Gourmandia (és kánaán?)

A Gourmandia Cukrászdáról Mirelle-nél (vagy Rékánál?) olvastam először. Nagyon jókat. Mivel mostanában rendszeresen hordom édesapámat a Kútvölgyi kórházba a térde elektromos kezelése céljából, kézenfekvőnek tűnt, hogy az órás várakozás alatt párszor ellátogassak az ambiciózus nevű Hűvösvölgyi úti cukrászdába.

Varga Gábor (Desszert.eu) cukrászdája takaros kis épületben rejtőzik, a szemben levő utcában vagy a volt OPNI közelében parkolhatunk. Közelebbről már nem annyire megnyerő a látvány (elsősorban a bejárati ajtóra és a rajta világító feliratra gondolok). Bent, a pici térben csinos desszertpult fogad, helyben - asztalok nem lévén - a falra szerelt konzolon fogyaszthatunk süteményeket. Belátni a műhelybe, ez biztató, mivel enyhén szólva nem kedvelem a kizárólag értékesítési felülettel ellátott (pláza)cukrászdákat. A pultban szerencsére nincs óriási választék, viszont érdekesen keverednek a tradicionális küllemű és az újszerű édességek. Mindkét műfajból kóstoltam példányokat helyben és otthon, kronológiai sorrendben a következőket.

A lúdláb (550 Ft) egyáltalán nem emlékeztet gyerekkori, aránylag pozitív élményeimre (Rigó Jancsi Cukrászda a Böszörményi úton), se az utóbbi években sokfelé kóstolt borzalmasan gejl darabokra. A csinos kis félgömb belsejében könnyű, szinte habos csokikrém és meggydarabok vannak, tetején kifogástalan minőségű friss meggyszem trónol. A tésztatalp éppen csak olyan vastag, hogy megtartsa a felépítményt, a krém nincs túlédesítve. Ez igen!
Az Esterházy torta (490 Ft) pont úgy néz ki, mint számos más helyen, a méret is hasonló (termetes). Érezhetően jó anyagokból készült, de nekem az összhatás túl édes. A fondant elég vastag a tetején, le is piszkálom egy részét. Gábortól hallottam a Gastro Trade Expón, hogy Cointreau-t is tartalmaz. Próbálom megtalálni a narancsos ízt a krémben, de nem sikerül.

A krémes (350 Ft) gyerekkorom ízét hozza. A krém főzött és meglehetősen tömör, nem a manapság általános zselatinos-műanyag vacak, viszont eltér a Szamos nagyon tejszínes krémjétól és az Auguszt habosabb állagú készítményétől is. Kamilla imádná, ha vinnék belőle haza, de van vele egy nagy baj: nem mostanában készült (a másnapos krémest még megeszem, bár jobb helyeken kidobják). Ezt a fizetés után megbeszéljük a nagyon kedves kiszolgáló hölggyel, aki némi pironkodás után a maradék 7-8 darabot tálcástul kiveszi a pultból és ígéretet kapok egy bónusz példányra is, ami következő látogatásomkor lesz esedékes. Zárásként elbeszélgetünk arról, hogy a kánikula közepén nem hemzsegnek a vevők, ezért történhetett meg a dolog (az Esterházy se volt épp "ropogós", de azt jellegéből fakadóan alig viseli meg a túltárolás). Hazafelé elmerengek azon, a tulajdonosról hallott jelző (elképesztően igényes) és a minimum 3 napos krémes hogyan férnek össze...
A következő látogatáskor csak csomagoltattam, egy barátomhoz igyekeztem a zsákmánnyal. A Dobos torta (450 Ft) és a flódni (530 Ft) egyaránt tisztes, újító szellemtől mentes alkotás; mindkettőből ettem már jobbat, de ezeket is bármikor újra meg(v)enném. Az áfonyás sajttorta (550 Ft) nyírfacukorral készül, kellemesen diétás ízhatású; az almás krémes (390 Ft) viszont nem nyeri el a tetszésem, főleg a szokott lapokat helyettesítő aránylag nagy mennyiségű piskóta miatt.

Utolsó alkalommal helyben is fogyasztottam és el is hoztam süteményt. Feltűnt, hogy az Esterházy mérete jócskán csökkent, s mintha a fondant is vékonyodott volna a tetején. A krémesek ezúttal se tűntek frissnek...
Tapasztalataim szerint somlóit csak jó éttermekben érdemes enni, néha elcsábulok cukrászdában is, utóbb többnyire megbánom. Itt miniatűr az adag (450 Ft), a szesz eléggé kilóg belőle, a krém zselés és nem értem, mit keres rajta a borotvahab-műtejszín. A Rákóczi túrós (490 Ft) nehezebb, kevés habbal ellátott verziója a klasszikusnak (inkább dizájnos túrós pite); a lisztmentes francia csokitorta (460 Ft) pedig finom, de igen tömős darab, kizárólag csokiimádóknak.

Nagyon tetszik a Gourmandiában, hogy - nylonkesztyűben - tálaláskor leszedik a tortákat burkoló fóliát, nem nekem kell vele vesződni, mint sok más helyen. Az is jó, hogy a falra szerelt polcon mindig találunk vízzel teli kancsót és tiszta poharakat.
Az árak a Szamos szintjén vannak. Ennél olcsóbban aligha lehet normális anyagokból készült süteményeket haszonnal árulni, bár egyes esetekben (pl. lúdláb) a méret miatt túlzott drágaságérzete lehet a vásárlónak. A korlátozottan kényelmes leülési lehetőség se vonzó. Egyes sütemények kiválóak, mások nem emelkednek az ismert cukrászdák termékei fölé, és előfordulnak problémás darabok is. A pult mögött nagy a fluktuáció, a 4 alkalommal 3 különböző hölgy szolgált ki. Ez nem lenne baj (legfeljebb soha nem kapom meg a beígért kárpótló krémest), viszont akadt köztük olyan is, akinek fogalma se volt a sütemények alkotóelemeiről.

***

Varga Gábort szimpatikusan laza-komoly ifjú embernek találtam a fentebb említett bemutatón (GTE). Minap regisztráltam a weboldalára is, ahol úgy tűnik, szigorúan gyomlálja a koncepciójába nem illeszkedő véleményeket (éppen az eredeti receptverziót bemutató, nonprofitnak tűnő webhelyre vezető link - ha úgy nézzük, önreklám - tűnt el a Dobos torta receptje alól). Úgy éreztem, nem jól van ez így, tehát megszólaltam. Az is eltűnt.
Ha majd Varga Gábor ezeket a dolgokat bölcsebben tudja kezelni, vagyis a moderálásnál több figyelmet fordít a krémesek rotációjára a hűtőpultban, az már nem is gurmandia lesz, hanem kánaán...

***

[Utóirat: általam még nem ellenőrzött, friss információ szerint Varga Gábor már nem tulajdonosa a Gourmandiának, illetve a cukrászda neve is megváltozott. Nem látom okát, hogy az elkészült írást ne jelentessem meg vagy átírjam, de ha igaz a hír, isten nyugosztalja e rövid életű, bennem ambivalens érzéseket kiváltó vállalkozást.]

(látogatás időpontja: VII. 7, VII. 12, VII. 21, VIII. 30)