Az idei furcsa március egy jegeces napján megint Vácra indultunk.
Ott aztán meglehetősen kevés sétálgatás után elegünk lett a szép időből, s először a Csokizóba húzódtunk be. A hely volt már jobb, például 2009-ben. Most a forró csoki pudingos állagú volt, a sütemények nem tűntek kívánatosnak: a muffinok a benzinkutakon kapható valamikre hajaznak, a torták pedig szemlátomást olasz mirelit holmik.
Mihályi úr Desszert Szalonja igen kicsiny belül, szerencsére egy fiatal pár éppen távozott, lecsüccsentünk, majd megszemléltük a Kányádi Sándor verseire rímelő elnevezésekkel ellátott aktuális kollekciót.
A sütemények fantasztikusan szépek, talán még inkább, mint 2009-ben. Ezúttal a beltartalomra se lehetett semmi panaszunk, az "Új esztendő" (matchás piskóta, matchás krém, csokiganache szezámolajjal és pirított szezámmaggal; 1300 Ft) és az "Elment Péter" (csokis piskóta, csokimousse, köményes csokiganache, sütőtökkrém, csokiburok; 1300 Ft) egyaránt ütős és nagyon finom. Mindkettő visszafogott méretű és visszafogottan édesített, az ízek intenzívek, a modern trendnek megfelelően variálódnak bennük a különféle textúrák.
Négy évvel ezelőttről nem emlékszem iszonyú drágaságra, akkor talán 4-600 Ft környékén mozogtak az árak. Sajnos azóta sokat romlott a forint Vác főterén, jelenleg 1200-1400 Ft között adják a süteményeket. Kányádira rímelve - s némi szemtelenséggel - tán azt mondhatom, elment László. Az árakkal.
Persze, tudom, van hely Budapesten 2000 Ft körüli/feletti, ezeket el nem érő élvezeti értékű süteményekkel. Az is lehet, hogy csak nekem furcsa, hogy a jó éttermek tányérdesszertjeivel vetekedő árazás mellett a pici cukrászda-kávézó alkalmazottai még egy pohárka csapvizet se szervíroznak a sütik mellé.
Fizettünk, kicsit bánatosak lettünk, s hazafelé se derültünk sokkal jobb kedvre a gödi Ilka Csárdában fogyasztott afrikaiharcsa-paprikástól...
www.desszertszalon.hu
(látogatás időpontja: 2013. III. 3)
Bejegyzések
Többször jártam a váci cukrászdában, az árak mindig is magasak voltak, de a sütik sem okoztak soha csalódást. Persze szebb volna ez kedvezőbb árfekvéssel, de pici a hely, gondolom, ennek megfelelően a forgalom is és valamiből élniük kell. Mondjuk inkább maradjon az ár, mint essen a minőség.
VálaszTörlésHa e kettő között lehet csak választani, én is a magas árakra szavazok. Az más kérdés, hogy mi valószínűleg nem térünk be oda többet, a Gerbeaud, a Le Meridien, a Villa Bagatelle közelebb vannak, tán még pohárka szódát is adnak.
TörlésMi évente egyszer el szoktunk vetődni, lévén Vác kedvenc bicikliutunkon fekszik, a Desszertszalonnál meg könnyű bicajjal megállni.
TörlésA sütemények nem voltak minden esetben, minden részletükben tökéletesek, de tény, mindig lényegesen többe kerültek, mint amire számítottam. Biztos sokba kerül a Valhrona csoki, de ezek az árak egy pici, váci cukrászdában kevésbé indokoltak, mint mondjuk a Vörösmarty téren. Viszont nyáron a fagyi nem szokott vészesen sokba kerülni, és azok is nagyon jók (bár nem annyira kiemelkedőek, mint a sütemények, egyszerű, jó alapanyagból készült cuccok).
Engem is a helyszínt beszámítva zavar igazán az árazás - bár a Gerbeaud-ban se tesz boldoggá, hogy már átlagosan 1300-ért mérik az 50 köbcentis süteményeket.
TörlésFagyira lehet valami bérletfélét váltani jelentős kedvezménnyel, ezt hirdeti az első képen látható reklámtábla.
Na jó, de a Valrhona Budapesten és Vácon is ugyanannyiba kerül, az adók se mások, szerintem a bérek sem; nyilván a helybérleti árakban lehet esetleg eltérés, de amiket Vácról hallottam (belváros), az sem biztos, hogy nagyságrendi. Szóval a berögződésen kivül ("vidéken minden olcsóbb, mint a fővárosban"), milyen logikus érv alapján kellene olcsóbbnak lennie ott, mint itt?
VálaszTörlésNem gondolom, hogy feltétlenül olcsóbbnak kellene lennie - a fenti szöveg lényege annyi, hogy a sütemények az adott körülmények között nem tettek bennünket boldoggá.
TörlésKövetkezésképp, ha úri kedvem legközelebb úgy szottyan, hogy 1300 forintért veszek gyufáskatulyányi, finom süteményeket, preferálni fogom az olyan helyeket, ahol kényelmes asztal mellett lehet ülni, és hoznak melléjük egy deci csapvizet...
Küvé explicite leírta, hogy Vác miatt van ilyen érzése, de Te is elejtettél egy ilyen megjegyzést: "Engem is a helyszínt beszámítva zavar igazán az árazás" - ebből gondoltam. Persze az tök más kérdés, ha a magas ár mellett nem vagy elégedett a minőséggel vagy a kiszolgálással.
Törlés[A hozzászólásomat ne keverjük össze a cikk szövegével.]
TörlésEzen az árszinten felnagyítódnak a nüanszok, biztos te is így vagy vele. Ráadásul abszolút értelemben is túlzásnak tartom az árak növekedésének mértékét az adott süteményekért, az adott körülmények között. Épp így túlzásnak tartottam a Gerbeaud-ban tavaly utoljára fogyasztott igen-igen középszerű valamilyen mousse-t, hasonló áron.
A csokoládé árának hatásáról meg azt gondolom, hogy ez az ár/érték arány Párizsban biztos nagyon rendben lenne, de sajnos nem ott élünk...
Már miért ne? Én a véleményeddel vitatkoztam, mindegy hol írtad le - nem a cikk miatt akarok pereskedni veled. :D
VálaszTörlésTermészetesen - és még egyszer mondom, ha azt írod, Neked ezen az áron nem éri meg, mert úgy érzed, nem kapsz annyit, amennyit fizettél, arra egy szavam nincs. Én egyedül azon értetlenkedtem, hogy ugyanolyan minőségű alapanyagot használó, ugyanolyan szintű szakértelmet felvonultató fővárosi illetve egy közeli vidéki cukrászda árai között miért kellene árkülönbségnek lennie. És ne keverjük ide Párizst, az már jelentős különbség lenne mind adók, mind bérek, mind egyéb költségek terén - ilyen azért Vác és Budapest között nincsen.
Én/mi rendszeresen járunk a Desszertszalonba, vegyes tapasztalatokkal mind sütemények, mint fagyik tekintetében. Ami biztos: csak akkor ültünk le eddig, ha volt nyitva kerthelyiség, mert egyébként nincs cukrászda-érzete (újmagyarul fílingje) a helynek. Abban maximálisan Hapci mesterrel értek egyet, hogy kiemelt árszinten mindennek klappolnia kell, hogy az embernek ne költözzön be a fejébe a fogtechnikus manócska "ezért ennyit?" kérdése, amikor egy kétszemélyes ebéd árát fizeti ki 2-3-4 süteményért. Ugyanakkor Ehran véleményéhez kapcsolódva édesapám gondolatával fejezem ki egyetértésemet, miszerint is "minden annyiba kerül, amennyit hajlandóak adni érte", ergó Mihályi úr ilyen árú édességeire mind a helyiek, mind a kilátógató fővárosiak hajlandóak bizonyos ciklikussággal ennyit áldozni, mert egyébként nem adná ennyiért a portékáját.
VálaszTörlésValaki - nem rajongója Mihályi úr cukrászművészetének - azt írta az Index fórumán , hogy adhatná darabját háromezerért is, ha a jelenlegi áron megveszik...
TörlésHiszen minden csak az Anyegin múlik. :) Mondjuk érdekes lenne egy ilyen vizsgálat, hogy hol a határ, amikortól már az sem fizeti ki, akinek az is beleférne, ha 5.000 / darab lenne az ár...
TörlésNekem az a furcsa,hogy a személyzet sürűn változik! Sajnos ugyanazt a sütit sem tudom újból enni, ezt hiányolom. Kicsi is az üzlet azzal a két asztallal. Láttam száraz sütit a pultban. Nekem ez visszatetsző!
VálaszTörlésA személyzet nyilván nincs a bolt árfekvésének megfelelően megfizetve...
TörlésAz árfekvéssel egyébként már kevesebb bajom van, mint a poszt írásakor, ugyanis nyáron a Gerbeaud 2000 Ft fölé (majdnem duplájára) emelte a süteményei átlagos árát.
Mihályinál van néhány klasszikus darab, ami állandóan kapható, pl. somlói, Dobos.