Báró Oláh-Csekonics vendégségben Gróf Degenfeldnél

Kamillát meghívták egy tarcali boros rendezvényre. Ajánlkoztam sofőrnek, hogy gyorsabban odaérjen és kóstolhasson.

Tarcal a kutatóintézetnél gyülekező vendégsereget leszámítva elég kihaltnak tűnt. Először a Kikelet pincénél próbáltam sütizni és kávézni, de a reklámtáblán beígért házi sütemények helyett mindössze egy csoffadt islerrel tudtak megkínálni. Meggondoltam magam és meleg ételre váltottam. Nem szerettem volna tovább gazdagítani méltán népszerű miniszterelnökünk vejét, így két lehetőség maradt, a csárda és a Gróf Degenfeld Kastélyszálló étterme - az utóbbit választottam.

A kastélyszálló éttermében sem nyüzsögtek a vendégek délidőben, hogy finoman fogalmazzak - a recepciós szinte megriadt érkezésemre. Az arisztokratikus beltérben lecsücsültem kevéssé arisztokratikus küllememmel, felgyújtották a villanyt és kértem egy cappuccinót. Megtanulmányoztam az étlapot, amit éjjel már otthon is megtettem. A helyszíni átnézés után is az erdei gombás vaddisznóragura (7500 Ft) gondoltam és kértem mellé egy deci formabontó tokaji bort, a Dobogó pince 2017-es pinot noir-ját.

A vaddisznóragu a sült nudlival és savanyított lilahagymával olvasva izgalmasnak tűnt, a valóságban kevésbé volt az. A tisztes adag húshoz és gombához (gombás vaddisznópörkölt) aránytalanul kevés köret, vagyis 5 db kisujjnyi nudli társult. Az utóbbi talán jó ötlet lenne, ha a húst sikerülne puhára főzni, viszont jelen esetben újramelegített sültkrumplira emlékeztető állagával inkább alulmúlt egy szimpla nudlit. Nekem semmi se jó, a bor ugyanis fáradtabb volt, mint én a korai kelés és 3 óra vezetés után. Szóvá is tettem - kiderült, hogy mások is mondták már.

Az élvezet számlája 15% szervizdíjat tartalmazott, további 500 forinttal kiegészítettem 12 rugóra, mivel a fíling valóban főúri. Az egyéb körülményeken még lehetne javítani...

(látogatás időpontja: 2023. XII. 9)