OBI van - a titkok (áru)háza

Japán üzletfeleim legutóbbi látogatásuk alkalmával meg óhajtották nézni egy hipermarket kertészeti részlegét. Gyöngyösi tárgyalásunk befejeztekor a város nyugati határán terpeszkedő OBI-ra esett a választásom.

Nézelődtünk a kerti szerszámok között, a vendégek japán szokás szerint pár fényképet készítettek. Főleg az árak érdekelték őket, s nyilván egyszerűbb fényképezni, mint jegyzetelni.
Ekkor hozzánk sietett egy biztonsági őrnek látszó biztonsági őr, és elmagyarázta, hogy itt tilos fényképezni, legyenek szívesek törölni az okostelefonjukon rögzített képeket. Fordítottam az óhajt, az ifjabbik japán pedig engedelmesen letörölte a képeket. Különösnek találtam a dolgot, de hát van ilyen, pár polccal arrébb sétáltam.
Kisvártatva érkezett egy biztonsági főnöknek látszó tahó, aki emelt hangon, tört angolsággal, a 'please' szó mellőzésével követelte, hogy törölje a képeket.
Az ifjú japán - mellesleg egy nem kicsi cég helyettes exportvezetője - elmagyarázta, hogy már törölte.
Ez nem volt elég, mert az őr állítólag ismételten fotózásra utaló mozdulatokat (matatást a telefonnal) látott a biztonsági kamerán, ellenőrizni kívánta a telefont.
Szó szót követett, a honfitársunk részéről leginkább olyan stílusban, mintha visszaesőket fogott volna bolti lopáson.
Óhaja teljesült, megkapta a telefont, amin nem talált a helyszínen készült képet.
Az épületes jelenet közben Hapci másik énje, Oláh Gábor ügyvezető is felkapta a vizet. Megkérdeztem országimázsunk lelkes ápolóját, hogy mijafaszér' enged meg magának olyan hangnemet, mintha terroristákkal beszélne, és miért tilos fényképezni olyan ipari titkokat, mint metszőollók és fűrészek árcédulái.
Megtudtuk, hogy a hangnem a feltételezett ismételt "elkövetésnek" szól, mivel az OBI üzletpolitikája értelmében tilos fényképezni, és ehhez a legszigorúbban ragaszkodnak az áruházaikban, amik, ugyebár, privát területnek számítanak.

No, én a jövőben nem szeretnék hasonló inzultusokat, ezért többé nem lépem át eme privát területek határait...