Édes Napok a Várban, újra

A tavalyi erős indulás után másodszor rendezték meg a budapesti csokoládé- és édességfesztivált. A terület és a kiállítók száma közel duplájára nőtt.
Tegnap este jártunk a Várban.

Az első benyomás a 2000 forintos belépő. Nem kevés egy alapvetően fogyasztási célú látogatást feltételező rendezvényen. Egy tábla csokit kapunk a karszalag mellé ajándékba. Ketten.
Kissé megszaporodtak a nem profilba illő kiállítók. Nyilván egy magyar fesztiválon lacikonyhának lennie kell, de az egészségügyi célzatú ilyen-olyan csodaeszközöket promotáló standokat nem tudom mire vélni. Azt se teljesen értem, hogy ennyi szeszes fesztivál mellett itt minek vannak boros és pálinkás standok, bár ezeket kétségtelenül remekül össze lehet kóstolni a csokoládéval, s elmerengeni az ízharmóniák kialakulásán vagy ki nem alakulásán.

Az árusok közül sokan nem a tavalyi helyükön találhatók, a színpad közelében pedig a Bon-Bon együttes (haha) hangereje lehetetlenné tett bármi beszélgetést. Így aztán nem hallottam, hogy a Cadeau méretes szilvás bonbonja folyadékot tartalmaz, kettéharapva azonnal leöntöttem magam...

Azért nem csak nyűgösek voltunk, láttunk-kóstoltunk-vettünk szimpatikus dolgokat. Leginkább S. Nemzetes Krisztinánál vásároltunk be, mivel tavaly a Hernyákék részére készített levendulás töltött táblája egészen lenyűgözött. Most éppen elfogyott, de narancsos, valamint vörösboros és homoktövises étcsokoládékat vettünk helyette, meg néhány izgalmasnak tűnő bonbont.
A bonbonok terén megerősödött a tavalyi meglátásom, miszerint rengetegen gyártanak ilyesmit, de az igazán minőségi (= intenzív ízű, nem túlédesített) darabok már sokkal ritkábbak. Csiszár Katalin (Rózsavölgyi) és a Zangio idén a koncert sújtotta területen árusított, így őket kihagytuk, míg a más standokon vásárolt példányok finoman szólva nem voltak meggyőzőek.
Sok olyan márka megjelent, ami a hipermarketek állandó beszállítója, tehát nagy érdeklődést belőlem nem vált ki egy ilyen rendezvényen, kézműves és izgalmas csokoládéból viszont kissé foghíjasnak tűnt a választék a megszámlálhatatlan csokoládéüzlet jelenléte ellenére is. Nem láttam Amedei, De Bondt, Michel Cluizel és Valrhona csokit, de a hazaiak közül is hiányzott pl. Flamich Gábor és a Pelle-Molnár páros, persze az is lehet, hogy csak nem vettem észre őket.

Az ennivalókra nem lehet panasz, az átlag gasztrodzsemborikat meghaladja a felhozatal minősége. A sok édességet talán egy karéj tejföllel megkent, Árpás László-féle etyeki sonkával letakart biatorbágyi kenyérrel legjobb lefojtani, de gusztusos és megfizethető pizzákat sütögetett a Trattoria Toscana legénysége. Néhány cukrászda is felvonult, a süteménykínálat színvonalát talán a változatos jelző fedi megfelelően.

Idén kedvez az időjárás a fesztiválnak, se túl hideg, se túl meleg nincs - a csokik nem olvadnak, nekünk pedig nem kell sok forró csokit inni. Ma még fel lehet menni a Várba, 9 után fizetni se kell a belépésért...