Bock Bisztró - jóval etetnek minket, hálátlanokat

Iszonyú meleg volt azon az augusztusi napon. A körúton az üres étterem előtt sétálgatva kis híján rosszul lettem, miközben ebédelőtársaimat (Ehran, Muskotály küvé és Giuseppe) vártam. Valami könnyű ebédre vágytam, de még jobb lett volna nem ebédelni. Valószínűleg nem a legmegfelelőbb helyen jártam...

A Bock Bisztróban ugyanis a vágyott ételeknek (hideg leves, esetleg hideg főzelék, nem húsdomináns főétel) nem sok nyomát láttam az étlapon és a táblán. A pincérrel történt egyeztetés után kétféle remek vaj és remek (de nem házi) kenyér érkezett, majd az első fogásaink.

Giuseppe libamájat pusztított helyes kis láboskából, igen elégedetten, Csaba (M. küvé) szalontüdőt, Ehran meg egy nagy tányér csirkehúslevest galamblevest. Én a szilvacibere kacsamájjal (1050 Ft) nevű zsákbamacskával igyekeztem megismerkedni, lévén a cibere mibenlétéről csak halvány sejtésem volt, azt meg végképp nem tudtam, ez a sejtés hogy jön össze a levessel. A megfejtés egy meleg, darabos szilvapüréleves volt, amiben remekül elkészített, de számomra disszonánsnak tűnő kacsamáj bújt meg és három pirított kalácsdarabka. Az adag nem volt kevés, természetesen.

Utána ettünk halat (Ehran), két Big Bock Beef Burgert (3100 Ft) és tejszínes-vargányás házitésztát (2400 Ft). Az utóbbit szerencsére én választottam, ugyanis a BBBB-k látványától összerezzentem: ez a porció két díjbirkózónak is elég lenne. Régóta úgy sejtem, a Bock Bisztró sikerének legfőbb titka, hogy jókora adagban adnak minőségi ételeket, amire a városban nem sok más példa van. Alkatom (115 kiló) ellenére nem teljesen nyer meg a koncepció, egy igazán jó helyen szeretek 3 fogást brutális telítettségérzet nélkül végigenni. Ez a Bockban korábban többször nem sikerült (igaz, akkor még csak 105 kiló voltam), most a tésztával volt rá lehetőség.
A viszonylag egyszerű tésztából érzésem szerint kihozták a maximumot: nem spóroltak a gombával, a szögletes, leginkább hosszú gyufatésztára hajazó tészta remek állagú volt, és ellentétben a vicces magyarolasz helyekkel, nem úszott a tejszínben. Giuseppe szerint a Bockban a legjobb a tészta Budapesten. Nem tudom, így van-e; ha több műfajban (raviolik és egyebek) is harcba szállnának, akkor se lenne könnyű egyértelműen eldönteni.

Ketten bírtunk desszertre is gondolni, Csaba és én. Rajta alaposan meglepődtem, hogy korántsem sumós termetével még megkóstol valamit a drámai küzdelem (BBBB) után. A lúdláb újragondolva (1100 Ft) már nem jelentett kihívást: a finom mousse-t tartalmazó, különösebben azért nem izgalmas sütemény inkább csúcsgasztronomikus méretűnek bizonyult, egyben nem cáfolta korábbi benyomásomat, miszerint a Bock Bisztró kínálatának relatíve leggyengébb szegmense a desszert.
A számlán némi meglepetést okozott, hogy a kenyeret és vajat felszámolják, a csodás limonádék viszont a hasonló szintű helyekhez képest egyáltalán nem drágák.
Bíró Lajos könyvének címe: Sok vagyok. Valahogy így vagyok vele én is, elismerem az értékeit, de nekem - nyáron - kissé sok a Bock Bisztró.

Konyha: 7.5 (kiváló)
Árszint: 4 (felső középkategória)
Ár/érték: 1.9 (minőséggel arányos árak)
www.bockbisztro.hu
(látogatás időpontja: 2011. VIII. 26)