Októberi nyár a Dunán

Beköszöntött végre (?) a tél, jólesik visszaemlékezni október második felének meleg napjaira, amikor farmer- vagy polárdzsekiben, illetve október 28-án egy szál pólóban dobáltam süllőre fővárosi helyeken, vagy Budapest közelében.


Sajnos folytatódott a tendencia, hogy egyre ritkábban lehet látni-hallani felszíni süllőrablást, miként küszcsapatok is egyre ritkábban vonulnak szürkületkor a víz tetején. A küszök gyérülése szembeötlő, pedig a Duna tisztulása egyértelmű. Remélhetőleg a halbiológusok többet értenek a jelenségből, mint én - láttam olyan horgásztársat is, akinek a csalihal megfogása nagyobb gondot okozott, mint a süllőé. Ez a pergető horgászatot kevésbé befolyásolja, de azért erős nosztalgiám van azok az idők után, amikor esténként szinte úgy csattogtak a süllők szürkületkor, mint a balinok nappal.


Idén októberben talán háromszor próbálkoztam látott-hallott halra, és csak egyet sikerült megfogni közülük, feltehetőleg a legkisebbet. A kiadósabb csattanásokat produkáló példányok - egy budapesti földnyelv végén és a kulcsi kanyar egyik kövezésén - elkerülték hármashoroggal díszített műhalaimat. Ezzel párhuzamosan növekedett a gumira (twister és gumihal), fenék közelében bekövetkező kapások aránya, de számomra a gumis peca izgalmi faktora jócskán elmarad a wobbleres horgászatétól. Kicsit hasonló a helyzet, mint a nádi és egyéb pontyozás között - amikor látom a halat, vagyis mozog a nád, azzal semmi nem tudja felvenni a versenyt.


Tovább gyérültek a fogási lehetőségek régi kedvenc helyeimen, különösen Érd és Százhalombatta egykor rengeteg halat adó kövezései ürültek ki. Azért minden rosszban van valami jó: ha az eredménytelenség korai távozásra ösztönöz, meg lehet látogatni valamelyik battai halas éttermet...


Igyekeztem új horgászhelyeket felfedezni, a képeken látható ifjonc süllőket részben a főváros közigazgatási határain belül fogtam, tehát a budapesti pecának még vannak tartalékai, bár a csodás süllőtanyákról szóló szórványos híreket az általam látottak - az enyémeken kívül összesen 2 db süllő - nem támasztják alá.


Végezetül elnézést kérek az unalmas halas fotókért, a hal gyötrése és leejtésének-sérülésének kockáztatása nélkül egyedül nehéz jó képeket készíteni és nem is ambicionálom ezt. Minden süllő épségben visszakerült a vízbe...

5 megjegyzés:

  1. Te csak rablóhalazol, Hepci?

    Olyan vagy, mint az öcsém...annak is csak süllőből, meg balinból áll a világ.:)

    VálaszTörlés
  2. Hoplita vónék, csak ez a gyökér izé valamit elbaszott..:)

    A jövő héten, olyan szerda, csütörtök környékén mennék a nagyfaluba, rádcsörgök időben, ha megfelel.

    És boldog új évet, legalábbis jobbat, mint az idei vót.
    Ezt magamra gondoltam, rám férne.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Budapesten vagyok egész héten, várlak.
      Igen, szinte kizárólag rablózni szoktam, szinte kizárólag pergetve és a Dunán kívül alig járok más vízre. Azt nem mondanám, hogy az elképesztő halbőség vonz benne...

      Törlés
    2. Oké, rád csörgök, nem szeretek váratlan vendég lenni.:)

      Törlés
  3. Ha már ilyen késő van...és a gép előtt vagyok, akkor küldök egy receptet, amit régen láttam,, átalakítottam és a süllőhöz méltó vég.

    Egy kiló sülló, olyan nyócvan deka krumpli (a legjobb a tavaszi apró, ami isteni tud lenni) egy deci olíva....vagy kettő....egy nagy halom petrezselyem,(na ezért tavaszi) 10 deka vaj, legalább, só bors, reszelt citromhéj, egy deci jó fehér bor.

    Lehúzatod a halfilét, közben már megfőzöd a kis krumplikat. összevágod a nagyon nagy csokor petrezselymet.
    A forró halat megszórod a borssal, sóval, citromhéjjal, tűzálló tálba teszed, összekevered a krumplit a vajjal, kis olajjal, a petrezselyemmel, ráöntöd a krumplit, a pohár fehér bort és amilyen sütőd van, azon a legerősebb fokozaton lefedve összesütöd-főzöd-rottyantod....
    Szerintem egész jó kaja....mondhatni szuper.
    De mivel csak az ilyen süllő-félékkel az igazi, ezért én csak szökőévente eccer eszek ilyet.:)

    VálaszTörlés