Szúnyogszigeti Halászcsárda - az illúziók vége

A pákozdi félszigeten, a Velencei-tó partján régóta csárda áll, manapság szezonális nyitvatartással. Két éve jártunk ott, egy velencei strandolás után, amikor még a strandon nem indult be a gyönyörű parti fák sorsát rapid módon megpecsételő, azóta elakadt "Velencei-tó kapuja" vagy valami hasonló néven futó megamutyi. A halászlé és a somlói kifogástalan volt, míg Kamilla tormás süllőjének mártásában több volt a liszt a kelleténél. Idén már tettünk egy kísérletet áprilisban, de akkor még zárva találtuk a Szúnyogszigeti Halászcsárdát.


Ezúttal biztosra mentünk, szeptemberben végig nyitva vannak. Pechünkre éppen egy jászsági turistacsoport etetése zajlott, alig volt hely a teraszon. Az étlap mintha rövidült volna emlékeimhez képest, inverz módon a kis adagban nem rendelhető tételeket jelölik meg csillaggal. A frissen sült holmik között ezek dominálnak, hümmm. Aránylag hamar összeválogattuk, mit kívánunk, én a blogolás szempontjai (szélesebb merítés) miatt a puszta halászlevezés helyett rendeltem fél adag harcsapaprikást is...


A pontyhalászlevet (1400 Ft) nem kóstoltam, de az otthoni halléfőző, édesanyám elégedett volt vele: a harmonikusan paprikás, nem túl sós lében jó minőségű halból származó darabok úszkáltak, mindössze pár szálkatörmelékkel találkozott bennük. A korhely halászlé (fél adag, 1020 Ft) az étlap szerint vegyes halból készül. Nem a káposztás verziót ismerem korhelyként, de megbarátkoztam a bográcsban található nem kevés savanyú káposztával. A vegyes hallé némi meglepetésemre pontyot nem tartalmazott, a süllő szerintem nem sokat ad a léhez. A fél adag volumenre azonos a teljessel, halat viszont kevesebbet tesznek a bográcskába.


A hagymás-gyöngyhagymás huszár szűzpecsenye fűszeres cikkburgonyával (2080 Ft) hozta azt a küllemet, amit egy ilyen nevű fogásról egy csárdában elképzel az ember. A hatalmas adag kifogott atyámon, ízre elégedett volt az étellel, apró szépséghibája a dolognak, hogy a mártással gondosan összekent hússzeletek (az étlap szerint baconba tekert szűzérme) nemes egyszerűséggel tarjának bizonyultak.


A harcsapaprikást túrós csusza helyett kapros-juhtúrós galuskával kértem (a fél adag ára a blokkon beazonosíthatatlan). Alaposan elcsodálkoztam, ahogy pincérünk elém rakta, ilyen harcsapaprikást ugyanis még nem láttam. Pedig ettem már sokfélét, példásat (Dunafüredi Halászcsárda és Atakám Bisztró), korrektet (Barackos Kisvendéglő), túl bő szaftút (Öreg Halász), lecsós jellegűt (Határcsárda), valamint Litauszki Zsolt "új harcsapaprikás" nevű sültpaprika-mártásos modern átköltését és egy ahhoz hasonló verziót (Bagatell Bisztró). Itt a galuska mellett egy lisztbe forgatva megsütött halfilé hevert, leöntve narancsos, íztelen, szintetikus érzetű mártással. A halat - édeskés íze és puha húsa okán - afrikai harcsának gyanítottam. A fél adag is soknak tűnt belőle, mivel a tányér egyetlen értékelhető eleme a galuska volt, abból meg csak akkor lakom jól magában, ha nincs más választásom.
Vártam, hogy a pincérünk érdeklődését felkelti, ha egy vészesen étvágytalannak aligha tűnő vendég otthagyja a fél adag nagyobbik részét, de nem történt semmi. Így megkérdeztem tőle, hogy milyen halból készült a "paprikás", ha már nem harcsából. Ő eleinte nem akarta érteni a kérdést, aztán mikor felvetettem az afrikai harcsát, bólogatott: hát persze, az volt. Lehet, hogy ma már természetes, hogy a köznyelvben szereplő szürke/leső harcsa (Silurus glanis) helyett jelzés nélkül az alacsonyabb élvezeti értékű és árú, tenyésztett rokonát (Clarias gariepinus) adják a tányérra? És mit szóljon az ember az ilyen módon elkészített halpaprikáshoz egy halászcsárdában? Hajlok rá, hogy az adekvát jelző a botrányos... tán jászsági, esetleg bantu turistacsoportnak elmegy...


Kértem még egy jellemző csárdaételt [:)], a tiramisut (720 Ft). A főétel után őszintén meglepődtem, hogy élvezhetőnek bizonyult. Igaz, inkább kakaós íze volt, mint kávés, szesznek se éreztem nyomát, tehát itt is lokális variációról beszélhetünk, de - a névtől elvonatkoztatva - a puha piskóta és a visszafogott cukorhasználat, no meg a valódi tejszínhab által még így is versenyképes volt az országszerte tiramisu néven kínált borzalmakkal.
A cikk vége az lett volna, hogy mindenki, aki arra jár, igyekezzen betérni a Szúnyogszigetre egy jót enni még szeptemberben, mert októberben már bizonytalan, hogy nyitva találják-e a csárdát.
Mondom, ez lett volna a cikk cége.
Ha jót ettünk volna...

Konyha: 4 (átlagos)
Árszint: 2.5 (alsó középkategória)
Ár/érték: 1.6 (néha ki lehet próbálni)
www.szunyogsziget.hu
(látogatás időpontja: 2012. IX. 1)

15 megjegyzés:

  1. Tarját eladni szűzérmeként elég nagy pofátlanságra vall. Rosszul vagyok attól, amikor hülyének nézik a vendéget.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ebben a csárdában elég hülyének nézik a vendéget, bár engem a harcsapaprikás bosszantott fel jobban.
      Valószínűleg csak halászlevet érdemes náluk enni... esetleg egy somlóit utána (ha még olyan, mint két éve)...

      Törlés
  2. Na ezért sem eszem már házon kívül bő két éve. Valahogy nincs szükségem ilyen jellegű megaláztatásokra (ételmérgezésre pláne nem). Azért elképzeltem hány gasztroblogger anyuka pisilné magát össze, mikor a sleppjükből valaki ezeket feltenné az oldalára a valós recepttel együtt...Amíg ebben az országban alapjaiban nem változik semmi, hiába van a jéghegy csúcsán pár kiemelkedő. (Már gasztro értelemben.) És tök mindegy, hogy az egy csilivili DG-s sznob kajálda, egy gasztroblog, a sarki büfés, vagy Kovács anyuka panel tizediken...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A szakírók által kedvelt helyek gyakran veszteségesek - a rendes főzéshez sok jó szakács kell és jó alapanyag, ezt az árakban manapság nehéz érvényesíteni. Így viszont kevéssé mutatnak követhető példát a médiában sokat forgatott éttermek, az átlag alig változik.

      Törlés
  3. Miért gondolod, hogy a Jászságban élő emberek mások mint Te, Tisztelt Blogíró s nekik mindegy, hogy mit szolgálnak fel?
    egy jászsági

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem gondolom, hogy mások, állhatott volna ott bármilyen turistabusz, de éppen jászsági állt.
      A "turistaetetés" létező műfaj. Ha egy étterem forgalmában jelentős arányt képvisel, az sajnos általában meglátszik a konyhai produkción (a turista ritkán jön vissza, a korrupciós mechanizmus működtetésének költségeit pedig a vendéglősök igyekeznek megspórolni valamin).

      Törlés
  4. Ajjj nem vagyok ma toppom de sajnálom majd legközelebb talán. Addig csak ennyit: ti két gyökér, droid, nektek sincs jobb dolgotok........

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Várom a további értékes hozzászólásokat. :D

      Törlés
  5. Igen! Hapci néven kritikát írni sem semmi, de ha megtudnád különböztetni a szűzérmét a tarjától, valószínűleg jobb kritikus lenne belőled!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem jobb - amatőr - kritikussá válni, de vélhetően a jelenlegi állapotomban is meg tudom különböztetni a szűzérmét a tarjától, az afrikai harcsát a folyami harcsától, valamint a bödönben kapható ipari mártást a valóditól.
      Meglehet, pont ez a probléma...

      Törlés
    2. Nem tudom tavaly hogy volt, de most hétvégén olyan étlapról rendeltünk, ahol a halételek fölött feltűnően ott volt, hogy harcsaételeink afrikaiból készülnek, de felár ellenében (lénél +350, sültnél +550.-) folyamiból is elkészítik.

      Törlés
    3. Nem kevered a battai (dunafüredi) csárdával?
      Ott van olyan, hogy felárral elkészítik folyamiból is.

      Törlés
  6. Persze arról van szó, csak nem írtam a helyet :)
    Szúnyogszigeten lehet úgy is kérni, hogy csak hallé+belsőség.

    VálaszTörlés
  7. Én persze nem vagyok egy gurmé, de szerintem ebben a hazai mezőnyben egyáltalán nem rossz ez a csárda, egy szombati vagy vasárnapi családi ebédre mindenképp jó választás. Az adagok megfelelőek, eddig mindig jól laktunk, a választék is éppen megfelelő. Az étkek minősége kicsit valóban hullámzó, de csalódást eddig még nem okozott. A felszolgálás némely pincérnél kicsit életúnt, de összességében figyelmesek és udvariasak. A természeti környezet, a tópart közelsége teszi igazán varázslatossá. Minden évben felkeressük, hét végén szép időben érdemes előre foglalni, mert fő időben egyre gyakoribb, hogy várni kell. Összességében bátran ajánlom, de kekec kényeskedőknek kevésbé.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én nyilván egy kekec kényeskedő vagyok, de a látogatás óta sok idő eltelt - esetleg megnézem majd a csárdát újra.

      Törlés