Modrá Ryba (Kék Hal)

Az egyik felvidéki évfolyamtársnőmmel (Zs) időnként összejövünk beszélgetni a határ innenső vagy túlsó oldalán. Ezúttal a Párkányhoz közeli Kék Hal étterem és panzió volt a találkozó helyszíne és Kamilla is elkísért. A Bécsi úton, majd Pilisvörösváron át villámgyorsan a helyszínre értünk.

A Kék Hal lehetne akár Toscanában is, a terasza a Dunára és az esztergomi bazilikára néz. A választék némileg eklektikus, helyi és nemzetközi klasszikusok, valamint tésztafélék egyaránt kaphatók a halételek és a csárdai ihletésű fogások mellett. Kamilla pisztrángot (15,9 euró) választott, Zs és én pedig harcsapaprikást (14,5 euró). Előtte megkóstoltam a halászlevet (9,2 euró) is, harcsából készült, tiszai (passzírozott) stílusban, a nálunk megszokottnál kevesebb fűszerpaprikával.

A harcsapaprikás pedig a nálunk szokásosnál sokkal jobb. A rendes (folyami) harcsa itthon már szinte kuriózum, és az afrikai harcsa mellé általában kínos minőségű, szétfőtt csuszatésztát adnak. A Kék Halban ezzel szemben házinak ható és tökéletes állagú tagliatelle kíséri a halat. Kértem hozzá vegyes savanyút, a tejfölös uborkasaláta helyett, amit vicces áron (majdnem 5 euró) kínálnak. A hal mellé a MOL/Slovnaft-vezér borászatának (Világi Winery) kékfrankosa kényszerválasztás volt: ahol lehet, kerülöm a NER-kötődésű vállalkozók termékeit, de nem volt más értelmes bor kimérve.

Ahogy a Michelinben szokás ajánlani a csillagos helyeket: ez a harcsapaprikás külön utat is megér, tehát megyek majd még enni belőle.

(látogatás ideje: 2023. X. 1)