Zöld slambuc - Gellért Söröző

Slambuccal először egyetemista koromban találkoztam, a találkozásból nem lett szerelem. Papi barátom készítette egy csoportkiránduláson, saját bevallása szerint se sikerült jól - én gyakorlatilag ehetetlennek ítéltem a bográcsban taszítóan szívós masszává összefőtt cuccot. Később aztán volt egy jobb kísérlete, ami alapján már el tudtam képzelni, hogy emberek önszántukból slambucot esznek.
A tavaly megújult Gellért Söröző nyári étlapján jelenleg szerepel egy vega slambuc-interpretáció. Ez a zöld "slambuc" (2300 Ft) alig hasonlít a bográcsos pusztai klasszikusra - annyira azért hasonlít, hogy annak lehessen nevezni. A házi lebbencstésztát lágy-könnyű paprikás mártás párnázza alá, és enyhén hőkezelt zöldségek (cukorborsó, paraj, cukkini, spárga, brokkoli) koronázzák meg. Ha ilyen is lehet a slambuc, nekem ez nagyon tetszik.

A tavalyi nagy átalakítás után Frideczky András került a Gellért Söröző konyhájának élére. Vele korábban csak Kovács Antal sommelier gyorsan bedőlt Curia vendéglőjében találkoztam néhány - jó, de annyira nem emlékezetes - étel erejéig, most viszont kissé alaposabban is megismerkedtem a honlapon innovatív magyar konyhának nevezett ténykedésével.
A Gellért konyháján készülnek remek kolbászok sörözés mellé, de az igazán figyelemre méltó dolgokat a főételek között találjuk: elfeledett ételek, mint a slambuc, ritkán látható alapanyagok, mint a csuka és a kecske. Az ételek megnevezése közelít a manapság divatos, számomra inkább taszító alapanyagfelsoroláshoz, de szerencsére nem jut el a fine dining helyek végső "letisztultságáig" ("galambszív, édeskömény, quinoa"), hagy némi asszociációs-értelmezési lehetőséget. És hál' isten, az adagok is még értelmezhetők jóllakási szempontból (is), bár természetesen az ún. jobb helyeken nem várok púpozott tányérokat.

Tehát a zöld slambuc nagyon tetszett, meg az omlós-szaftos kecskegida (hagymás burgonyagombóccal, vajas salottával, zsályás újhagymával, 3100 Ft) is. Evés közben igyekeztem nem gondolni a kecskékre, akikkel szabadszállási tanyasi kiruccanásaink alkalmával találkozunk...

Tetszik, hogy van többféle, kissé turbózott főzelék, most éppen zöldborsófőzelék (2200 Ft). Nem olyan (rántásos), mint a mamámé, inkább egy kifejező ízű borsómártás, benne nem teljesen átfőtt borsószemekkel, borsóhajtással, aszalt paradicsommal és grillezett camambert sajttal. A krémlevesek (spárga, karalábé) a legjobb helyeket idézően selymesek és intenzívek. Kevésbé voltunk meghatódva a rántott csirkecombtól (2600 Ft), ami ugyan szépen van elkészítve, a mellé adott kecskesajtos krumplipürében se spóroltak a kecskesajttal, viszont egy darab apró alsócomb egy adagnak... hát hogy is mondjam, nem nagyvonalú. Ki lehetne egészíteni más rántott alkatrésszel (pl. máj), és esetleg kissé feljebb nyomni az árát, mindjárt nem maradna utána hiányérzet.
Desszertből volt szerencsém egészen kiváló (csokis mille feuille) és kevésbé szárnyaló példányhoz (narancsos csokoládékocka narancskrémmel), de az élvezhető és az árukért (1000 Ft környéke) elvárható szintet a gyengébb darabok is megütik, és nem adagolják túl bennük a cukrot.

A fentiekből tán kitűnt, hogy megint bővült az egyedi, azonosítható ételeket kínáló, szerethető helyek száma Budán. A Gellért Söröző árai rendben vannak a szolgáltatáshoz képest, hétköznap kiváló ebédmenüt (2350 Ft/3 fogás) is kínálnak a heti ajánlat tételeiből. A borkínálat színvonalas, aránylag sok tételt poharaznak. A honlap informatív, a beltér kényelmes, a felszolgáló csapaton is átjön a konyha lelkesedése, a teraszon pedig különösen jó lenni. Hálás vagyok azért is, hogy feltehetőleg költöttek a napernyőkre, vagyis nem kell valamelyik sörmulti vagy a kókadtkóla reklámfeliratát nézegetnem üldögélés közben...

www.gellertsorozo.hu
(látogatás időpontja: 2015. II. 14, II. 15, VI. 10, VI. 11)