Napsütés, teraszok, bisztrók, vissza nem vágyások

A márciusi tél után gyorsan követték egymást az évszakok, április közepén megérkezett a tavasz, majd pár nappal később a nyár. Az ilyenkor normális években hetek alatt lezajló eseménysor is összesűrűsödött: először ettem a szabadban, bújtam bermudába és pólóba, fagylaltoztam, napoztam ing nélkül a Velencei-tó partján és teniszpálya szélén.
Közben jártam pár olyan helyen, ahol ritkán járok, vagy a legutóbbi látogatást nem egyhamar követi újabb...

Az Ypsilon Café inkább az előző csoportba sorolható, egy kertészeti kiállítás után itt ettem először idén szabad levegőn. Az édeskés-sós paradicsomleves nem nyűgözött le különösebben, vannak ennél sokkal izgalmasabb megfejtései a feladványnak a városban. A somlói pedig akár jó is lehetett volna, ha nem szórnak rá rengeteg porcukrot. Így viszont a túlzott édesség irányába ment el a kellemesen krémes állagú, dióhiányos megvalósítás.

Azért az Ypsilon - zuglói viszonylatban - nem tűnik rossz helynek, de az épületre ráférne némi szépítés, elég csúf részleteket fedezhet fel a figyelmes szemlélő.

Egy esti pesti tenisz után keveredtem az EzAz nevű hely utcai teraszára, a Bazilikával szemben. Többször láttam korábban autóból a táblát, miszerint kenyérlángost kínálnak. Nosza!

A kenyérlángos méretes darab, hosszúkás fatányéron érkezik. A pozitívumok ezzel ki is merültek, a tészta levegőtlen-száraz-fojtós, ezen némileg segít a tetemes mennyiségben rácsíkozott ipari tejföl. A szalonnát valamilyen kifürkészhetetlen meggondolásból szinte brünoára aprították, vagyis miniatűr kockácskák formájában helyezkedik el a sajton, míg a hagyma szinte észrevehetetlen. Tetemes mennyiségű fokhagymapépes olajat rálapátolva igyekszem elfogyasztani a cuccot.

A chilis csokimousse epervelővel kábé hasonló minőség, pedig az ára (950 Ft) alapján valami jobbra számítottam. A három gombócban se intenzív csokiíz, se könnyedség, a látvány édesanyám eddigi legrosszabbul sikerült margarinos gesztenyekrémjére hajaz.
A bisztrónak nevezett EzAz étlapján a pizzától a csirkepaprikáson át a quesadilláig turistakonform eklektikum található. A kóstolt tételek és a ház rettenetes vörösbora alapján az a gyanúm, hogy egyenletes szinten készítik el őket...

Megint akadt bátor (?) vállalkozó a Lajos utcában, kinyitott a Maligán. Ez is bisztró (borbisztró) lett, mi más. Ebédmenüt 900 forintért kínálnak, Gerivel (Foodies.hu) itt ültünk össze beszélgetni. Francia hagymaleves, marhapörkölt, rántott hal és máglyarakás volt a napi ebédajánlat. Utóbbit az utcai táblán pontos j-vel írták ki, viszont alul, a pincében elfogyott, így linzerkarikát kaptunk helyette.
A hagymaleves olyan, mint ennyi pénzért vártuk, vagy talán olyan se: 2 deci híg, seízű, tejszínes löttyben úszkál néhány szanaszét főzött hagymacsík.
A marhapörkölt is szétfőtt, a szakács valószínűleg nagyon szeret - hosszan - főzni. A menzai jellegű nokedlibe nem sok tojás jutott, de ezt a 60 forintos tojások korában megértően szemlélem. Az adag átmenet a normális és a zóna között, őszintén szólva több már sok lenne belőle. Geri hala élvezeti értékben nagyjából döntetlenre végzett a pörkölttel szemben.
Összefoglalva: ez más irány, mint amit Litauszki Zsolt, Kachnics István (velem), Eisemann András és Reményi Tibor próbált vinni az utóbbi 5 évben a Maligán konyháján (az U33 Hungaríz néven próbálkozó társulatról nincs tapasztalatom).

www.ypsiloncafe.hu
(látogatás időpontja: 2013. IV. 14.)
www.ezazbistro.hu
(látogatás időpontja: 2013. IV. 25)
www.maligan.hu
(látogatás időpontja: 2013. IV. 26)