Két héttel az utolsó vasárnapi shoppingolás után

Előző vasárnap még nemzeti ünnep volt, tegnapelőtt viszont már kormányunk jóvoltából élvezhettük a vasárnapi vásárlásmegvonás jótékony hatását. Én például írogattam ide néhány vázlatot, gondoltam rá, hogy megmetszem a körtefánkat, elmentem drukkolni egy barátomnak egy teniszversenyen, majd metszőollót szereltem és csomagoltam egy keveset. Természetesen akkor is pont ezeket műveltem volna, ha nincs shoppingszünet.

Két hete ez még nem alakult ilyen szépen, komótosan. Akkor a délelőtti csapattenisz után engedtem a bennem dúló alantas ösztönöknek, és vásároltam a Hungária körút mellett az egyik (?) legsz@rabb diszkontlánc boltjában egy karton háromésfeles tejet az ezer néven, ám egy minőséget gyártó Alföldi Tej Zrt. kínálatából, meg egy pakli ásványvizet.
Jézus, mondhatnám, ha hívő lennék, de hát nem vagyok az, igaz, hitetlen (ballib) gané se...
Szóval komolyan: kinek jó ez Semjén Zsoltékon kívül? És nekik miért jó?
Én aztán tényleg nem vagyok a shoppingolás és a multik-hiperek-diszkontok nagy barátja, tőlem az utóbbiak megdögölhetnének mind egy szálig, s a helyükön kisarjadhatna megannyi kézműves vállalkozás - vagy a gaz.
Igen jó lenne, ha minden magyar ember képes lenne jó ételt enni és jó italt inni mellé. Igen jó lenne, ha minden magyar ember péknél venne kenyeret, hentesnél húst, piacon zöldséget, gurméboltban kézműves tésztát, vajat és lekvárt. Sajnos a realitás az, hogy sokaknak nem telik ezekre, és hát maguk se óhajtanak kenyérsütéssel vagy lekvárfőzéssel bajlódni. Ki tudja, miért, de nem valószínű, hogy ez az attitűdjük pont keresztény (?) kormány idején változik meg.
Akkor viszont minek őket szopatni ezzel, hogy vasárnap nem vásárolhatják meg a hangárokban a vacak kenyeret, margarint, sört, bort, vagy éppen lekvárt? Van bajuk nyilván elég, minek még ez is?