Amuleto - tévedések víg(?)játéka

A Hegyalja úti Gold Hotel átépítése után az étterme kissé különös névvel - az Amulet inkább török kötődést sejtet -, olasz étteremként éledt újra. Valamikor nyár végén az Amulet szó végére került egy "o" betű, megszületett az Amuleto.

A szállodák éttermei ritkán vonzanak, az Amulet esetében az keltette fel az érdeklődésemet, hogy a pizzaszakács eleinte Benke Attila volt, aki valamilyen kategóriában a sok közül világbajnoki címet szerzett, és ami ennél fontosabb, jó pizzákat készített a Ciao Ciao-ban, az Andrássy út elején.

A spenótos-gorgonzolás Popeye pizza (1890 Ft) be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, csak nagy türelem kellett hozzá. Az egyik júniusi vb-meccs elején érkeztem és rendeltem, a gazpachót (980 Ft) se hozták ki gyorsan, a pizza pedig a második félidő közepe táján érkezett. Pech a pechben, hogy a foci nem különösebben érdekel, így a nagytévés kisteremben majdnem elaludtam a hosszas bambulás közepette.
Júliusban valaki igen kevés szardellát és fölös mennyiségű sajtot pakolt a napoletana pizzámra (1890 Ft), majd alaposan megsütötte, frizbinek is alkalmas lett volna. Az előtte fogyasztott hagymaleves (680 Ft) helyett a számlán a majd' 1000 forinttal drágább zuppa di mare szerepelt, és megjelent a szervizdíj is.

Nem könnyű elvenni a kedvem, meg az Amuleto igen közel van a lakásunkhoz, így decemberben ismét megkísértettem a szerencsémet. Ezúttal nyertem (volna): a kiemelkedően finom sütőtökös házi ravioli zsályás vajmártással (2380 Ft) és a gesztenyés, ám nem különösebben emlékezetes tiramisu (990 Ft) és egy deci bikavér kevéssel 5000 Ft alatti számláját új tízezressel egyenlítettem ki, amiből 3 db ötezrest kaptam vissza. A korábbi történések után is túlzásnak éreztem, hogy ingyen egyek és még keressek is 10 rugót, így szóltam. Szépen megköszönték.

Karácsony előtt az unokahúgommal és Kamillával látogattunk az Amuletóba. Hármunk közül csak Kamilla volt éhes, pizzát rendelt és egy pohár fehérbort, Bernadette és én pedig egy-egy vargányakrémlevest (980 Ft). Úgy spekuláltam, hogy a pizzából szokás szerint leesik nekem is valami, konkrétan a széle és/vagy a harmada. A leveseink elkészültekor tudtuk meg a pincértől, hogy a pizzakemence bedöglött, pizza nem lesz. Kamilla a sütőtökös raviolit választotta helyette, neki is nagyon ízlett. A fehérborát elfelejtették kihozni. Pizzaszél híján kértem egy spaghetti carbonarát (1980 Ft), ami természetesen lassan készült el, s bár szerencsére nem fojtották tejszínbe, a kissé túlfőtt tésztától nem optimálisan krémes, inkább kívánatlanul ragacsos lett.

Jóindulatom az éttermek iránt határtalan. Ezért publikálom a fentieket most, amikor különféle okokból hónapokon keresztül alig írtam, így az olvasottság jelentősen visszaesett. Kamilla sajnos kevésbé megértő, többé nem eszik az Amuletóban.
Minden rossz, ha rossz a vége? Félreértés ne essék, az Amuleto konyhája felfelé húzza a nem túl acélos budapesti olasz átlagot. A kiszolgálást talán a "kedvesen szórakozott/dekoncentrált" összetétel fedi megfelelően, a konyhán pedig elkélne még ember...

www.amuleto.hu
(látogatás időpontja: 2014. VI. 19, VII. 10, XII. 10, XII. 18)