Jubileumi torta Kamillának

Születésnapokra a közeli múltban Auguszték Pavilonjából rendeltünk tortát. A többször elsütött, szinte csak krémből álló csoki-eper torta a nyári forróságot leszámítva bevált, de újdonságra vágytam. Geriék blogján láttam, hogy valaki a Gellért Szálló kávézójának fantasztikus cukrászcsapatát dicsérte. Tán nem egészen elfogulatlan hozzászóló volt, de az ötlet nem tűnt rossznak, pár éve kellemesen meglepődtem ott a sütemény minőségén.

Az üres kávézó a zárás előtt nem túl hangulatos, a sütemények neveit kiírhatnák a pultban. Szerencsére kapok segítséget, és feltűnik egy kedves ismerős is a pult túloldalán: Éva, a Szamos egykori felszolgálója. Esterházyt egész biztosan nem szeretnék, az esti, maradék választék nagyobb részét viszont mousse-ok teszik ki. A háziak javallatára megkóstolom a Danubius lánc 40. születésnapjára készített tortát, egy cappuccino társaságában. Telefonon megkérdem az ünnepeltet, miközben felsorolom a torta leginkább érzékelhető jellemzőit: igen tömény csokikrém, kevés piskóta, kandírozott narancshéj, narancszselé, némi szesz - érdekes, nem túl édes.
Jó lesz, hozzam.

Így lett szülinapi tortája Kamillának, pontosabban a torta még 2 napot eltöltött a nagy alkalom előtt a hűtőnkben.
Kóstoláskor általános tetszést aratott, bár hozzá kell tenni, hogy brutális koncentráltsága miatt napi fogyasztásra azért nem kívánnám. A hozzá járó fadobozt tán célszerű lenne natúr verzióban is kínálni, ajándékként elég fura látvány. És nem ártana a Danubius honlapján frissíteni az árat...