Az orkánszerű szél és tavaszidéző hideg miatt a kellemes beltérben ülünk le. Átnézzük a "lánc" szegedi egységeivel azonos étlapot; édesesanyámék boszorkányszigeti batyus halászlevet választanak, míg én karcsúsító(bb) ételsorra (erdélyi fokhagymakrémleves fürjtojással, zónaadag harcsapaprikás juhtúrós puliszkával) rendezkedem be.
A batyus halászlé (2000 Ft) egészen kiváló és rengeteg (a két adagot egy bográcsban hozzák ki), kevés olyan halevő lehet, akinek a mércéjét ne ütné meg. A só és paprika pont jó arányban került bele, a lé sűrű, harmonikus, a filézett-irdalt haldarabok első osztályú, rugalmas húsú uszonyosból származnak és nem főzték szét őket. A fehértói csárdához képest apró eltérés, hogy a - belsőséggel töltött - batyu jóval kisebb (ez szimpatikus, hiszen így szétvágás nélkül fogyasztható), vagyis több példány is jut egy adagra. Mellé kitűnő (lőkösházinak tippelt) kenyeret és friss hegyes-csípős zöldpaprikát adnak.
Ehhez képest a fokhagymakrémleves (700 Ft) ha nem is csalódás, de ettem jobbat mostanában (a fokhagymaíz nem kellően intenzív).
Mivel a krémleves után besegítek szüleim halászléjébe (kb. a harmadát én fogyasztom el), a harcsapaprikás (900 + 650 Ft) érkeztekor már szinte okafogyott, picit szusszannom kell. Tetszik nagyon, hogy a Frank-féle csárdák étlapján feltüntetik a porciókat, így tudja az ember, mire számíthat. A harcsával szerintem nagyvonalúan bántak a konyhán, meghaladja a jelzett 6 dekát. Hozza a hallé színvonalát, a köretnek ajánlott puliszka is kiváló, szaftos hatású. Egy apróság nem tetszik: ha már adnak zónaadagot korrekt áron, nem ártana így számolni a köretet is.
A valamiben specialista éttermekben a nem főcsapást jelentő ételek gyakran gyengébbek (erre jó példa a közeli Pampas). Márciusban egészen kiváló, kétszemélyes méretű somlóit ettünk itt, most egy négy elemből álló desszertkompozíciót (túrógombóc, szatymazi túrós béles, habos-mákos palacsinta, vaníliabomba; 1400 Ft) rendelek. A tálalás nem tetszik, kétféle értelemben. Először is hangsúlyozottan kettőnknek kértem. Nagy híve vagyok a környezetvédelemnek (kevés tányér mosogatása), de azért ezt nem úgy kellene megoldani, hogy leteszik a nagy tálat kettőnk közé, az asztal közepére, vagyis két plusz kistányér (vagy legalább egy) célszerű lenne. A másik probléma az, hogy sokallom a habot (és a színes pasztillákat) a tálon, kiderül, a jégkrémet somlóira cserélték. Ez a somlói alig hasonlít a márciusira, de a Fehértóiban felszolgált, alacsonyabban szárnyaló darabtól is elmarad. Egyes piskótarészek szárazak, a valódi tejszínhab helyett most kissé kenőcsös valamit kapunk a tetejére. A túrós dolgok rendben vannak (ezeket atyám fogyasztja el, kevéssé lelkesedem a meleg túrós desszertekért), a palacsinta mellett szereplő cigánymeggyszószban túlteng a zselésítőanyag. Hát ez van, semmi se tökéletes (vagy az, de megfizethetetlen).
A fentiekért (egyebek: 1 Cappy őszilé, 1 pohár Pilsner, 2 deci Szeleshát pinot noir - ez képviselte a dőzsölést az ebédben, 1 cappuccino) jattal 11 ezret fizetünk. Az árszínvonal "vidéki", a bor nélkül 9000 alatt lenne a számla. Mindenkinek felhívom a figyelmét, ha klasszikus 3 fogásos étkezésben gondolkodik, két főre számoljon egy porció csodás halászlevet!
Összefoglalás: hurrá, hurrá, hurrá! A Szegedi Halászcsárda megnyílásával újra van olyan étterem fővárosunkban, ahol étlapról, folyamatosan kínálnak magas minőségű halászlevet.
Konyha: 6 (jó)
Árszint: 2.5 (alsó középkategória)
Ár/érték: 2.4 (simán lehetne drágább is)
www.szegedihalaszcsarda.hu
[Update: a Szegedi Halászcsárdában szerzett újabb, sajnos kevésbé pozitív élményeink ITT olvashatók.]
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése