IV. Strekovský Festival Vína - Kürt, július 23-24.

Először tavaly jártam a kürti borfesztiválon.
Hogy is kerültem Kürtre? Hát úgy, hogy van egy érsekújvári évfolyamtársnőm, aki iránt egykor némi bimbajadzó érzéseket tápláltam. A bimbajadzás - szelaví - nem fejlődött semerre, viszont azóta is jóban vagyunk. Naszóval Zsuzsa invitált Kürtre tavaly, néhány további volt évfolyamtárssal egyetemben.

A szlovákiai borokról és borászokról - az egy szem Bott Frigyes kivételével - szinte semmit nem tudtam, nem is gondoltam, hogy ott jó borokat készítenek, ezért olyan fene nagy kedvem nem volt a fesztiválhoz. A társasághoz ellenben igen, így rövid tétovázás után igent mondtam. S érdemes volt!
Ez a fesztivál a magyar borfesztiválok hőskorára emlékeztetett, amikor még nem uralt el mindent a bizniszorientált szemlélet és a standokon a később hírességgé vált borászokkal lehetett beszélgetni, nem jobb-rosszabb hoszteszhölgyekkel. Ráadásul a rendezvény a kürti szőlőhegyen van, egy kilométeres utacska mentén helyezkednek el a helyi és cseh, magyar, szlovén, szerb, bolgár vendégborászok (ha jól tudom, a vendégek szervezői meghívással kerülhetnek be). Tíz euróért kaptunk belépőt, poharat, nyakba akasztós szütyőt és 10 kóstolójegyet, de külön-külön is meg lehetett vásárolni mindent (10 jegy 2 euróba került, a kóstoló adagokat 1-6 jegyért mérték). A kóstolási mennyiség eleve fél dl, tehát a kisadagos kóstolgatáshoz nem kell könyörögni, viszont fél adagot is szívesen adnak. Nagyon jól éreztem magam, a Párkányi Borvidék (Štúrovský Rajón) borainak minőségében pozitívan csalódtam és számomra új szőlőfajták (Alibernet, Devín, Dunáj, Pálava, Szentlőrinci) boraival is megismerkedtünk. Kevés kiemelkedő tétellel találkoztunk, viszont az átlag igen tisztességes (4-6 pont) volt a kipróbált pincéknél (Bott - hárs, olasz, pinot noir, rajnai, veltelini, Vinculum; Chateau Marco - rajnai, Drozdík - devín, pálava, szentlőrinci; Kasnyik TG - alibernet; Kovács Karol - kékfrankos; Mátyás - pinot noir; Mrva&Stanko - szürkebarát; Strekov 1075 - cabernet sauvignon, dunáj, portugieser) - a teljesség igénye nélkül (és az érdekesebb tételeket megvastagítva).

A borok koncentráltságában különféle iskolákat képviseltek a borászok az egyszerű, harmonikus ivóbortól az extrém gyümölcsritkítással megcélzott csúcsminőségig. Az édes borok specialistájának tűnő párkányi Drozdík József és az itthon kissé már ikonként emlegetett őrsújfalui Bott Frigyes tán kiemelkedett a mezőnyből. Utóbbi nemcsak 2009-es boraival, hanem azzal a speciális kedvességgel is, hogy átlagost némileg meghaladó érdeklődésemet látva végigkóstoltatta a teljes szortimentjét és pénzt se fogadott el. Nála véltem megtalálni a fesztivál két legjobb borát (a számomra egyéb Bott-boroknál kevésbé közeli ízvilágú - olasz/veltelini házasítás - Vinculum 2008 és a gyönyörű pinot hordóminta), de ez azért nem biztos, hiszen 6 fős brigádunk nem jutott el mindenkihez, másrészt a nem túl szisztematikus kóstolgatás végére alaposan bebasztunk a kelleténél is mélyebben elmerültünk a kínálatban. Talán egy hiányérzetem volt tavaly: alig lehetett enni valamit a hegyen, bár ez kevésbé zavart, mint egyes hazai viccfesztiválok, ahol a borok szinte csak az alibit szolgáltatják a nem túl minőségi bezabáláshoz.
Szerencsére akadt egy absztinens barátunk (Kicsi, hála neked!), így hazafelé, vagyis Érsekújvár felé nem kellett kissé amortizált állapotunkban a speciális buszjáratot igénybe venni. Másnap megismerkedtem a közeli étterem (Chili Pub) kínálatával. Erről nem született írás, de a több felejthető étel előtt felszolgált savanyú - nem keleti :) - marhahúsleves figyelemre méltó volt. Leginkább Köjál-figyelemre. Meglepetésünkre akadt a konyhán friss főzet is, így rapid módon kicserélték...

Idén nagyobb várakozásokkal és kissé más összetételű ex-egyetemista csapattal látogattam Kürtre. Lelövöm a poént, a nagy várakozások nem teljesen igazolódtak, bár újfent jól éreztük magunkat fent, a kürti szőlőhegyen.

A komplett belépőcsomag ára 10,5 euróra emelkedett, de idén már ravaszul vittük a tavalyi Rona poharakat. Az étkezési lehetőségek jócskán szaporodtak, megjelent a kürtőskalács és a kemencés lángos, sajnos az utóbbi készítői a honi langallósok többségéhez hasonlóan nem vették a fáradságot a helyszíni tésztagyúrásra. Borban a fő problémát a tavalyi évjárat jelentette, miután megkóstoltunk párat a 2010-es borokból, igyekeztünk más évjáratot választani. Megismertem egy újabb szőlőfajtát, ez a Rajnai rizling X Semillon keresztezésből származó Nória. Bora sajnos mindkét utóbbi évből elég illatosnak, viszont citromos ízűnek bizonyult (a Chateau Marcónál és Kasnyik Lászlónál), így Nóri(k)a nem került be a kedvenc borhölgyeink közé.
Szaporodtak a magyarországi kiállítók, de velük otthon is találkozunk, csak Légli Géza és Gál Tibor boraiba kóstoltunk bele (Géza 2010-es, Pirosbor nevű sillerje és rajnaija egyaránt agresszíven savasnak tűnt a korábbi évjáratokhoz képest, a Gál-féle 2008-as rajnai-viognier házasítás pedig mintha dohos hordóban érlelődött volna).
Felkerestük a tavalyról megismert borászokat/pincéket és néhány új versenyzőt. Ezúttal szisztematikusabban kóstoltunk, nevezetesen a séta közben "odafelé" fehéreket ittunk, visszafelé pedig vöröseket és a végén pár édes fehéret. A kürti Sütő&Melecsky páros cégénél (Strekov 1075) megkóstoltam a fesztivál legdrágább - nem tokaji - fehérborát (9 jegy = kb. 500 Ft/0,5 dl). Ez egy "terroir" fedőnévvel ellátott 2009-es olaszrizling volt, ami koncentráltságát felülíró petrolos aromái és szúrós alkoholja miatt nem okozott maradandó élményt. Drozdíkék '09-es pinot blancja 5 pont körüli volt, más feljegyzés nem maradt róla. Hasonló szintet mutatott az Elesko (Modor) hárslevelűje és zöldveltelinije. Kellemesnek bizonyultak a gútai Georgina pince tiszta, harmonikus, nem különösebben koncentrált, viszont jutányos árú borai (zöldveltelini és olaszrizling, szintén 2009-ből).

Mire a vörösek kerültek sorra, elfogyott az ivóvíz a hegyen, vagyis a felhúzott vízvezeték beszüntette a működést. Mivel egy héttel korábban iszonyatos fejfájásom támadt a kevés vízzel kísért vedeléstől, a vízszolgáltatás helyreálltáig beszüntettem a kóstolgatást, így a vörösekből nem sokat próbáltam. A Mátyás pince (Kisújfalu) világos színű 2009-es kékfrankosa ezúttal tompának, savszegénynek tűnt. Jobban tetszett az udvardi Dvory nad Žitavou cég fűszeres-füves, élénk savakkal megáldott alibernet-je (2009), legjobban pedig Drozdík úr '09-es dunáj fürtválogatása. Úgy néz ki, Bott Frigyes népszerűsége egyre csak fokozódik, nem lehetett kényelmesen odaférni a standjához, így az ő borait kihagytuk.
A tavalyi Szikora Robi koncert után idén Fenyő Miki szórakoztatta a nagyérdemű józanabb részét. Utána megint akadt önfeláldozó sofőr (köszönjük, Árpi!), bár kár, hogy később vele aludtam egy ágyban...
A Chili Pub és romlott húslevese ezúttal kimaradt.
Folytatása következik. Jövőre.