megfullad a túladagolt - és a Tommyban előkelően fior di latténak nevezett - mozzarella alatt (quattro stagioni pizza, 1980 Ft).
A pizzám pont 9 órakor érkezett és kb. 10 perc alatt ettem meg. Utána csak üldögéltem, üldögéltem a teraszon a lehűvösödő estében, a pincér felém se nézett. Nagy híve vagyok a slow foodnak, de nem egy pizzériában, ráadásul 10-re elígérkeztem segíteni egy barátomnak. Már felállni készültem, amikor a pincér végre meglátogatott és megbeszéltünk egy olasz krémest (millefoglie, 1190 Ft). Ez újabb 20 perc után, 21.58-kor landolt előttem, 2 perc alatt benyomtam, majd rohantam haza. A krémes egyébként jó volt és frissen állították össze - az adag vízilabdásoknak nem ajánlható.

Még nem tudom eldönteni, hogy Kásásék autentikus nápolyi éttermet vagy magyarolasz gasztrokabarét szeretnének megvalósítani a Komjádi aljában, de erre igazából a közeli jövőben nem is vagyok kíváncsi. Remélhetőleg a Life és a Bors közreműködésével értesülünk a fejleményekről...

www.tommydinapoli.com
(látogatás időpontja: 2014. V. 10, VI. 26)