Halászcsárda a Svábhegyen

Rég elmúltak a daliás idők, amikor még többtucat pontyot fogtam nyaranta Balatonszárszón, viszont néha megkívánjuk a halászlevet. Budapesten a többféle, kifogástalan ízű hal beszerzése kétesélyes vállalkozás, inkább étteremben ennénk jó halászlevet. Régóta szemezek a Bajai Halászcsárdával, pár évvel ezelőtt egyszer majdnem be is mentünk, de akkor az irdatlanul magasnak tűnő árak elriasztottak. Tán csökkentették az árszintet vagy csak évekig nem emeltek, nem tudom, de most már nem tűnik riasztónak. Január második felének egyik fogvacogtató szombatján elérkezett a próba napja.


A szokott estebédi időpontban érkezünk, vendég nincs rajtunk kívül, így a szimpatikus pincér csak velünk foglalkozik. A beltér kellemes, a vidéki csárdákban megszokottnál világosabb a faburkolat, az asztalokon bordó terítők. Kérünk fél litert a ház vörösborából (Takler küvé, 350 Ft/dl), aztán lássuk a medvét, vagyis a halakat. Két pontyhalászlevet (1780 Ft) és egy vegyes halászlevet (ponty-harcsa, 2580 Ft) rendelünk, meg a szüleim gyufatésztát.


Pincérünk egy kosárka tisztességes fehér kenyeret hoz (biztató kezdet), majd érkeznek a hallevek és külön tányéron a halhúsok. Nem értem ezt a tálalást, bár előfordult már, hogy a rettentő rossz halat átmenetileg kivettem zsírtalanítani külön tányérba (Pakson). Itt ócska alapanyagról nincs szó, de maga az étel illúzióromboló. Amikor belekóstolok a lébe, először alig hiszek az érzékszerveimnek: lehetséges, hogy a lé ízében a só szinte mindent elnyom? Aztán belátom, lehetséges, hiszen szüleim is hasonlót éreznek. Mindent azért nem nyom el a sósság, akad még konszolidált csípősség és némi kesernyésség is. A haldarabokról se lehet sok jót mondani, brutálisan szétfőzték őket és kapunk nem kevés olyan alkatrészt is, aminek egy halászlé készítése közben helye van, de a tányéron már nem illene megjelennie - különösen így, külön tálalva. A hal nehezen bírja a mozgatást, vagyis a bográcskámba visszatételük közben szétesnek a pontydarabok (a harcsa némileg jobb állagú).


Vannak ilyen ebédek, hogy nem jót eszik az ember, de éhes, így nagyrészt legyűrjük a halászleveket. Pincérünk közben egyszer kedvesen felajánlja, hogy megmelegítik a levet a konyhán. Sajna, azt nem kérdi meg a legvégén, hogy ízlett...


Belém még fér valami, kíváncsi is vagyok, milyen a desszert, ha már a főprofilban nem remekel a hely. Rendelek egy Gundel palacsintát. Hát... Szerencsére nem vagyok tájékozott a diópótló készítmények világában, így hosszas kóstolgatással se vagyok képes rájönni, miből készült a savanykás, dióízt nélkülöző, grízes-fűrészporos állagú valami a palacsintámban. Gyenge a szesszel felütött csokiöntet is, de ez már oly mindegy, ilyen diótölteléket rendes helyen nem szolgálnak fel 980 forintért.
Atyám közben kisadag túrós csuszát (686 Ft) fogyaszt és elégedett. Ha jövünk még ide valaha, csuszázni fogunk...

Konyha: 3.5 (gyenge)
Árszint: 3 (középkategória)
Ár/érték: 1.2 (felejtsük el örökre)
www.bajaihalaszcsarda.com