Kistücsök - pasztellben

A Kistücsök tán az egyetlen élvonalbeli magyar étterem, ahol viszonylag rendszeresen megfordulok, a tulajdonost személyesen ismerem, mi több, jóban vagyunk (remélhetőleg ő is így érzi...) - s még nem írtam róla. Két éve gondolkodtam rajta, de akkor annyi cikk jelent meg különféle blogokon a Tücsökről, mintha Csapody Balázs médiaoffenzívát indított volna. Tavaly szeptemberben Isztriáról hazafelé jövet ettünk Balatonszemesen, akkor meg azért nem írtam, mert a szokásosnál kevésbé voltunk elégedettek, és nem akartam pont a kivételt megörökíteni szerény blogomon. Időközben a Kistücsök beltere látványosan megújult, idén szeptemberben már a pasztell árnyalatokba öltözött étterem kertjében ebédeltünk.

Forrás: www.kistucsok.hu

Csapody Balázs és stábja példamutatóan fejleszti vállalkozását. Sok éve megjelentek az étlapon a szezonális-regionális ajánlatok, de a hagyományos vonal is megmaradt, nem erőltetik a vendégekre a modern felfogásban készített, néha "elegáns" adagban szervírozott ételeket. A belbeccsel a faboxos külcsín az utóbbi években egyre kevésbé harmonizált, idén viszont a beltér is felzárkózott, gyaníthatóan fájdalmas összeg invesztálása árán.
A Tücsökről nem könnyű írni, mivel túl vannak azon a szinten, amikor az ember könnyen talál problémákat. Tehát a konyhai stáb képes szinte bármilyen húst kiválóan megsütni - túlsütött húst akkor ettem utoljára, amikor még nem blogoltam. A húsok mellé adott mártások-köretek és ezek arányai is nagyon rendben vannak, legfeljebb apró, szubjektív elcsúszásokat érzékelhetünk.
A desszertek szerintem nem mindig érték el a főételek szintjét. A hosszú évekig az étlapon tartott almatorta nekünk nem tetszett, valószínűleg szaftosabb süteményeket és intenzívebb ízű fahéjöntetet kedvelünk, mint Hugi. A sokak által megénekelt házi krémesből is jobban örülnék egy szilárdító anyagokkal kevésbé ellátott kivitelnek. A 2010 nyarán ideiglenesen a Tücsökben állomásozó Baracskay Angéla desszertjei érdekesek voltak, csak hát a méret, ami nekem azért lényeg... nem volt az igazi. Idén a desszertek terén is előrelépést éreztünk.

Többféle remek házi kenyeret kaptunk bevezetőnek és egy pindurit a pár évvel ezelőtt gasztrokörökben nagy laudációt kiváltó kovászosuborka-levesből, kapros zselé kíséretében. Az érdekesen édes-savanyú ízvilágú ecetesszilva-leves (990 Ft) finom kacsamellsonkával találkozott. Nyelvtannáciknak az is öröm, hogy valahol le tudnak írni helyesen egy ilyen ravasz összetételt tartalmazó ételnevet. :)

Kamilla nem evett se levest, se szilárd előételt, főételt a pár napja indult új szezonális menüből választott. A zsályás borjúmáj konfitált burgonyával, sütőtökkrémmel (2790 Ft) jó választás, a máj kifogástalan állagú és bévül rózsaszín, a tökkrém intenzív-naturális ízű. Az állagában kissé tömör radírgumira emlékeztető krumplival nem voltunk teljesen kibékülve, bár érteni vélem a koncepciót, hogy a puha máj és a még puhább püré mellett valami más jelleg is jelenjen meg a tányéron.
A másik főételünkről (borjústefánia zöldséges fehérbabbal, babérolajjal, 2790 Ft) hasonlókat lehet mondani: a hús abszolút tökéletesre készült, a bab kellemesen roppanós maradt. Az egyebek (répa, szárzeller, cukkini) nekem már túl nyersek voltak, és a mennyiséget kissé túlzottnak éreztem a húshoz képest.

Madártejből (990 Ft) sokak szerint Takács Lajosé az etalon. Nos, a Tücsöké felveszi vele a versenyt, sőt, ha valaki nem ragaszkodik a krémszerű állaghoz, hanem a tradicionális, folyósabb megközelítést preferálja, meg is haladhatja. Valódi vanília ebben is rengeteg van, a csinos, csepp alakú habok gyönyörűek. A másik tétel (tejcsokoládés körtedesszert, 1190 Ft - vékony piskótatalpon csodás, nem túlédesített csokimousse, benne habcsókszerű korong és passiógyümölcs(?)krém, körtesorbet) pedig annyira ízlett, hogy hasonlóra a Tücsökben nem emlékszem.

Gesztenyedesszert konyakos szilvával (2012. III. 6)

Tán 4-5 éve volt a legjobb az ár/érték aránya Kistücsökben. Akkor már a tóparti átlagot messze meghaladó minőséget adtak, a tóparti átlagot alig meghaladó áron. Sejthető volt, hogy ez nem marad így örökké, azóta óvatos drágulás érzékelhető. Nem annyira a főételek áraiban, hanem inkább az előételek és desszertek, valamint az italok terén. Ettől még ma is nagyon méltányosak az árak a minőséghez képest, legfeljebb az elsöprő best buy érzése nincs meg a vendégnek.
Tavaly előfordult, hogy kevésnek éreztem 1-2 főétel mennyiségét, most viszont szinte ellenkező benyomásom támadt. A napi desszert (valamilyen körtés torta) is akkora volt, hogy a szomszédos asztalnál 4 adagot elfogyasztani készülő trió kudarcot vallott. Erről eszmét cseréltünk a kedves pincérhölggyel, de szerinte az adagokban nem változott semmi, tehát valószínűleg csak szubjektív emlékeim játéka van a háttérben.
Szintén szubjektív: nem ismerek olyan éttermet vidéken, ahol ilyen minőséget produkálnak úgy, hogy a tulajdonos ebből is él.

Konyha: 7.5 (kiváló)
Árszint: 3.5 (középkategória)
Ár/érték: 2.1 (minőséggel arányos árak)
www.kistucsok.hu
(látogatás időpontja: 2011. III. 23, IX. 25, 2012. III. 6, IX. 15)