Trófea - a Margit hídnál

A svédasztalos étkezés soha nem volt a szívem csücske. Akadtak azért jó élmények is, pl. kezdetben a budakeszi Tannéban, később párszor a rövid életű Artisban (utóda jelen írás témája), egyszer-egyszer a Kárpátiában és a Le Meridienben. A Trófeákhoz nagyjából semleges volt a viszonyom, viszont bánatos lettem, amikor a kifinomult Artist Trófeává alakították. Még bánatosabb voltam pár éve, az újbudai egységben, ott szinte mindent taszítónak éreztem: a konyha bejáratához ültetésünket, az igénytelen tömeget, a legfeljebb középszerű leveseket és főételeket, a kriminális desszerteket, az ihatatlan pezsgőket és borokat. Akkor úgy éreztem, soha többé, de aztán valahogy a Margit hídi egységben kötöttünk ki pár hete, vasárnap...


Rögtön lelövöm a poént: kellemesen csalódtunk. Az Artisból örökölt beltér igényes, nem lelakott, az óriási ételválasztékban akadtak kifejezetten élvezetes tételek is, a pincérek kifogástalanul tették a dolgukat, a vendégseregben pedig nem domináltak a későbbi többhetes koplalásra készülő arcok.


A hideg előételeket kihagytuk, a három levesből kettőt kóstoltunk. A sütőtökkrémleves és a húsleves egyaránt tisztes alkotásnak bizonyult, apró hibákkal. Tehát a töknek lehetett volna intenzívebb tökíze (talán nem sütötték meg az alapanyagot?), a húsleves pedig langyos volt.
Utána ettem egy pici lasagnét. Meglepően jó volt, bár a kiszáradás elkerülésére célszerűbb lenne nem előre kiporciózva tárolni a melegítő edényben (tudom, mi vendégek malacok vagyunk és veszélyes kést adni a kezünkbe a büféasztalnál).


A főételek közül az erdei gombás szarvasragu vitte a pálmát. Ez annyira eltalált és ízes volt, hogy szívesen ettem volna csak ezt. A burgonyafánk szintén remek, könnyű, ruganyos belsejű, persze, a melegítőben nem lehet annyira ropogós külsejű, mint frissen készítve. A tejszínes csirkecsíkok fafülgombával kevésbé volt izgalmas, a semmilyen ízű fafülgombát szerencsére némi csiperkével is kiegészítették. Köretben igen bő a választék az alapokon (rizs, sült krumpli) felül, de a hosszas melegen tartást egyes dolgok nem viselik jól, pl. a grillezett zöldség lassan párolt zöldséggé alakul. A salátaválasztékra nem lehet panasz és akadnak egyéb kiegészítők is, mint a hagymalekvár (túl édes volt, de azért öröm ilyesmit találni).


A készételek mellett süttethetünk húsokat frissen is. A választék a csirke-pulyka-olcsó tengeri hal vonalon mozog, a pácokkal-fűszerekkel igen óvatosan bánnak. A tandoori pulyka és a szezámmagos-chilis csirke egyaránt felejthetőnek bizonyult az alig érzékelhető fűszerezés miatt, bár a húsokat sikerült aránylag szaftosra sütni.


Desszertből nagyon bő a kínálat, számtalan kis tortácska mellett tartanak klasszikusokat (madártej, somlói) is. Sajnos a madártej pont elfogyott, amikor arra került volna sor, így sajttortával kezdtem, amit grapefruit szelettel egészítettem ki. A Trófea sajttortája nem vetekszik a legjobb fővárosi receptekkel (pl. Cafe 57), de teljesen rendben van. Rendben lenne a somlói is, ha csak a piskótá(k)ra és a csokiöntetre gondolok, viszont a rettenetes vaníliás porkrémet igen gázos helyeken is irritálónak találnám. Sokkal jobb a trüffeltekercs és a Dobos torta, utóbbival csak annyi gond volt, hogy a hűtött pultról kiemelkedő ponton kínálták, így átvette a roppant meleg helyiség hőmérsékletét.


Zárásként kellemes meglepetést okozott a tiramisu, bőven meghaladta az átlagos budapesti "magyarolasz" helyek gyalázatos tiramisu-imitációinak élvezeti értékét.
Fontos még megemlíteni, hogy az "ingyen" (vagyis a keretösszegben szabadon fogyasztható) italok tisztes minőségűek. Pezsgőt nem ittunk, de a Hilltop borokra nem lehet panasz, és az őszibaracklé se a kapható legolcsóbb, híg vacak.
A hétvégi tarifa 4999 Ft, szerintem ennyiért ez a minőség rendben van (ha pontoznék, 5 pont, vagyis átlagnál jobb). Ebéd előtt és után mérlegeltem, bruttó 1,4 kilóval gyarapodtam. Mivel a többlet nagyobb része folyékony halmazállapotú anyagból (őszilé, bor, krémleves) származott, remélhetőleg nem volt gazdaságtalan a vendégül látásom a cég számára. :)
Ha választanom kell, ennyi pénzért inkább eszem 3 fogást egy pohár borral valami izgalmasabb konyhájú helyen, de meg tudom érteni azokat is, akik vonzódnak a büféasztalos szolgáltatáshoz. Nem tudom, a Margit hídi egység elitebbnek számít-e a többinél, vagy egységesen emelkedett a színvonal a láncban a korábbihoz képest; annyit tudok csak, nem egy kézben van az összes Trófea. Ha valaki ennél többet tud, kérem, ossza meg itt az ismereteit!

www.trofeagrill.eu/trofea
(látogatás időpontja: 2011. XI. 20)

16 megjegyzés:

  1. "a töknek lehetett volna intenzívebb tökíze (talán nem sütötték meg az alapanyagot?"
    Nem (feltétlenül) ezen múlik, kipróbáltam én is pár receptet otthon, nálam végül is egy olyan nyert, ahová nem kellett sütni a tököt, mégis elég intenzív az íze - csak jó alapanyag kell hozzá.

    "a semmilyen ízű fafülgombát szerencsére némi csiperkével is kiegészítették"
    Mármint az egyik "semmilyen" ízű gombát kiegészítették egy másik "semmilyen" ízűvel? :P

    "a Dobos torta, utóbbival csak annyi gond volt, hogy a hűtött pultról kiemelkedő ponton kínálták, így átvette a roppant meleg helyiség hőmérsékletét."
    Ez mondjuk érdekes, persze nem tudom, hogy ez mit jelent, mennyire volt ott meleg, de szerintem a Dobos tortának kifejezetten nem áll jól a hideg, az szobahőmérsékleten az igazi.

    "kellemes meglepetést okozott a tiramisu, bőven meghaladta az átlagos budapesti "magyarolasz" helyek gyalázatos tiramisu-imitációinak élvezeti értékét."
    Ezek szerint valóban nagy a különbség a Trófeák között, én itt Victor Hugo utcaiban voltam pár hete céges ügyből kifolyólag, és a tiramisu pl. szánalmasan csapnivaló volt. Mondjuk egy érdekessége azért akadt, miszerint poénból vakkóstolást tartottunk a mellé kitett somlóival együtt, és nem lehetett megkülönböztetni a kettőt! Azért az már igen, le a kalappal! :)
    Egyébként én nem csak emiatt, de úgy összességében sem voltam hasra esve az itteni Trófeától, persze szavam sem lehet, mert nem én fizettem.

    VálaszTörlés
  2. Érdekes kifejezés a büfé jellegű vendéglátásra a "svédasztal".
    Arról fogalmam sincs, h ki honosította meg itthon, de az eredete nyilván a svéd karácsonyi asztalra utal. Ők egyébként minden vendég etetést ilyen módon oldanak meg, ez náluk tradíció.

    Mindazonáltal valahogy borsódzik a hátam ettől a kifejezéstől. Olyan ez, mint amikor az ütvefúrót Hiltinek hívják, márkától függetlenül, vagy a varrógépet Singernek, még akkor is, ha éppen Hitachi...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem semmi baj a svedasztal elnevezessel. Mashol (pl. az USA-ban) is igy hivjak: smörgåsbord. :o)
      Es igen, a porszivot gyakran hoover-nek nevezik, a masologepet meg xeroxnak, pedig ezek eredetileg markanevek voltak. De csak voltak.

      Törlés
  3. A képek alapján, be nem tenném a lábam . Bocs.

    :::csak az oldalsó kommentes linkből sikerült megnyitni ezt a bejegyzést:::

    VálaszTörlés
  4. Ehran: sült tökből készült leves ízlett eddig legjobban.
    A gombát tényleg remekül megfogalmaztam, pedig töprengtem is picit rajta. Kifejtve úgy lett volna, hogy íze egyiknek sincs, viszont a fafülgombának még az állaga is taszít. :D
    Nagyon meleg volt, pólóban izzadtam. A töményen csokis és egyúttal édes sütemények ilyen hőfokon gejlek nekem.

    Walter Melone: mostanában inkább a büféasztal és a Sunday Brunch elnevezés dívik, de én még a svédasztalos korszakban szocializálódtam...

    Pupa: bocs a tálalásért! :)

    VálaszTörlés
  5. Hapci: Nem is arról akartalak meggyőzni, hogy így készül a világ legjobb levese, vagy hogy hidd el, hogy Neked is az a legjobb; csak arra utaltam, hogy attól mert nem sütik meg előre a tököt, a levesnek még lehet intenzív tök íze, ha jó az alapanyag és a recept. :)

    VálaszTörlés
  6. Ehran: hálás vagyok egy jó receptért maszekben... a sütés extra macera...

    VálaszTörlés
  7. XIII. ker. közelében nem tudom melyik Trófea van, de asszony munkahelyi bulija úgy indult, hogy a pincér lekáderezte, majd nonstop nyomult, úgy kellett lepattintani.

    VálaszTörlés
  8. A húsleves korábban többször langyos és túl sós volt, ez nemrég feljavult jó melegre és sósra.:-)) A férjem borjúragu levese is sós volt, de ízre nagyon finom.

    A grillen sült ételek jók, a készételek is. A kiszolgálás is nagyon jó, udvarias és figyelmes a személyzet.

    Kiemelkedően finom a kávé.

    Az óbudai Trófea nálam ma leszerepelt, hiába a korábbi udvarias hozzáállás, a foglalásunkat figyelmetlenül vették fel, ráadásul az ügyeletes főnök lekezelő, pökhendi modorban állt a helyzethez. Ott is hagytuk, oda többet nem megyünk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyit megtudtam az írásom nyomán (az egység tulajdonosától), hogy nem egy kézben vannak a Trófeák...

      Törlés
    2. Mi mindig a Mexikoi utra megyunk, mert szerintunk ott a legjobb a konyha. Egyszer probald ki!
      A svedasztalos megoldast foleg olyan esetekben szeretem, amikor pl. tavol-keleti vagy mas azsiai vendegeim vannak, akiknek meg ujak az europai tipusu etelek es etkezesi szokasok. Ott felszabadultan kostolgathatnak, es olyan sorrendben, ami nekik tetszik.

      Törlés
    3. Egyszer voltam ott, de az nekem nagyon messze van, inkább a budai egységek jöhetnek szóba.

      Törlés
    4. Nem tudom mivel kozlekedsz, de gyakorlatilag ott tesz le a foldalatti es az 5 busz is, ami a Pasaretrol indul. Van, amikor megeri az plussz 20-25 perc utazas. Ugyanez a busz all meg az Alessional is. :o)

      Törlés
    5. Leginkább autóval járok. Az éttermi étkezések nagyobb részében a szüleimet viszem ebédelni, édesapám fájós lába miatt a tömegközlekedés nem jöhet szóba.

      Törlés
  9. Akkor a Mexikoi ut valoban messze van! :o/
    Viszont a parkolassal ott sohasem volt gondunk!

    VálaszTörlés