Nápolyi pizzák Budapest Cityben

Budapest belvárosának vendéglátásáról akarva-akaratlan a lehúzás jut az ember eszébe. A kurvákkal vendéget becsaló-konzumáltató stíl - néhány kivételtől eltekintve - már kiment a divatból, s voltak-vannak ellenpéldák is, mint az egykor legendás Cosmo/Cyrano, vagy éppen a második Michelin-csillagunk tulajdonosa, de ha jó ár-érték arányú, minőségi vacsorára vágyik az emberfia, aligha a Váci utcára vagy a Bazilika környékére gondol először.
Részben egy állandó program (esti teniszezés Pest túlfelén), részben kíváncsiságom okán néhány belvárosi olasz étterem pizzáját megkóstoltam az elmúlt hetekben. Véletlenül ezek többnyire nápolyi pizzák (jellemzően: szardella, kapribogyó, olíva) voltak...

Az Andrássy út elején található Ciao Ciao a legújabb honi olasz egységek közé tartozik. Autóból vettük észre Kamillával, a meglátást hamarosan látogatás követte.
A krémlevesem nem dúlt fel különösebben, a nápolyi pizzán (1750 Ft) viszont kellemesen meglepődtünk: a roppanós karimájú, de belül nem száraz, ruganyos tészta, a kellő mennyiségű paradicsomszósz és a nem zsúfoltan felrakott, minőségi feltétek a fővárosi élvonalba emelik a helyet. Sajnos a pizzákat az emeleti konyhán sütik, ami önmagában nem lenne baj, de sok más helyhez hasonlóan itt se sikerül azonnal kihozni őket, ha más ételt is rendelünk. Így aztán többször is legalább 5-6 percet állt, langyosra dermedt, csökkent élvezeti értékű példányt kaptunk ropogósan gőzölgő helyett.

A tésztákra (fusilli ortolana, vargányás ravioli) talán a tisztes iparosmunka a megfelelő jelző, a desszertek meg olyanok, mint a néhány csúcséttermet leszámítva bármely olasz helyen: a pénzünkön kívül nem sokat vesztünk, ha nem rendelünk belőlük.
www.ciaociao.hu
(látogatás időpontja: 2013. II. 16, IV. 4, V. 4)

A Hercegprímás utca fel van dúlva, de a Trattoria Mamma üzemel. Egyszer tenisz után hosszan bóklásztam a Bazilika környékén, végül ide lyukadtam ki. Emlékeztem, hogy valaki dicsérte a helyet az Index éttermes topikjában, ráadásul szabad kicsi asztal is akadt az utcai teraszon.

Leülve ráláttam a benti fatüzelésű kemencére, az ilyen látvány bizalommal tölti el az embert, hogy valami jót fog kapni a pénzéért. Így is történt, a nápolyi pizza (2500 Ft) vékony tésztája szinte remek (picit lehetne ruganyosabb), a szósz és a sajt aránya jó. Utána még befért egy desszert, de ezt már másik asztalnál fogyasztottam, ugyanis népes francia csapat érkezett, és csak az én oldalamon lehetett összetolni az asztalokat. Az udvarias kérésre természetesen odébb telepedtem, rugalmasságom jutalma egy ajándék, egészen kiváló tiramisu lett.
www.trattoriamamma.hu
(látogatás időpontja: 2013. V. 16)

A Váci utca a legkockázatosabb környék étkezés szempontjából. Ennek ellenére régóta szemezek a La Cucina nevű, a Gambrinus helyén talán 2 éve nyílt, szemlátomást sikeres egységgel. Két okból is: egyrészt itt nem kínálnak ungarische-italiano eklektikumot, vagyis gulyás-pörkölt-palacsinta szentháromságot turistamenü címen, másrészt az étlapon láttam a figyelmeztetést, hogy a pizzát az elkészültekor, a többi ételtől függetlenül azonnal kihozzák. Ez biztató, a kintről is jól látható elektromos sütő és az árak kevésbé, de egy próbát megért a dolog, különösen, hogy érkezésemkor felszabadult egy kétszemélyes asztal az utcai teraszon.

A kopasz, ám meglepően barátságos és közlékeny pincér javallatára a fotómasinát az asztal belső oldalára helyeztem, majd rendeltem egy capricciosa pizzát (2790 Ft). A pizzára itt se lehet panasz, érdekes módon az induló Il Treno ízei jutottak eszembe róla - ez jelen esetben semmi negatívat nem jelent, a lánc Alkotás úti egységében valaha méltányolható pizza volt. A tészta az előzőeknél kicsit kenyeresebb-laktatóbb, hajszállal több szószt és egyetlen darabkánál több szardellát tehetnének rá. Best buy-nak nem nevezhető, de erre itt nem is számítottam.
Ettem még egy elég kellemes és frissen készült süteményt (ricottás-fügés rétes), majd leszurkoltam nagyjából 5 rugót az 1 dl Bolyki vörössel kísért vacsoráért.
www.lacucina.hu
(látogatás időpontja: 2013. VI. 6)

A Váci utca Nagycsarnokhoz közeli végén, a Nautilus étterem helyén nyílt nemrégiben a La Botte nevű ristorante. Sétáltam már előtte, őszintén szólva nem töltött el nagy bizalommal a pizzákat-tésztákat kiegészítő magyarosch választék. Aztán láttam egy videót a pizzaiolóról, beülve pedig egy ismerős nevet az étlapon: Fabio Buciol a Trattoria Venezia séfje volt korábban.

A minimális olaszétterem-teszt nálam pizzából és tiramisuból áll, szerintem ezekből pont elégséges következtetést lehet levonni. Itt egyik se okozott csalódást, sőt. A pizzát sajátos, hosszúkás formára készítik és fa vágódeszkán, alátétpapírral tálalják, anyagmennyiségre 30-as átmérőnek felel meg. A nápolyi pizza (1700 Ft) tésztája minden igényt kielégít, a szósz szinte natúr passata, a sajt vonzóan nyúlik és nem pirult barnára. Az extenzív mennyiségű oreganót a pizza tetején túlzásnak érzem, az alátétpapírt pedig nem kedvelem, az étkezés végére óhatatlanul átázik-összemetélődik és darabkái itt-ott felragadnak a pizzára. A tiramisu példás és nem olcsó (1300 Ft), viszont szervizdíjat nem számolnak fel, amiben a La Botte pozitívan különbözik a másik három egységtől.
Fizetéskor megismerkedtem az ismerős pincérrel, pontosabban ő ismert meg engem: Litauszkinál dolgozott a Maligánban, mielőtt átvettem a hely üzemeltetését. Valószínűleg fogunk még találkozni, ha itt marad nyáron...
www.labotte.hu
(látogatás időpontja: 2013. VI. 13)

Mi a tanulság a fentiekből?
Nagyjából semmi, de azért nem kell megijedni, ha a turistaövezetben tör ránk az éhség és pizzát kívánunk.