Adler - a sas leszállt

Az egykori híres, sasos emblémájú német autómárkáról elkeresztelt budaörsi Adler 2000 környékén az egyik kedvenc helyünk volt, a présházból és pincéből kialakított étteremben hatalmas adag ízes ételeket ettünk aránylag olcsón. Édesapám szerint közel s távol itt főzték a legjobb erőlevest, míg én a Kedvessy módra elkészített borjúból fogyasztottam el számos adagot. Az étterem fölött panzió található, vittem vendéget is oda.

Később az árak jelentősen emelkedtek, az étvágyunk pedig csökkent, már nem tűnt annyira vonzónak az Adler kínálata. Több kedvenc eltűnt a terjedelmes étlapról, a Kedvessy borjú is, igaz, az utolsó megvalósulására már nem emlékszem jó szívvel: más volt az íze, mint régen. Látogatásaink havi egyszeriről évi egyszerire ritkultak.

A nyár közepe változatosan hűvös időjárást hozott, így július 27-én a vastag falakkal övezett budaörsi vendéglőbe indulunk. Ismerős pincér fogad és egy ismeretlen. Az étlap és az árak nem sokat változtak az utóbbi 2-3 évben. Elgondolkodom: aligha van még egy hely az általam ismertek között, ahol csirkemell vagy 15 elkészítési módon szerepel az étlapon, míg pl. kacsa nincs egyáltalán.
Atyámmal eszünk levest is, édesanyám csak főételt kér. A húsleves grízgombóccal (470 Ft) példás darab, a régi erőlevesekre emlékeztetően aranyló és koncentrált. A sajtkrémlevest (610 Ft) ellenben csak hosszabb koncentrálás után ismerném fel behunyt szemmel, a kívánatlan állagú trutymónak alig van valami sajtíze. A szakács remélhetőleg kötelezően ezt fogyasztja ebédre, magam szerencsére csak csészényit kértem belőle. Teteje bebőrösödött, benne pedig különböző hőmérsékletű "szigetek" a tűzforrótól a hűtőhidegig, a mikrózás jelei.

A főételek sajnos a sajtleves minőségét hozzák. A tejszínes-gombás csirkemell sajtos-tejfölös palacsintával (1850 Ft, illetve a féladag 1050 Ft) régi ismerős, én ajánlottam édesanyáméknak. Nem ízlik nekik, illetve szerintük a palacsinta önmagában jobb lenne. A húsdarabkák grillezettek, tálaláskor kerülhettek bele a mártásba. Nem kóstolom meg, de a mártás hasonló jellegű lehet, mint a bakonyi sertésbordámé (1790 Ft).
Ez a bakonyi elég elképesztő alkotás. A taplószerűre sütött vékony húst borító élénkvörös mártásnak semmiféle azonosítható íze nincs, a gomba dettó. (Az egyik barátom új felesége mostanában tanul főzni, különféle gyári készítmények sorakoznak nála a polcon és ezekkel önti le az aktuális húst. Nála éreztem ilyen "ízeket", pontosabban jobbakat.)
Az étel elemei csak tálaláskor találkoztak, nem léptek egymással kölcsönhatásba, igaz, minek is, hiszen külön-külön is vacakok. Nokedliből az ennél ruganyosabb állagút kedvelem, de ez jelentéktelen probléma a többihez képest. A tormával ízesített káposztasaláták (450 Ft) rendben vannak, ezek az ebédünk fénypontjai.

Desszertet csak én kérek. A somlói (650 Ft) még javíthatna az összképen, minőségével elvileg nem rína ki a nagy magyar somlói átlagból (kicsit sokat állt a hűtőben és 1-2 összetevő hiányzik belőle, de élvezhető), ha a rajta lévő - egyik - csokiöntet nem lenne romlott. A szúrósan savanykás ízű csokipép ízlelgetése közben elgondolkodom, nagyjából két verzió fordul meg a fejemben. Az egyik szerint található a konyhán megbuggyant és friss csokiöntet is, az előbbit teszi a derék szakács a somlóira, majd hatalmas adag - rendes - tejszínhabbal takarja és áthúzza a jó csokiöntettel. A másik verzió szerint pár adag somlói a tányéron várja a sorát a hűtőben és szervírozáskor csak pár csepp friss csoki és a hab kerül rá. Egyik lehetőség se vet túl jó fényt a konyhára...
Nem szoktam étteremben hisztizni és túl válogatós se vagyok. Némi hezitálás után azért felteszem a kezem és hívom a pincért. Teljesen korrekten hoz egy új adagot és fizetni se kell érte.
A számla (2 pohár sörrel, 3 dl őszilével és 1 cappuccinóval, a somlói nélkül) 8100 Ft. A fizetéskor még történik némi malőr, de ez már a miénk. Atyám szemüveg nélkül rosszul lát, így 1000 forinttal több jattot ad a szokásosnál. Később ezt visszakéri a pincértől, hiába próbálom lebeszélni róla.
Meglehet, ez a színvonal (olcsó alapanyagokból és "kényelmi" termékekből rossz technológiával elkészített nagy adag csumi) Budaörsön bőven elégséges, a konkurencia mérsékelt. Talán rosszul választottunk és az általunk nem kedvelt bundázott húsokat nem rontják el ennyire. Az is lehet, alig akad valaki, akinek feltűnik, mi folyik az Adler konyháján, hiszen az ilyen típusú éttermek kiesnek a finnyás étteremkritikusok érdeklődéséből. Tudom, van igény a 100+ tételes étlapokra és nem is tartozom az extenzív választék kérlelhetetlen ellenzői közé. Egy nagy étlaphoz viszont megfelelő méretű és minőségű konyhai stáb kell. Kellene...
Nem szokásom tanácsokat osztogatni vendéglősöknek és szakácsoknak, most - egykori törzsvendégként - mégis megteszem: ha belefér az idejükbe, nézzenek körül néhány hasonló műfajban utazó Buda-környéki vendéglőben! A Schieszl jut eszembe elsőként, de a sokak által sokat fikázott Náncsi Nénit is említhetem, ennél ott is nagyságrendekkel igényesebben főznek.

Konyha: 3 (gyenge)
Árszint: 2.5 (alsó középkategória)
Ár/érték: 1.2 (felejtsük el örökre)
www.adlerpansio.hu