Kőszeg (és a bándi Udvarház)

Jólesik ebben a rettentő melegben a tavaszra gondolni: pontosan 3 hónapja jártunk Kamillával Kőszegen, egy szőlészeti konferencián. Kőszeg - talán a hősi múlt miatt? - nagyobb városként él a fejemben. A helyszínen mindig elcsodálkozom, hogy erről szó sincs, ez egy kisváros, az érdekesebb részek félóra alatt bejárhatók. A magyar "prosperitás" jelei remekül láthatók, a belvárosban egymást érik a kiadó/eladó üzlethelyiségek, épületek.



Kevés városunk van, ahol a főtértől utcányira gólya fészkel, lelkesen fényképezzük a nagy madarat. Aztán megnézzük Jurisich kapitány várát és a vár udvarában található Szamos marcipánmúzeumot.



Április 17-én Kőszeg belvárosa nagyon nyugodt hely, a hűvös-szeles időben alig vannak sétálgató helyiek és turisták, a kiülős helyek székei üresen árválkodnak. A környék boraival való ismerkedés jegyében a főtérről nyíló utcában veszünk két palack vörösbort a Tóth Pincészettől, amit a helyiek a legnagyobb helyi bortermelő cégnek mondanak. Elfogyasztok egy iszonyatos Esterházy tortát a Várkörön található, igen alacsony árakkal és olcsó porokkal operáló cukrászdaszerű képződményben, majd veszünk egy palack vaskeresztesi rajnai rizlinget a mellette található borszaküzletben.
Kora délután az idő jobbra fordul, eláll a szél és kellemes meleg lesz. Mi a Gyöngyös patak mentén kóborolunk, a várostól délre. E sorok szerzője a patak domolykóival szeretne megismerkedni, de a vonzalom egyoldalúnak bizonyul.



Lassanként megéhezünk. Litauszki Zsolt ajánlott egy éttermet a belvárosban, ahol emlékei szerint pár éve jókat ettek. A helyiek segítségével se találjuk, talán ők is bedőltek. A főtéri vendéglátóhelyekhez nincs nagy bizodalmunk, így elindulunk hazafelé a 8-as úton.
A bándi Udvarházzal eléggé kibabráltak a főút új elágazásának tervezői, a korábbi egyszerű lekanyarodás helyett csak nagyobbacska kitérővel lehet megközelíteni. A csárda természetesen megéri a kanyargást, az ételek pont olyan jók, mint utolsó látogatásomkor, 2007 augusztusában. Az étlapként szolgáló gyúródeszka és tartalma se változott, összesen 15 tétel szerepel rajta, az árak se emelkedtek emlékeim szerint. Két dolog viszont változott: a tulajdonosnak tűnő úr személye és az, hogy most nincs vendég rajtunk kívül (vacsoránk vége felé érkezik még egy pár).



Ketten eszünk végig egy ételsort, a bőséges adagok ezt lehetővé teszik. A csülkös bableves kiváló, hozzá megkapjuk a szokottan színvonalas kiegészítőket (tejföl, paprika, rendes kenyér). A birkahúst itt annyira gondosan megtisztogatják, hogy a belőle készült pörköltet a finnyás Kamilla is hajlandó megenni. Még fér belénk egy adag kapros-túrós pite, a vastag tésztájú pite frissen készült, langyos. A házi bodzaszörp is finom. A számla végösszege a szolgáltatás minőségéhez képest abszolút visszafogott, kb. 5 ezret fizetünk borravalóval együtt.


Fotó: Nagypapi51

Elbeszélgetünk kedves vendéglátóinkkal, Kamilla megkapja a pite receptjét. Sok ilyen csárda kellene, mint az Udvarház, bár úgy tűnik, ezt az egyet se egyszerű fenntartani manapság.