Az oroszok megszállták San Marinót - a kemence rejtélye

Pici gyerekként jártam egyszer San Marinóban. Nem sok maradt meg róla, néhány képeslapra emlékszem a jellegzetes toronnyal, a szüleim ékszervásárlására és a német turisták áradatára.
Pár óra séta erejéig visszatértünk San Marinóba és mindenhol orosz feliratokba botlottunk.

Tehát az oroszok kegyeinek keresése vált a főcsapássá. Számos boltos minket is oroszul szólított meg, ennek persze van realitása, nagydarab mivoltom és "rusztikus" öltözködésem okán. Szeptember végén nem hemzsegnek a turisták egy ilyen turistaparadicsomban se, de a jelenséget indokoló, oroszul beszélő csapatokkal-párokkal így is bőven találkoztunk.

San Marino alapos bejárásához 2-3 óra bőven elég, délutánra megéheztünk. A tengerparti, erősen középszerű tapasztalatok után gurmé lelkem kissé aggódott, hogy a turistákra fókuszált terepen hol kaphatunk valami élvezhető ételt, ugyanakkor szeretek is turistaparadicsomokban enni, pl. Siena főterén pizzázni csodás volt.
A La Fratta nevű egység tornácán széles - olasz! - felirat hirdette a fafűtésű kemencét. Egy pizza kétfelé osztva ideális könnyű ebéd gazdag orosz turistáknak, betértünk. Pincérünk rögtön megérdeklődte nemzeti hovatartozásunkat, majd a továbbiakban "magyariként" tisztelt minket. Én kedvesnek, míg Kamilla sunyinak találta őt...

Kamilla közismerten nagyobb emberismerő nálam. Megérkezett ugyanis a pizza, ami lepényszerű, hólyagmentes mivoltával nem nagyon tűnt fakemencésnek. Megnéztem a talpát is, úgy se. Elfogyasztása után aztán a gyanú bizonysággá vált: az alagsori mellékhelyiség szomszédságában zárva találtam a fatüzelésű kemencét.
Sajnos még kedvünk szottyant megkóstolni a kávés bavaroise-ként hirdetett édességet is...

www.ristorantelafratta.com
(látogatás időpontja: 2012. IX. 28)