***
Az éttermek változatos mértékben vették komolyan a dolgot. Voltak helyek (pl. Chelsea, Robinson, Ruben), ahol egy menü állt rendelkezésre. A többség (pl. Araz, Belcanto, Fuji, Italian Fusion, Jardinette, Kaltenberg, Kárpátia, L 19, Olive's, Puskás Pancho, Remiz, Rustico) 2-3 menüt vagy fogásonként 2-3 opciót kínált. Végül néhány helyen (pl. Bonfini Kert, Chez Daniel, Dorottya, Haxen Király, Peppers!, Premium, Rozmaring, Zorbas) fogásonként általában háromnál több lehetőségből lehetett választani.
Lepényhallal töltött ravioli medvehagymás pestóval és fésűkagylóval (Krizia)
Az akcióban részt vállaló és egyben általam ismert éttermek közül a Kriziát tartom legjobbnak, de hozzájuk nem akartam menni, mivel nemrég voltam ott és írtam is róla. Így Gyulával a Chez Daniel, Kárpátia, Múzeum trióban egyeztünk meg. Szokás szerint nem kapkodtam el a foglalást, amikor rászántam magam, a kiszemelt helyeken az adott estékre már nem volt szabad hely. Három étterem bevállalása is túlzásnak bizonyult, így az akció utolsó két napján az Arazba és a Rozmaringba mentem el. Ha az árakból és korábbi olvasmányaimból indulok ki, az elsőt felső-, míg a másodikat középkategóriásnak lehet nevezni.
Asztalfoglalás előtt érdemes magunkban tisztázni, mit várunk egy ilyen marketingakciótól. A szervezők elsősorban abban óhajtottak különbözni a változatos reakciókat és néha szélsőséges indulatokat kiváltó Torkos Csütörtöktől, hogy az éttermek csak kapacitásuk kisebb részét ajánlották fel az akcióra, elkerülendő a zsúfoltságot és minőségromlást. Ehhez nyilván az is szükséges, hogy alkalmi fogásokat kínáljanak, mert elég mulatságos lenne, ha valaki mondjuk az egyik asztalnál kacsamellet eszik rizottóval háromezerért, két asztallal odébb meg egy másik vendég ugyanennyiért kap mellé levest és desszertet is.
Tehát mit vártam? Azt, hogy hasonló minőséget adjanak, mint á la carte, de 40-50%-kal olcsóbban. Ennek nyereségessége az éttermek szempontjából nyilván véleményes, de remélhetőleg nem kényszerből csatlakoztak. Egy héten át korlátozott mennyiségű vendéget önköltségi áron kiszolgálni nem rettentő megerőltetés és talán jó reklám lehet. Ha jól csinálják.
***
Az Arazba látogattunk először, május 21-én. Az új és elegáns Zara Hotel étterme a szokásos szállodai éttermeknél nagyobb ambíciókat dédelget, ezt jelzi a Dohány utcára közvetlenül is nyitott bejárat és a minőségi ebédmenük gyilkos fővárosi versenyébe történt intenzív bekapcsolódás. Az utóbbi hónapokban több beszámoló is megjelent az Arazról, ezek némelyike szuperlatívuszokban fogalmazott. Vajon PR-cikkek voltak-e? - ez motoszkált a fejemben, amikor beléptünk.Az enteriőr a manapság elterjedt, elegáns, de különösebben megragadó stílusjegyekkel nem rendelkező stílusban fogant, nyilván valami neves belsőépítész keze nyomán. Mi kint helyezkedünk el, a belső udvarban, egy rémes állapotú tűzfal árnyékában, műanyag, de igényesnek mondható székeken. A tűzfallal is próbálnak kezdeni valamit, ezt jelzi az elé helyezett acélszerkezet, amire növényt igyekeznek futtatni.
Udvarias pincér érkezik hamarost, hozza a speciális ajánlatot tartalmazó lapokat. Fogásonként 3 opcióból lehet választani, így ketten, sajna, nem tudunk mindent megkóstolni. Az ajánlat is hozza az étlap kettősségét, hagyományos magyar ételek és könnyebb, franciás-nemzetközi fogások egyaránt szerepelnek rajta. Elég hazafiatlan módon végül pont a klasszikusokat (gulyásleves házi csipetkével, paprikás csirke vajas nokedlival, Dobos torta) mellőzzük, ebben valószínűleg közrejátszik a brutális meleg is.
A spárgakrémleves medvehagyma-pestóval tisztes alkotás, intenzív spárgaízzel és selymes állaggal. Sajnos elég sok cukor is került bele. A csicsókakrémleves pirított borjúmiriggyel elgondolkodtat, vajon kóstol-e a szakács? A csicsóka önmagában nem rendelkezik átütő ízzel, de fűszerekkel sokfelé lehet bolondítani. Jelen levesben kizárólag az állaga dicsérhető, ízében a sósság minden mást elnyom. A mirigyre nem térnék ki, annak - dacolva bizonyos gurmé divathullámmal - se az ízét, se az állagát nem kedvelem; ez a kevéske azért simán lecsúszik belőle.
A főételek porciója se hatalmas, inkább elegánsnak nevezhető, de nekünk bőven elég. Ezeken is érezhető a konyha igyekezete és szintén nem hibátlanok a maguk nemében. A konfitált báránycsülök tarhonyarizottóval kellemesen puha húst és jó tarhonyát tartalmaz, de kissé száraz összhatású, némi jus még nem ártana mellé. A sertésszűz a grillről, fűszerestúró-derelyével és lecsó-csatnival megint kérdést vet fel, vagyis azt, hogy mit is nevezhetünk grillezett húsnak? Ebben elég nagy rugalmasságot tapasztalok mindenfelé, de ezeket a főtt hatású, részben belül is szürkés, a zacskón kívül más külső hőközlést aligha látott puha húsdarabokat már nehéz annak tekinteni. A tálalás, a derelye és a csatni rendben vannak, utóbbiból elkélne kissé több is a tányéron.
A desszertek felülmúlják az eddigi élvezeteket. A duzzasztott savarin vaníliafagylalttal és levendulás karamellöntettel alkoholos tésztája igen kellemes, a mellette levő fagylalthoz hasonló minőséget pedig ritkán fogyasztunk. A csinos grillázsos citromtorta keksz alapú, modern és könnyű alkotás, halványan citromízű krémmel. Picit bánom, hogy nem a Dobost választottam...
A fentiekből úgy tűnik, az Araz csodás konyhájáról a neten megjelent halleluják nem teljesen helytállóak, de a felszolgált ételek egyes hiányosságai ellenére kétségtelenül értéket kaptunk a kevéske (? - italokkal és borravalóval: 9000 Ft) pénzünkért, vagyis aránylag elégedetten távoztunk.
***
Másnap a Rozmaring következett, ezúttal hármasban. Itt egyszer már voltam (ősszel, egyetemi csoporttalálkozón), de akkor alig ettem valamit. A Rozmaring bőséges ajánlattal készült, ezért esett rájuk a választás, másrészt a Duna közelsége és a kerthelyiség vonzónak tűnt a nagy melegben.Óriási eső után, kissé késve érkezünk korai vacsorára. Az asztalok a fák alatt alig áztak meg, illetve a sávosan pusztító zuhé a vendéglőt nagyrészt elkerülte, így le lehet ülni kint. A pincérek megterítik a korábban leszedett asztalt és megkapjuk az akciós étlapot. A vártnál zordabb idő miatt meleg leveseket választunk, pontosabban választanánk.
Krémlevesnél nem nagy baj a langyosság és egy burgonyakrémlevestől amúgy se szoktam semmi extrát várni. A póréhagymás burgonyakrémleves sonkachipsszel esetében a burgonyaíz felismerhető, a betétként szereplő szalonnát esetleg feldarabolhatták volna. Az alig langyos, igen halvány színű és ízű kakaslevesek (zöldséges daragaluskával) viszont kiverik a biztosítékot asztaltársaimnál, vagyis nem jól indul a vacsora.
Nem is folytatódik jobban, a rosé kacsamell pezsgős párolt káposztával pont olyan rossz (szürke, száraz és rágós), mint amilyennek látszik. Kérdés, délelőtt vagy előző nap sütötte le az előrelátó szakács, bár a vendégek mennyisége nem indokolja ezt a gondoskodást. Hozzáteszem, egy nagy kacsa mellét á la minute nem is lehet ennyi idő alatt elkészíteni, de számos áthidaló megoldásban is lehet(ne) gondolkodni a teljes megsütés/felmelegítés helyett. A szűzérem gabonapehely bundában házi burgonyafánkkal, mogyorómártással legalább frissen készült, valamilyen baleset következtében rizsköret került mellé a beígért krumplifánk helyett. A mogyorómártást nem egészen ilyennek (darabos mogyorót tartalmazó kulimász) képzeltem, de a kacsát látva így is simán jól jártam.
A desszertek választékát teszteljük a legalaposabban, hárman háromfélét eszünk. Legjobban a - baracklekvár helyett pudingos állagú vaníliaöntettel szervírozott - vargabéles sikerült. Ez se olyan, mint otthon, de ezt nem is vártuk. A mákos guba menzai fílinget áraszt, rajta ugyanez a vaníliás poröntet. A legtragikusabb az epres-habos túrókrémnek beígért rózsaszín álom nevű tétel. Ez némi túró mellett intenzíven aromaízű, állaga pedig nem habos, inkább szívós-kenőcsös, külső részein néhány jelzés értékű eperdarabkával. Szerintem a Danone nevű rettenetes műanyagipari cég se lenne rá büszke, ha mondjuk gyümölcsös krémtúróként forgalmazná...
Hobbi-étteremkritikusi ténykedésem során - a gyakori csalódások ellenére - elszántam keresgélem a hagyományos magyaros konyhát vivő jó helyeket. Mit is mondhatnék a Rozmaring akciós teljesítményéről? Talán annyit, hogy az általunk tapasztaltak aligha csináltak kedvet bárkinek is a vendéglő ismételt meglátogatásához és nagyon kevéssé rímelnek a honlapjukon hangsúlyosan megjelenő "óbudai hangulat" szlogenre. Ezt megemlítettem a netes vendégkönyvben, meglepetésemre meg is jelent, majd megtudtam a tulajdonostól, hogy kifinomult ínyenc létemre felismerhetném, ők nem használnak porokat a konyhán. Itt félbeszakadt a csevej, a következő üzenetem nem jelent meg.
***
Az Araz 8,5 pontot, míg a Rozmaring 7,9-et ért el a maximális 10-ből a vendégek összesített értékelése alapján az akció végére. Néhányan mindkét helynek mindhárom értékelési szempont (dekoráció, kiszolgálás, konyha) szerint a maximális 10 pontot adták, tehát úgy érezték, minden kifogástalanul szép és jó volt. Az élmezőnybe a remek pontszám ellenére se került be a két étterem, hiszen az élen a Fuji végzett, majd a Kisbuda Gyöngye, a Peppers!, a Citadella Panoráma és a Kárpátia következett.[Ez az írás a Hejszakácsok portál részére készült. A fentinél bővebb, eredeti változat ITT olvasható (regisztráció után).]
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése