Rózsakert - a budaörsi fák alatt

A fővároshoz közeli települések közül Budaörsön étkezünk leggyakrabban. Nem azért, mert itt gyakoriak az elképesztő gasztronómiai élvezetek, egyszerűen közel van. Régebben elsősorban az Adler (illetve az erőlevese) vonzotta atyámat, Kamillát és engem pedig nyáron a Pizza 107 kicsiny kertje a fatüzelésű kemencével. Az Adler mára kikerült a célpontok közül, a főúti pizzás pedig hosszabb időre bezárt, majd idén új csapattal és erősen "magyaros" pizzákkal inkarnálódott. A csúcsokat legalább távlatosan megcélzó hely továbbra sincs a budaörsi magyar éttermek között, így mostanában váltogatjuk a célpontokat.
Tegnap a tán legolcsóbb budaörsi vendéglőben (Mici) jártunk, mára egy drágábbat választottunk. A Rózsakert kellemes, árnyas kertje nagyjából a város közepén található, egy körforgalom mellett.

A választék szerencsére nem akkora, mint több lokális konkurensnél, de azért bőséges. A hagyományosan készült, hideg meggyleves mag nélkül, tejszínhabbal (700 Ft) túl édes, egyébként teljesen rendben van, otthon is ilyet csinál édesanyám. Leginkább télen, ő ugyanis nyáron konzerv helyett szezonális gyümölcsökkel szokott próbálkozni. A hideg, mentás citromleves (600 Ft) első kanálkájától összerezzenek, annyira fanyar, de aztán az édes tejszínhabbal kellemesnek bizonyul. S egyben az első, technikai értelemben sikerült krémlevesnek, amit Budaörsön, nem az olasz Aromiban tettek elém.

Mivel régimódiak (is) vagyunk, a főételeket mindhárman a múlt század kedvelt ételeiből (ez a kategória az étlapon szerepel) választjuk. A konfitált libacomb ropogósra sütve, párolt lilakáposztával és pirított burgonyával (2950 Ft) főeleme lehetne hajszállal puhább, de kívül tényleg ropog, a káposztát nem főzték csumivá, sőt, a krumpli se mirelit. Hasonlóan pozitív benyomást kelt az ifjú marhából készült borjúpörkölt házi galuskával (2200 Ft). Picit csípősre hangolták, a hús puha, a szaft tartalmas, a galuska példás(an rugalmas). A roston sült szűzérmék csípős lecsóban forgatott karikaburgonyával, serpenyőben tálalva (2050 Ft) nevét lehetne rövidíteni, ez az étel általában magyaros szűzérme néven szokott futni az étlapokon. A tálalásban innovációt jelent a csinos serpenyő. A hús állaga jó, a szeletelés ellenére nem szárították ki. A lecsó és a krumpli lehetne ressebb, nekem legalábbis még jobban ízlene úgy (és esetleg egészben sütött hússal).

Az adagok nem kicsik és nem is túlzóak, egy desszert még beférhet utánuk. A somlói kehelyben (650 Ft) a klasszikus somlói nagyjából minden eleme fellelhető és friss hatású, ez nagy dolog manapság, Budaörsön különösen. Kifogás a csokiöntetet illetheti, ez lehetne több és főleg intenzívebb.
Az apróbb problémák ellenére jót ebédeltünk a Rózsakertben. Hármunk fogyasztása a 10% szervizdíjjal 12700 Ft (a fentieken kívül 2 salátát, 2 pohár Gösser sört, 3 dl őszilevet és 1 cappuccinót ettünk-ittunk).
A Rózsakertben kevés hiányzik ahhoz, hogy igazán jó legyen; kevesebb, mint a helyi konkurenseknél. Ez az ételeken kívül a hiánytalanul informatív honlapból és a "számla" feliratú, logóval ellátott számlából is kikövetkeztethető...

Konyha: 5.5 (átlagnál jobb)
Árszint: 2.5 (alsó középkategória)
Ár/érték: 2.2 (minőséggel arányos árak)
www.rozsakert-etterem.hu
(látogatás időpontja: 2011. VIII. 18)