Porcellino Grasso - trattoria a Rózsadombon

A Porcellino Grasso 2007 nyarán nyílt az Ady Endre utcában. Kissé különös hely, a portálról például azt hittem, befejezik előbb-utóbb, aztán kiderült, ez a félkész kinézet valószínűleg a tulajdonos koncepciója. Bent kockás abroszok, fatüzelésű pizzasütő kemence, a teraszra vezető csigalépcső és kovácsolt díszítő elemek eklektikuma fogadja a betérőt, de már leírtam, nem különösebben érdekel, hogy néz ki egy étterem, ha jól főznek.
A Porcellinóban a nyitás után nagyon jól főztek, a viszonylag magas árak ellenére nem volt hiányérzetem. Aztán csappanni látszott a lelkesedés, el is szoktunk onnan, pedig nyáron egyedinek számít a fővárosban: más kellemes terasszal és jó pizzával is rendelkező olasz helyet nem ismerek. Az executive chef funkciót betöltő Csizmazia László (Cafe 57) egy megszólalása alapján remélhető volt, hogy újra felível a konyha produkciója.

Június közepén vetődünk a Porcellinóba Kamillával; esteledik, de baromi meleg van. Az étterem felett elhelyezkedő teraszon telepszünk le, egy korsó Heineken sört és a szokott őszilevet kérjük először. A terjedelmes étlapon újdonságot jelentenek az executive chef nevével hirdetett gourmet tészták, természetesen megkóstolunk egy ilyet is.
Az olasz sajtleves szőlőszemekkel (1090 Ft) a heti ajánlatban (ez a valóságban néhány hetit jelent) szerepel. Nemrég voltam teljes vérképet csináltatni az érműtétem előkészületeként, két érték volt a felső határ közelében: a cukor és a nátrium. A sajtleves biztos nem tesz jót az utóbbinak, ugyanis beleborult a sótartó. Egyébként jó ötlet lenne, a sajt és a szőlő kedvelik egymást, az állaga is kellemesen krémes, de a só legyőz mindent, sajtot és szőlőt egyaránt.

A Palermo pizza (gomba, friss paradicsom, tonhal, szardella, olajbogyó, 2390 Ft) kiváló, a tészta vékony, a feltétek minőségiek. Bizonyos jelekből úgy tűnik, nem a fatüzelésű kemencében sütötték, de ez nem sokat von le az élvezeti értékéből. Az a bizonyos "gourmet" tészta (pórés lazaccal töltött fekete cappellacci citromos vajmártással, 2290 Ft) nem valami hatalmas adag, viszont érdekes látvány és Kamilla szerint fantasztikusan finom - az egyik legjobb tészta, amivel az utóbbi években találkozott, pedig elég gyakran eszünk tésztát étteremben (és otthon is).

A desszert (házi profiterol, 990 Ft) sajnos a negatív oldalt erősíti. Kétségtelenül házi, szinte túl friss (a profiterolnak jót tesz némi állás), viszont nem könnyed: a vastag tésztában főzött krém helyett valami íztelen fehér kulimász található, a rajta lévő rengeteg, viszkózus, de nem karakteres ízű kakaós krém pedig túlkapás. A jó profiterol egy könnyű desszert. Lenne.
Még kérünk egy espressót, aztán vegyes érzésekkel állunk fel. Valaki azt írta, a Porcellino kb. a Náncsi Néni olasz kiadása (a konyha elegyes teljesítménye szempontjából). Én nem így érzem, ilyen kifinomult dolgokat, mint a tésztánk, nem kapni a Náncsiban, de kétségtelen, hogy ezen az árszinten (a számla 8500 Ft) lehetne/illene egy picit többet-egyenletesebbet produkálni.

Konyha: 6 (jó)
Árszint: 3.5 (felső középkategória)
Ár/érték: 1.7 (néha ki lehet próbálni)
www.porcellino.hu
(látogatás időpontja: 2011. VI. 13)