Kisduna keringő

[Ez egy nagyon rövid bejegyzés is lehetne. Ettem az említett helyen. Elég szar volt.]

●

A dunavarsányi (gyakran taksonyinak nevezett, eredetileg Taksony vezérről elkeresztelt) hídnál valamikor jó volt süllőzni. Manapság egy komplett hétig is lehetne dobálni, mire adódik egy kapás. Ezt belátva egy szeles novemberi estén a híd szigeti (szigetszentmiklósi) oldalán levő Kisduna Étterem-Panzióba tértem be további erőlködés helyett.

Forrás: www.kisdunainagyhajok.hu

Nincs bent vendég, de hamarosan felfedez egy hölgy a gusztusos, zöld-világosbarna-sárga színekkel berendezett boxos beltérben, hozza a szokásos tartalmú étlapot (töltött, bundázott és ilyen-olyan módra szaftos cuccok, minden elképzelhető húsból). A babgulyás után fél adag borjúpaprikást kérek galuskával és egy káposztasalátát.
A leves csinos cserépcsuporban érkezik tűzforrón, ez utóbbi tulajdonság nálam inkább pozitívum a húsos leveseknél. Hallottam ugyan az előkészületeket jelző csilingeléseket a konyhából, de istenem, mikróval is lehet melegíteni, én is szoktam otthon. A leves méretes porció, az aprószemű babbal nem spóroltak, a sötétszürke színű húsok érezhetően egy meglehetősen megfáradt pörköltből lényegültek át leves alkotóelemmé. Hát, ez van, némi várakozás után lassan kikanalazom.
A borjúpaprikásnál arra spekuláltam rendeléskor, hogy ilyen helyen nyilván brutális adagot adnak, a fele is bőven elég egy laktató leves után. Alaposan meglep az újabb, sorozatos csilingelések után érkező pörkölt, ennyi hús még egy franciás csúcsgasztronómiát művelő étteremben is van egy húsos fogásban. A tálalás is megkapó, az egykori egyetemi menzánkra emlékeztet a dolog. A nokedlin a levesben már megismert húsokból fekszik pár darab, ezúttal borjút alakítanak; a kreáció tetejére pedig egy evőkanálnyi híg tejföl került, nyilván ettől lesz paprikás a pörkölt. Hát, ide se jövök többet, fogalmazódik meg bennem. A nokedli és a saláta egyébként egész jó.
Érzem, desszertet már nem fogok enni, de nem azért, mert annyira teleettem magam. Kifizetem a decinyi borral 2200 forintra rúgó blokkot és elindulok hazafelé. Közben azon meditálok, hogy jobb lett volna kibírnom evés nélkül még egy órát, hiszen otthon van egy iszonyatos mirelit pizza a hűtőben.
Még egy megjegyzés: ez a hely (korábbi Nelly Büfé) nem tévesztendő össze a Dunaharasztiban található Kisduna (újabban Provence) Étterem és Panzióval.

●

[Tudom, a magyar gasztroforradalom döntő csatáit nem a taksonyi híd tövében fogják megvívni. A készételekről se gondolom, hogy feltétlen aznap reggel illene őket elkészíteni (tán Medwe találta ki az "elég régóta kész étel" fogalmát). Viszont számos felfrissítési lehetőség áll a kicsikét igényes (a vendéget nem éhes disznó számba vevő) mikrókezelő konyhai szakember részére, még akkor is, ha különféle okokból a terjengős étlapon szereplő ételek jelentős részét néhány alaptermék kombinálásával állítja elő. Szóval, nem remélek egy-egy Onyxot vagy Rosensteint minden (kis)dunai hídnál (sőt, szörnyű lenne, ha mindenhol csak ilyenek lennének), de az ennyire kamu főzőcskézés már sok olcsó helyen is kiment a divatból.]

Konyha: 2.5 (rossz)
Árszint: 2 (alsó középkategória)
Ár/érték: 1.2 (felejtsük el örökre)
2310 Szigetszentmiklós, Taksony hídfő