Borzas rétisas Kelenföldön

A Rétisas Kisvendéglő a kihalt Hotel Wien mögötti utcában, a pályaudvar szomszédságában található. A környék nem túl lakályos, de a házias konyha állítólag jó, hogyan is élhetnének meg másképp ezen az isten háta mögötti helyen. A remek mátrai borzaskáról aznap olvastam valahol egy dicshimnuszt, így a megszokott Barackos helyett itt estebédeltünk egy december közepi napon.


Már a bemenetel során gondolkodóba esünk. A bejárattól balra eső térben néhányan iszogatnak és tévét néznek, jobbra a pult és a hűtők közötti szűk résen át lehet benyomulni a nemdohányzó helyiségbe. Játékgép, tévé, natúr préselt lapokkal burkolt falak, furnértámlás székek és viszonylagos hideg fogadnak. Hamarosan kiderül, éppen probléma van a fűtéssel, a szomszédos télikert-szerű helyiségben különösen. Általában igyekszem jól érezni magam, amíg lehetséges, így menekülés helyett kérünk fél litert a hely háziborából (iható szekszárdi kékfrankos), majd megtanulmányozzuk a papíralátétekre kézírással fénymásolt jópofa, zsúfolt étlapokat. Megtaláljuk a borzaskát, nem is drága, hurrá!


Atyám mindig húslevessel kezd, ha talál az étlapon. A helyi, házi májgombócos verzióval elégedett, így valamivel nyugodtabban feszeng a rettenetes lócán. Az én bablevesem füstölt hússal is megjárja, középkategóriás minőség.
Érkeznek a főételek, szüleimnek a borzaskák. Szerintem ezt úgy kellene elkészíteni, hogy egy szép, vastag szelet húsra kerül vékony burgonya burok; ilyet ettem pl. Szabolcs barátom egykori kifőzdéjében. Rétisasék verziója papírvékony karajszelet 20 deka krumpliba ágyazva, tetején rengeteg tejföl és reszelt sajt. Ebből a tenyérnyi, 6-8 centi magas labdacsból két darab egy adag. Tiszta szerencse, hogy zöldköretet (a szokásos zacskós keverék) kértek mellé, de így se bírnak vele, meg nem is ízlik nekik.


A marhapörkölt feltehetőleg lábszárból készült és értelmes arányban van galuska mellette. Ettem már jobbat/frissebbet a műfajból, de vállalható darab ennyi pénzért (körettel 2000 Ft alatt). A kísérő káposztasaláta jó.
Atyám eléggé el tud szomorodni egy rosszul sikerült fogástól, a meglehetősen érdekes kivitelű cappuccino se deríti jobb kedvre, így desszertet már nem eszem, a borzaskák nagyobbik részét pedig elcsomagoltatjuk (feleslegesen). A spártai blokk (8700 Ft körül) kiegyenlítése után megegyezünk, hogy ezt a helyet legfeljebb nyáron, kertben ülősen próbáljuk ki újra - a belteret és a borza(lma)skákat kiiktatva.

Konyha: 4 (átlagos)
Árszint: 2 (alsó középkategória)
Ár/érték: 2 (minőséggel arányos árak)
Budapest XI., Rimaszombati út 7.