Volt egyszer egy Maligán

Tegnap volt 3 éve, hogy bezártam a Maligánt. Azzal a felütéssel kezdtem blogolni 2009 tavaszán, hogy időnként beszámolok az étteremmel kapcsolatos kalandjaimról. Nem lett belőle semmi. Ebből sem.

A Maligán Boréttermet az időközben kultborásszá lett Szentesi József nyitotta, majd tolta pár éven keresztül. Amikor érdeklődése egyre inkább a borkészítés felé fordult, a lányára, majd később a két szommeliére bízta az üzemeltetést. Közben szaporodtak Budapesten a boros profilú helyek, így Pongrácz Tamás és Körte András időszakában az étterem és borkereskedés már nehezen tudta eltartani a benne dolgozókat. Rövid átmenet után jött Litauszki Zsolt és a fine dining. Zsolt az Ausztriában keresett pénzét fektette be a Maligánba. Remélhetőleg lesznek még ennél gyümölcsözőbb befektetései... Tevékenységének végére viszont kialakult egy új vendégkör, amit átvenni reméltem. Ez nem jött be, Zsolt rajongói a séf távoztával szétszéledtek, így az új séffel, Kachnics Istvánnal közösen elképzelt igényes, de kevésbé extrém konyhára új vendégkört kellett volna kiépítenünk 2009 áprilisától.

Kachnics István és Urbán Erika

Írhatnék szubjektív beszámolót, de minek, a bukott hobbivendéglősök ritkán írnak memoárt. A pincében egyre melegebb lett, részben fizikailag, részben a veszteség halmozódása miatt. Ebédidőben még akadt vendég az 1500 Ft/3 fogás áron kínált menüre, viszont az esti vendégek május végétől vészesen megfogyatkoztak. Nem csoda, nyáron jobb kint üldögélni, illetve ha már pince, legalább hűvös legyen, ami a Maligánra a vele határos föld alatti garázs és az elképesztő energiafogyasztása miatt ritkán bekapcsolt légkondi miatt nem igazán volt jellemző. Egy darabig még küzdöttünk, júliusban talán 2 nap is volt, amikor egész nap egyetlen vendég se jött. Aztán eljött július 24, amikortól az egy hónapos nyári szünetet terveztük, és hirtelen úgy döntöttem, itt a vége. Másnap súlyos alvászavarral depresszióm kezdődött...
Októberben akadt új próbálkozó, a Gergely Balázs - Eisemann András páros remélte feltámasztani a Maligán régi dicsőségét. Balázs viselkedésével nem lopta be magát a szívembe, a séf, András viszont szimpatikus pacáknak bizonyult. Talán november végéig csinálták együtt, a számításaik nem teljesültek, pedig a konyha hírforrásaim szerint jó volt. Új séf jött, majd januárban Gergely Balázs is feladta, s elvonult a sebeit nyalogatni (vagy nem).
Kiadós szünet után az Írországból hazatért Reményi Tibor vette át az éttermet, aki a Gold Bisztró kezdeti időszakában Takács Lajos helyettese, majd rövid ideig utóda volt. Sajnos ő se tájékozódott kellően, mit érdemes invesztálni az elképzelt szép jövőbe. Így aztán invesztált és igen jó ebédmenüt kínált önköltségi áron, a vendégek pedig este szokás szerint nem jelentkeztek. Tibor nem várta meg a jövedelmezőség szempontjából borzalmas nyár beköszöntét... jelenleg a Paul's Bistróban tevékenykedik.

Az utolsó felvonás tavaly ősszel kezdődött, az új üzemeltetők át is keresztelték a helyet, U33 HungarÍz lett a Maligánból. Kedves ismerősöm ismerősének ismerősei voltak ők, próbáltam üzenni, hogy ne vágjanak bele, de nem hallgattak rám. Olcsó, tradicionális magyaros kínálatból és szendvicsbárból képzelték el a hely jövőjét. Pár hete jártam a Lajos utcában, a bolt nem mutatott életjeleket, a honlap is eltűnt. Valószínűleg lezárult a hely agóniájának utolsó fázisa.
Nyilván illene valami tanulságot felmutatni. Engem eléggé megviseltek a történtek, nem elsősorban anyagilag, bár kétségtelenül érdekes érzés, amikor egy nagy halom pénz pár hónap alatt eltűnik. Elszomorít, hogy a volt dolgozóim/kollégáim nem találtak azóta stabil, kedvükre való munkahelyet. Sajnálom a többi vállalkozót, bár egy picit megnyugtat, hogy mások se voltak ügyesebbek; a legsúlyosabb hibáimat (a kellő tájékozódás hiánya, a lokáció taszító voltának alulértékelése, nagyvonalú kezdeti költekezés) mindenki, gyakran még durvábban megismételte.
Végezetül egy tanács minden lelkes autodidakta kocavendéglősnek, aki éttermet szeretne vinni a Lajos utca koszhadt árkádjai alatti "csábító" pincében: gondolja meg alaposan... majd ne vágjon bele!