Olimpia - Ádám Csaba és Kis Sándor vendéglője

Az Alpár utcai étterem bejárata mellett 2013 júliusának közepéig volt kint a tábla: Takács Lajos és Csongrádi Csaba vendéglője. Ekkor az Olimpia tulajdonos-alapítói nyári szünetre bezártak, majd nem tértek vissza. A konyhát és az ügymenetet átvevő Ádám-Kis páros - érthető okokból - az első hónapokban nem nagyon reklámozta, hogy a legendás Lajos már nem főz a szuterén konyháján, de aztán megbátorodtak, került új honlap és faszbukoldal. Később kerültek díjak is, meg minden korábbit meghaladó pontszám a G&M kalauzban. Végül került oda Hapci is.

A Takács Lajos főztje iránti rajongásom ellenére évek óta nem vacsoráztam az Olimpiában, és az új séfpáros ténykedését is csak egy gyors ebéd erejéig élveztem tavaly. Az a helyzet, hogy az esti szinkronszervizes koncepció nem tetszik nekem, bár érteni vélem, hogy a vendég szabadságának korlátozása a konyhaiak nagyobb szabadsága és (költség)hatékonysága révén megtérül a vendégnek is, amennyiben viszonylag megfizethető áron találkozhat a magas gasztronómiával. Ebédelni nem autózom át a város másik felére, ennyire gasztroőrült nem vagyok. Januárban viszont két alkalom is adódott, egy ebéd és egy vacsora, az utóbbi Kamilla születésnapja kapcsán.

Nyilván sokan tudják az olvasóim közül, hogy mire utaltam a szinkronszerviz kifejezéssel: az Olimpiában csak a fogások számát lehet megválasztani este, négytől (6700 Ft) hétig (9200 Ft), és mindenki egyszerre kezd enni. A koncepción Ádám Csabáék se változtattak, ennek ellenére maximálisan jól éreztük magunkat. Az ételek úgy jöttek, mint egy versenyen: nagyon precízen, üresjáratok nélkül. Amikor megettünk valamit, szinte azonnal vették le a tányérokat és 2-3 percen belül ott volt a következő fogás vagy átkötő elem (sajt, elődesszert). Rengeteg munka és terjedelmes, összehangolt stáb kell ehhez, másképp nem működik - sajnos pár éve az Olimpiában is akadt olyan este, amikor nem működött.

A honi csúcsgasztronómia iránti visszafogott rajongásom egyik oka, hogy számos helyen 3-4 fogással nem lehet konszolidáltan jóllakni, pedig sajna úgy vélem, a legcsodásabb beltartalom se kompenzálja az elégtelen mennyiséget. Ilyen probléma az Olimpiában nincs, a főételek porcióját hozzáigazítják a vendég által rendelt fogások számához, tehát nem kell kosárszám kenyeret majszolni, hogy a vacsora után ne kívánjunk meg egy pizzát.

Ezeket ettük, a zárójeles tételek voltak a pluszok:
(Áfonyás kenyér, vaj)
Kacsamáj, brick tészta, marinált shimei gomba, Pink Lady-concassé, sültcitromkrém, mogyorókrém
Zeller consommé, angolzeller, pirított dió
Garnélás wonton, mangóragu, homármártás, koriandercsíra, wasabi
Angus, sárga cékla, burgonyahab, sült hagyma
(Sajtválogatás)
(Maracujapiramis, kókuszhab)
Túrós málnakocka, licsi

A fogásokat nem kívánom részletesen elemezni, szinte minden tányér minden eleme nagyon jó volt. Kiemelkedett a sorból a sok ízt és textúrát felvonultató kacsamájas előétel és az angus marha, kissé halványabban muzsikált a desszert.

Ittunk Lenkey furmint-hárs házasítást (Élet Szép), NAG syrah-t, Ferenczi pinót, egy kis édest a 3 tokaji gráciától, finom málnaszörpöt és némi ásványvizet. Fizettünk 21 ezret és bő másfél óra alatt végeztünk. Megérte.

www.alparutca5.hu
(látogatás időpontja: 2014. V. 15, 2015. I. 27, I. 30)