A zamárdi, "ordítozós" Mauro ristorante & pizzériában 2007-ben jártam utoljára. Az ezredforduló táján, amikor akkori nagy szerelmemet vittem egyszer enni, vállalható volt a színvonal. Később a pizza élvezeti értéke csökkent, egyre hosszabb lett a sorállás a bejáratnál és egyre többet és hangosabban bonaszeráztak-arrivedercsiztek a személyzet tagjai. Bár aligha önszántukból teszik, nekem még unalmasabb, mint nekik lehet. Mindezek ellenére a "szakmai" érdeklődés a Mauróba vonzott.
Az étterem túl van a 20. születésnapján, hirdeti a bejárat fölötti neon. A nyárvégi időszaknak hála, nincs sor, csak pár másodpercet kell várni. Az ordítozás a régi, legalább öten kiabálják rám, hogy "szera", miközben a pincér az asztalhoz kísér. Az étlap terjedelmes, a pizzaárak a jobb budapesti olasz helyeket közelítik.
Szalámis-gombás-paprikás példányt (1820 Ft) rendelek és a szokásos őszilevet, a fürge pincér hamarosan visszatér egy bruschettának nevezett köszöntőfalattal. A gesztus kedves, a ronda és forró alumíniumtálban szervírozott 4 db valamit (pirított bagettszerűségen elhelyezett teáskanálnyi paradicsomszósz) talán "bruschetta á la Mauro" néven lehetne besorolni a gasztroismereteim közé. Na mindegy, kettőt elfogyasztok, míg megérkezik a 28 centis pizza.
A Mauróban kezdetben volt a legjobb pizza, vagy csak az emlékek játszanak velem. Később volt egy vastagtésztás periódus, akkor ettem itt utoljára. Most vékony a tészta és leginkább a mirelit pultokból előhalászható cuccok élvezeti értékével verseng: állaga mosogatószivacsra hajaz, hólyagoknak-rugalmasságnak nyoma sincs. Nem kizárt, hogy elősütött ipari termék. A feltétek elfogadhatóak (bánatomra a paprika pepperoninak bizonyul), a porció nem megrendítő, betolom. A pincér kérdésére, hogy finom volt-e, megadóan hazudom, hogy igen. A kérdés készületlenül ért - gyenge éttermekben ritkán kérdezik meg, hogy milyen volt az étel, maguk is tudják.
A tulajdonos cége olasz import édességeket forgalmaz és terít pizzériáknak-cukrászdáknak, nem csak a Balaton körül. Ezek között méltányolhatók is akadnak, legfeljebb nem örülök, ha valahol csak ilyesmiből áll a választék (Mauro torta, körtés rikottatorta, etc.). A tiramisu (590 Ft) sem ehetetlen, csak illúzióromboló ebben a tortaszerű formátumban, a tapadós-édes-szilárd krémjével.
Rengeteg arrivedercsi közepette menekülök, miután kifizettem a szervizdíjjal együtt 3300 forintos számlát és adtam némi extra jattot is.
Mit mondhatnék a Mauróról, azon túl, hogy nem egy best buy?
Talán annyit, hogy nem értem s egyúttal őszintén sajnálom a nyáron bebocsátásra várakozó tömeget.
Ilyen strandi színvonalú olasz kaját elég sok helyen lehet kapni a nagy tó körül jóval olcsóbban, és hála istennek már jobbat is lehet találni néhány helyen, nem drágábban.
www.mauro.hu
(látogatás időpontja: 2014. VIII. 30)
Bejegyzések
Inkább a szomszédos Hausmannt ajánlanám. Csendes, ordibálásmentes�� Zamárdi viszonylatban rendben van.
VálaszTörlésKöszönöm a tippet! Az étlap akkor a helyszínen nem csábított be, de ha jól főznek, egy következő alkalommal kipróbálom.
TörlésNekem általában döbbenet, hogy miket tart az átlagmagyar jó étteremnek. Arra a következtetésre jutottam, hogy az adag mérete kell hogy legyen az egyetlen szempont, mivel az étel amúgy menzaszint..... Ide nem akartam menni soha, az unokatestvéremék-kedvence valami Stefánt is rühellem, az egyetlen, ami ott tetszett, az valami domboldalban volt holmi tökmagolajos kecskesajtot meg jégbort felszolgáló hely, talán pincészet? Üdv, Caipi
VálaszTörlésTudja fene, a Mauróban még csak nagy adagot se adnak, legalábbis pizzából. Hozzáteszem, szerencsére - ilyenből ennyit is nehezen ettem meg. Olcsónak se nevezhető.
TörlésBár engem a Vapiano népszerűsége is megdöbbent, pedig ott legalább az olasz ételek/gasztronómia minimális hitelességi követelményeit teljesítik.