Osteria Fausto's - a tökéletesség diszkrét bája

A Fausto számomra a rejtelmek helye volt, amikor még nem érdekelt különösebben a gasztronómia és nem ismertem mélyebben a fővárosi éttermeket. Időnként elsétáltam előtte (az egyik kedves horgászboltom pár házzal odébb volt a Dohány utcában), de be soha nem mentem: egy olasz étterem, pizza nélkül, nagyon magas árakkal, diszkréten lefüggönyözött ablakokkal - nem gondoltam, hogy ez nekem tetszhetne. Aztán gurmébb lettem, Fausto di Vora a zászlóshajót átköltöztette pár utcával arrébb; a régi helyet pedig átalakította, immár a pesti "magyarolasz" helyek árszintjétől kissé kevésbé elrugaszkodva, diszkrét függönyök nélkül, viszonylag egyszerű, funkcionális bútorzattal. Kamilla születésnapján jártunk legutóbb az Osteriában.


Kivételesen nem jegyzeteltem, se a helyszínen, se közvetlenül a vacsora után. Így inkább csak a benyomásainkról tudok írni, a konkrét ételekről kevésbé.


A gyöngytyúk erőleves raviolival (1300 Ft) kiváló volt, a káposztakrémleves (1400 Ft) is, bár azt inkább kalandvágyból választottam. A főételként fogyasztott bélszínes gnocchin (2800 Ft) és jakabkagylós rizottón (4000 Ft) se lehetett fogást találni, ami persze egyáltalán nem baj, mivel nem fogást keresni, hanem jókat enni járunk éttermekbe. Dicséretes, hogy Fausto olcsóbb étterme alkalmazkodik a magyar realitáshoz, miszerint a - drága - tészta vagy rizottó után jellemzően nem rendel a kedves vendég - még drágább - húst vagy halat is. Tehát az adagok tisztesek, a rizottót akár emberesnek is lehetne nevezni (be kellett segítenem Kamillának).


Egyszer emlékezetes gesztenyés créme brulée-t ettem az Osteriában. Ezúttal a csinosan tálalt tiramisu (1400 Ft) zárta az élvezeteket. Beltartalomban nem haladta meg a Toscanáét, viszont az esztétikumot is beszámítva erre a példányra adnám az eddigi legmagasabb pontszámot.
Pár deci borral és a 10% szervizdíjjal számlánk összege megközelítette a 20000 forintot. Ez kb. a tűréshatár nekem, ennél drágább étterembe gyakorlatilag nem járunk; pontosabban fogalmazva úgy tapasztaltam, az ennél is drágább helyeken már nem érzem a minőségi-kreativitási pluszt számomra annyira izgalmasnak, hogy exponenciálisan többet fizessek érte. Azért kíváncsi lennék, hogy a "nagy" Fausto mennyivel tud többet, ha a húsokat-halakat nem vonjuk be a kóstolgatásba.
Otthon aztán végre sikerült hibát találni: a számlán egy p-vel írták a cappuccino szót...

Konyha: 8 (klasszis)
Árszint: 4 (felső középkategória)
Ár/érték: 2 (minőséggel arányos árak)
www.osteria.hu
(látogatás időpontja: 2012. I. 27.)

2 megjegyzés: