Forrás: www.ordogkatlan.hu
Péntek este Kisharsányba autóztunk először. Rutkai Bori és a Specko Jedno játszótéri zenélésének első harmadáról lemaradtunk. A pizsamára hajazó fellépőruhájában kissé (khmmm) előnytelenül mutató Borit láttam már jobb formában, megújult-felforgatott zenekarát se éreztem túl meggyőzőnek, de azért jól szórakoztunk. Utána nagyot sétáltunk a Vylyan Terasz nevű helyszínt keresve, amiről kiderült, elég messze van, így letettünk róla, hogy a játszótéri büfékben kaphatónál jobb borokat keressünk. Közben derekasan befelhősödött, a távolban folyamatos lett a villámlás, de az eső csak Ian Siegal szólókoncertjének közepe táján kezdett esni. Akkor se annyira, hogy elviselhetetlen lett volna a nyáresti melegben, így a színpad széléhez gyűlve kb. ötvenen végighallgattuk a bluesokat figyelemre méltó tehetséggel játszó gitáros-énekest.
Nagyharsányban még volt érdekes program, éjjel a focipályán felállított főszínpadon lépett fel a Budapest Bár. Ezt a formációt még sose hallottuk, az eső is elállt, így átgurultunk Nagyharsányba. Érdemes volt, Farkas Róbert csapata a pesti sztárénekesekkel (Kiss Tibor, Frenk, Ferenczi György, Németh Juci, Rutkai Bori) és néhány hangszeressel (pl. Szakcsi Lakatos Béla) kiegészítve fantasztikus lelkesedéssel játszotta a régi slágereket. Frenket csak lemezről hallottam eddig, repedtfazék-hangja élőben kissé meglepett, viszont remekül dobolt. Németh Juci nagyon él az ilyen dalokban, Rutkai Borinál pedig feltűnt, hogy vendégművészként összefogottabb produkcióra is képes, mint saját, bolondo(zó)s projektjei élén. Kiss Tibi és Ferenczi Gyuri jók voltak, mint mindig, a zenei alapokat pedig virtuóz módon szolgáltatta a három Farkas és Ökrös Károly. A koncert a zenészek jókedvének köszönhetően maratoni hosszúságúra nyúlt, 2 óra után értünk vissza Pécsre. Még befejeztem Dennis Lehane rettenetes krimijét, lehetett talán 4 is, mire elaludtam.
Sportosan majdnem délig szunyáltunk, aztán némi ejtőzés és kajálás után újra Nagyharsányba indultunk Gáborral. Itt megnéztük Cseh Tamás rajzait, majd a Narancsliget nevű helyszínen vártuk Másik Jánost és Rock Inside formációját. Másikból és együtteséből (Hudák Zsófi, Takano Kaori, Kovács Norbert) hiányzott az erő és/vagy a lelkesedés. Meg hiányzott egy gitár is, aminek dallamait a billentyűs igyekezett eljátszani, így viszont egy zongora hiányzott... A Kex borzongató klasszikusát (Zöld-sárga) leszámítva a régi dalok nem ütöttek, a közönség a koncert végére felére fogyatkozott.
Mi kitartottunk, aztán átmentünk a Szársomlyó hegy oldalában található Szoborparkba. Ezen a gyönyörű helyszínen elvileg a fesztivál egyik fő programja várt, a Cseh Tamás emlékest, sok előadóval, akik fejenként 2-3 - többnyire Cseh Tamás - dalt játszottak, valamint fellépett - ki tudja, miért - Berecz András mesemondó. Sajnos, némelyik előadónál nem volt egyértelmű, az énekes emlékét éltetni avagy meggyalázni érkezett-e. Gondolom, nem kötelező emlékesteken részt venni, de ha már ilyet tesz valaki, illene megtanulni annak a pár dalnak a szövegét. Ellentétben pl. a Singas Project náthásnak és excentrikusnak, viszont nem tehetségtelennek tűnő énekesnőjével. A fellépők között Másik János volt Cseh Tamás egyetlen zenei társa. Ő a korábban már hallott, kissé unott módon énekelt el két olyan dalt, amiket két kilométerrel odébb is játszott már. Azért voltak, akik komolyan vették az alkalmat, pl. dicséret illeti a Makámot, akiket az utolsó nagy átalakulás óta most hallottam először igazán jónak, és lelkes volt Takáts Eszter és a kaposvári csapat is. A legjobb pedig maga Cseh Tamás volt, egy utolsó időkben adott, pulai koncertről készült megrázó bejátszásban.
A program a meghirdetettnél tovább tartott, nekünk választani kellett a Babazula nevű török zenekar (Kisharsány) és a Ghymes (Nagyharsány, focipálya) között. Az utóbbit választottuk, pechünkre. Ritka az olyan koncert, ahol semmi se jó, igaz, az első feléről lemaradtunk. A Ghymest eddig csak felvételről láttam-hallottam, ennél jóval többet vártam tőlük. A hangosítás rettenetes volt, minden hangszer külön és az egész egyaránt borzalmasan szólt, visszhangosan csengett-bongott. Az együttes sokak által méltatott tehetségét a Smaragdváros néhány részletét leszámítva semmi se mutatta meg, elég gyorsan le is tudták a dolgot, pici ráadással. Közben az előző estéhez hasonlóan szerettem volna enni egy csülkös bablevest, de bánatomra pacalt mértek helyette a villányi Fülemüle Csárda standjánál, így maradt a kihűlt kürtőskalács...
Vasárnap a kései kelés után már nem fesztiváloztunk, Gábor és Juca ebédelni indultak, én pedig megnéztem Pécs felújított belvárosát és a Csontváry múzeumot. A képek lenyűgöztek, az kevésbé, hogy a teremőrök mintha nem tudnák, mit is kellene - jobban - őrizniük. A nagy melegben elég sokat ténferegtem a belvárosban, közben ettem egy somlóit a Virág Cukrászdában (teljesen jó lett volna, ha nem adnak hozzá maréknyi borotvahabot), majd további középkategóriás sütiket a Mecsek Cukrászdában. Az utóbbi teraszán édesdeden elszundítottam, majd átadtam az asztalt egy négyfős társaságnak, akik óvatosan próbálták kimenteni az üres székeket az asztalomtól.
Estefelé alaposabban is megéheztem, hosszan hezitáltam a Király utcában, hová üljek be. Végül a pécsi legjobbnak kikiáltott étterem (Enoteca Corso) gyakorlatilag üres terasza helyett a Bellagiót választottam. Ez nagyon kellemes hely, minden igényes, az árak korrektek, a konyhán még lehetne picit javítani - ha futólagos élményeim mérvadóak. A fokhagymakrémleves túl sós volt, ellenben ilyen precízen megpirított kenyérkockácskákat eddig alig láttam. A tejfölös alapú pizzám tésztája kissé vastagra és sületlenre sikerült, viszont egészen fantasztikus házi pizzaszószt szervíroztak mellé. Az étterem beltere csinos, a felszolgálók kedvesek, egyszer majd a komolyabb ételeket is kipróbáljuk a kissé eklektikus (mediterrán-japán) étlapról.
Hazafelé jó lett volna kézbe venni az új, négyrészes "kézműves" Gampel pergetőbotot, de a Duna áradt, én meg ellustultam. Hasznos lett volna meglátogatni Palkonyán egy gazembert is, aki már négy éve tartozik a cégemnek majd' százezer forinttal, de nem akartam a pozitív élményeket ezzel befelhőzni...
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése