New York Café - megettem a haszonkulcsom

Történt, hogy a New York Café séfje rendelt tőlem egy japán fenőkövet. Az árut házhoz vittem, s ha már ott voltam és leültem, fura lett volna, ha kóstolás nélkül távozom.


A New York Kávéház gyönyörű. Gondolom, nem mondok vele újat azoknak, akik már jártak bent, de velem először esett ez meg.
A bejárathoz közeli asztalhoz telepedtem, így volt alkalmam szemügyre venni a folyamatosan beáramló, szinte kizárólag idegen ajkú vendégeket, meg az őket asztalhoz kísérő csinos hölgyet. A süteményeket 2150 forintos egységáron mérik, illetve van kétféle drágább válogatás is, tradicionális és helyi specialitásokból.


Elsőnek kértem egy pisztáciatortát málnával, majd miután ez (omlós tésztakosárkában viszkózus, intenzíven pisztáciás krém, málna három formában: gyümölcs, mousse, zselé) beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, kis spéttel követte őt egy sajttorta házi baracklekvárral. A sajttorta talpa diós, a torta langyos, a krémje könnyű; a mellé adott, igen hideg és borzongatóan savanyú lekvárt viszont - khmmm - nehezemre esett kontrasztként elfogadni.
A kávé egy ilyen helyen elvárható, hogy jó legyen, és jó is (vaníliás cappuccino: 1340 Ft).


Budapesten csak a Gerbeaud-ban ettem ezeknél is drágább tortákat. Az árfekvés nyilván nem értelmezhető pusztán racionálisan, illetve a lokáció nélkül, de a minőségbe itt se lehet belekötni.
Valószínűleg még idén megkóstolok egy New York desszertválogatást is...

www.newyorkcafe.hu
(látogatás időpontja: 2014. IX. 4)

2 megjegyzés:

  1. Még mindig jobb, mintha a kapukulcsodat etted volna meg. (Párdon és bocsánat.)

    VálaszTörlés