Normakert - meglepetés a Normafánál

Furcsa jelenség, hogy a szegénynegyednek nehezen nevezhető XII. kerületben alig van látogatásra érdemes étterem, gyenge viszont annál több. Az átkos rendszerben gyakran ettünk a Németvölgyi úti Makk Hetesben, azóta reménytelenül leromlott. A néhai Háromszív La Terraként kelt új életre, ez a kevés méltányolható hely egyike, ide sokat jár(t)unk ebédelni, tán túl sokat is. A Larus meghaladja azt az árszintet, amit még szívesen kifizetek egy hétköznapi, magányos vacsorára. Az Uj Péter által lelkesen promotált Bajai Halászcsárda szerintem kerülendő, a belőle leválasztott pizzériát (Fogas) pedig a kezdeti lelkesedés után sikerült lezülleszteni a stábnak. Az Apor Vilmos téri Nefrit feltehetően jobb volt akkor, amikor még Lékai János volt a tér neve. A Bodrogiban kezdetben jó tapasztalatokat szereztünk, aztán jött egy rossz, azóta nem voltunk ott. Az Ezüstponty kertje nyáron vonzó célpont, de becsületes középszernél többre nem futja a konyha képességeiből. Kissé feljebb, a temetőnél az egykori Szürke Csacsi, mai Jardinette talán a leginkább kecsegtet ínyencségekkel és szezonalitással, de a minőség ingadozását a jól teljesítő új séf se tudta megszüntetni. A Barackost kedveljük, de már oda-vissza, keresztül-kasul végigettük az étlapot, a nem nagyon változó ajánlatokkal egyetemben. Ettem igen rosszat a korábban biztatónak tűnő Nagyenyed utcai Clockban is.
A gasztropláza halasának terasza már bezárt. A városban iszonyú közlekedési káosz az árvíz miatt. Hová menjek itt, a közelben?

Elgurulok a Makk VII. előtt. Hmmm. Aztán fel az Orbán térig. A régen neves Aranymókus kertjében pár éve koreai étterem (Arirang) van, a téren pedig Művész néven nyílt tavaly új hely. Koreait nem kívánok, a Művészben mintha ettem volna valamit egyszer tavaly. Hmmm. A Fodor utcában egy Stone nevű egységet (söröző-kávézó-pizzázó) látok jobboldalt. Hmmm. Tovább indulok, fel a hegyre. Nem kanyarodom be a Hollós útra, bár van ott egy kedves, konzervatív hely, állítólag jó konyhával (Jókai Klub).
Lassan elérem a Normafát. Ehetnék lángost. Ha lenne. Vagy rétest. De a híres réteses is zárva, a Normafa Grillel egyetemben.
A felújított síházban újdonság van, már tavaly is nézegettem. Ez a Normakert. Az étlapon nem sok étel, házias és mediterrán-modern fogások érdekes kevercse. Beülök.

A beltérben némi modernitás (a söntés és a székek világos bőrkárpitja) elegyedik régi képekkel-reklámokkal és tárgyakkal-hangulatokkal, rímelve az étlapra. Van heti ajánlat is, meglepetésemre olyan underground pincék boraival kísérve, mint az etyeki Anonym és a szekszárdi Pastor. Leginkább az ajánlatban található, aszalt paradicsommal, cukkinitallérral és avokádókrémmel kísért szűzérme vonz, de ilyen ételből nem szokás fél adagot kérni, és szeretnék 3 fogást kipróbálni, éhes viszont nem nagyon vagyok. Végül csészényi vadragulevest kérek, utána kis adag vörösboros libazúzapörköltet tarhonyával, zárásként pedig a lime-os mascarponetortát.
A raguleves majdnem minden igényt kielégít, vagyis a hús puha, a zöldek (répák és zöldborsó) nem főttek szét, bár nem az újhullámos helyek szinte nyers szellemiségét képviselik a lében. Egy kis pikáns izgalom hiányzik a levesből, hogy igazán jó legyen, akár a banális citromkarika is sokat dobna rajta.

A zúzapörkölt klasszis, puha, de a fognak még picit ellenálló hússal, sűrű, gazdag, de nem enyves szafttal. Mellette a bolti tarhonyák aránylag tisztességes verziója; az adag elegáns helyen elmenne egésznek is. Mellé csatos üvegben szervírozzák a savanyát, bájos gesztus, trendi bisztrókban szokás az ilyesmi. Mivel én nem vagyok bájos, itt és most tán boldogabb lennék, ha szimpla tányéron hoznák, 200 forinttal olcsóbban.
A modern vonal is megy a szakácsoknak, mint ezt a szomszéd asztalra érkező, hibátlanul rozé húsból (szűzérmének néztem, de utóbb sikerült beazonosítani az étlapról: őzgerinc volt) sejteni lehet. Így nem lep meg, hogy a méretes torta kellemesen fanyar, intenzíven (zöld)citromízű, állaga vonzóan szaftos, mellé friss és konzervált gyümölcs egyaránt került. A honi szakácsok nehezen mondanak le a porcukorral díszítésről... pedig én le tudnék mondani róla...

A 3800 forintos számla ellenében kapott szolgáltatással szinte tökéletesen elégedett vagyok. Feltehetőleg mások már felfedezték, hogy érdemes ide járni, mi pedig jövünk még.

www.normakert.hu
(látogatás időpontja: 2013. VI. 5)