Rétisas, Mackó, szalontüdő, borzaska

A címben szereplő állatsereglet megfejtésével kezdem: a Rétisas egy nem különösebben vonzó küllemű, viszont házias konyhájú kisvendéglő a kelenföldi pályaudvar és az M 7 autópálya között. Mackóúr a blogom gyakori és kedves hozzászólója, de ennél jóval fontosabb, hogy a hazai hobbista étteremkritika hajnalán Medwe gyakori kóstolótársa és fórumának társszerzője volt. Együtt ebédeltünk a Rétisasban.

A Rimaszombati út végében megállt az idő, a portál pont olyan omladozó, mint 4 éve, a kisteremben még megvan az unikális ODF (?) lapokból készült burkolat. Az étlap is ugyanaz, talán az árak se változtak. A fali táblán az étlapot állandóan kiegészítő finomságok a szalontüdőtől a vadas marhán át az aranygaluskáig.

Kis adagot sajnos csak pár ételből adnak, közülük a mátrai borzaska (1190 Ft) a legszimpatikusabb. Ezt egyes vendégek, vagy a háziak a Rétisas ikonikus ételének gondolják, de most se bűvöl el. A hús papírvékony és szárazkás, a krumplis bunda vastag és égett bukéjú - nem is értem, hogy ehhez még sült krumplit ajánl köretként szomszédainknak a kedves pincérhölgy. Inkább vitaminsalátát (790 Ft) eszem hozzá, ami fejessaláta "csészében" elhelyezett kisvödörnyi friss uborka-paradicsom-alma-konzervkukorica mixtúrát jelent. A maga naturális voltában is élvezhető, ha fitness-wellness típusú arc vagy nő lennék, önmagában megfelelne ebédre.
Mackóúr a házi májgombóccal bélelt kiváló húsleves (590 Ft) után a tábla állandó lakóját, a szalontüdőt zsemlegombóccal (2190 Ft) kóstolja meg. Mit kóstolja, habzsolja: az irdatlan adag tüdő elébb eltűnik a tányérjáról, mint ahogy a fél adag borzaska feléig eljutok. Az elkészítésben nem találtatott hiba, az ízek és az állagok is kedvére valók voltak.
Desszertre nem futja a tehetségünkből és elhatározom, hogy borzaskát ezentúl inkább a Barackosban rendelek, ott jobban csinálják.

A fenti volt az újraismerkedés első fázisa a vendéglővel, majd több látogatás következett, de már a szüleim társaságában. Édesapám nagyon megszerette az itt produkált ízvilágot, ez engem kicsit frusztrál, mivel nem szeretek gyakran egy helyre járni, ő meg igen, nagyon...
Viszont a Rétisasban - a műfajon belül - kétségtelenül jól és - bármilyen mércével - ízletesen főznek. Egyetlen bajom van a választékkal, a kis adagok hiánya. Ráadásul a főételek jókora húsaihoz a hardcore magyaros vendéglők tradícióihoz illeszkedve aránytalanul sok köretet adnak. No mindegy, amit lehet, megeszünk, és lehetőség szerint két főételhez kérünk egy köretet. :)

A húsos levesek kiválóak és az adag főételnek is beillik. Néhány csúcsgasztronómikus produktumot leszámítva nem nagyon ettem étteremben élvezetesebb gulyást (tál: 1090 Ft, csésze: 690 Ft): a puha húshoz (lábszár) édesanyám erősen zöldséges verziójával ellentétben csak jó állagú krumpli és galuska társul. A babgulyás (1090 Ft) is egytálétel jellegű, sűrűségével szinte sóletre hajaz. A csészés kiszerelésű gombaleves (590 Ft) paprikás-házias, a francia hagymaleves (590 Ft) pedig nem az olcsó vendéglőkben megszokott tejszíndús csumi - pozitívan meglepődöm a puha, de nem szétfőtt hagymákon.

A főételek mellé elégséges salátát is pakolnak, a köreteket pedig külön árazzák. A bakonyi sertés galuskával (1690 + 490 = 2180 Ft) szerintem leginkább szűzérméből készíthető el élvezetesen. Rétisasék nem foglalkoznak ilyen úri huncutságokkal, tehát a borda cipőtalpra sült, viszont a friss érzetű gombás mártás és a feszes, nem ragacsos nokedli élvezhetővé varázsolja az ételt. A csirkemell betyár módra (1690 Ft) betyárosan megtréfált, ugyanis az étlap alapján kolbászos-hagymás-gombás ragut képzeltem el, helyette a cuccot betöltötték a csirkemellbe és kirántották. Nosztalgiát élesztett a hátszín Budapest módra (2390 Ft), ízeiben emlékeztetett gyerekkorom balatonszárszói Véndiójának egyik kedvencére. A hozzá kért egy adag steak burgonya (490 Ft) bőséges köretet biztosított az elébb említett csirkemellhez is, sőt, még maradt is belőle...
A honi vendéglőkből eléggé kivesztek a májak, nem is értem, a resztelt máj (1390 Ft) például iszonyú finom tud lenni és rapid módon elkészíthető. Édesanyám nagyon elégedett volt vele, a petrezselymes burgonyát (490 Ft) természetesen nem bírta maradéktalanul benyomni.
Kóstoltam még ízes, de túl rövid szaftú zúzapörköltet (1390 Ft) és Sztroganoff hátszínt (2390 Ft). Ez utóbbit Kamilla (wokban) remekül csinálja... az Új-Budavárhoz hasonlóan a Rétisas se fenyegeti az elsőségét.

A csúcséttermeket leszámítva a desszertkínálat mindig neuralgikus pont. A lokális választékból az aranygaluska (590 Ft) lenne a legszimpatikusabb, de sajnos csak laktató, nem jó: az 5 gömböc kívül nem roppan, belül pedig kissé fojtós, az öntet poralapú és hellyel-közzel csomós.
Élvezeti értékben felülmúlja a somlói galuska (590 Ft), bár ennyire leegyszerűsített kivitelben helyesebb lenne máshogy nevezni: piskóta vaníliakrémmel, csokiöntettel és tejszínhabbal. Viszont az állaga szaftos, ami benne van, az élvezhető - ugye, nem kell emlegetnem a műhabokat és a porból gyártott, netán boltból származó piskótákat, ellenpontnak?

Még jobban járunk a Gundel-palacsintával (690 Ft): a töltelék valódi, krémes és nem túl édes, az öntet is bőven meghaladja a honi átlagot.
A desszertkínálat csúcsa nekem a túrógombóc (690 Ft): ilyen minőséget (intenzíven túrós, könnyű gombócok, jó arányérzékkel adagolt rendes tejföl és optimális mennyiségű cukor) csak sokkal drágább helyeken lelhetünk.

A Rétisasban 2500-3000 forintért megtölthetjük a bendőnket jól elkészített hagyományos ételekkel. Van, akinek ez kevés, pedig nem az.

Konyha: 5 (átlagnál jobb)
Árszint: 2,5 (alsó középkategória)
Ár-érték arány: 2 (minőséggel arányos árak)
1118 Budapest, Rimaszombati út 7.
(látogatás időpontja: 2014. V. 12, VI. 4, VI. 16, VI. 17, VI. 18, VI. 27, VII. 6)